"Ki kell dolgozni saját energia-megmaradásunk törvényét!" - a munka és magánélet egyensúlyáról

- A munka és a magánélet az elmúlt évezredekben valamilyen módon mindig egyensúlyban volt. A nők nagyrészt dolgoztak, és ellátták a gyerekeket is, de ennek komoly ára volt. Nem beszélhettünk női karrierekről egészen a nyolcvanas évek bekövetkeztéig. Most munka mellett ha családja is van egy nőnek, akkor borzasztóan nehézzé vált a karrier-építés. Ha körülnézünk azt látjuk, hogy sokan lemondanak az életnek valamelyik fontos aspektusáról, vagy esetleg magáról a női minőség megéléséről. Hogyan lehet úgy élni, hogy minden teljesülhessen abból, amit elképzelünk?

- Én is érzékelem azt a problémát, hogy a társadalmi nemi szerepek sok esetben "összecsúsznak", ami nem biztos, hogy megelégedettséget hoz akár a nőnek, akár a férfinak. Tudomásul kell venni, hogy a mai világban még egy vezetői, vagy egy vállalkozói szerep sem nőies tevékenység. Férfiassá váltunk, mert ezt várta tőlünk a környezetünk. Azt kell megtanulni, hogyan tudunk átlépni ezeken a társadalmi elvárásokon, és odahaza újra nővé válni. Akkor hívhatjuk a párunkból elő a férfit, ha női tükröt állítunk elé, amibe ő férfiként tekinthet bele. Nagyon sok konfliktus vezethető arra vissza, ha valaki nem tudja elég rugalmasan kezelni a sok-sok szerepét. De úgy gondolom, hogy ez is tudatosítható, és megtanulható. Aki beleragad egy-egy szerepbe, az egyfajta "tudathasadásos" állapotba kerül, és nem lesz adekvát a cselekvése sem. Nem könnyű ezt elfogadni, megélni, de az alkalmazkodó-képesség legalább akkora kihívás, mint a szakmai felkészültség.

Nem az a cél, hogy nyolc óra alatt 12 órányi tevékenységet végezzünk!

- Ma már három gyereket nevelsz, és egy nemzetközi kereskedelmi vállalat képzésért és fejlesztésért felelős középvezetője is vagy. Már ez a két terület is az egyszerű ember számára szinte megoldhatatlan feszültséget jelent. Melyik életszakasz volt számodra a legnehezebb?

- Az első gyerekemnek nevelőanyukája vagyok, a második fiamnál történt a nagy változás. A gyed után visszamentem dolgozni, és nem sokkal később vezetővé váltam. Ekkor kezdtem el felállítani azokat a szabályokat, amelyeken sokat módosítottam, javítgattam, de amelyek a mostani életemnek is az alapját jelentik. Akkor döntöttem el, hogy 8-9 óránál több időt nem töltök el a munkahelyemen. Átlagosan 9 óra után beültem az autómba, hazajöttem, leültem a kisfiam mellé a szőnyegre, hogy játsszunk, és elaludtam... Minden alkalommal.

Beletelt egy kis időbe, hogy felismerjem hova is szökik az energia. Maximalista vagyok, és akkoriban a munkám minden aspektusát így végeztem. Mindeközben semmilyen lazulást nem engedtem meg magamnak. Nem álltam fel ebédelni, kávézni, beszélgetni, de gyakran még a mosdóba se mentem ki egész nap, mert el akartam végezni azt a munkát, amit kellett - annyi idő alatt, amennyit erre engedélyeztem a saját magam számára. Körülbelül 12 órás tevékenységet zsúfoltam bele a nyolc órámba.

Ezen változtatni kellett, ezért azt találtam ki, hogy elkezdtem figyelni a környezetemet, és gyűjtöttem a visszajelzéseket azzal kapcsolatban, hogy az egyes tevékenységekre ki-mekkora elköteleződést vár el tőlem, és ehhez képest állítottam be a saját energia-szintemet is. Döbbenetes eredményekre jutottam. A család 100 százalékot követelt, de egyes feladatok, vezetők tőlem csupán 50-60 százalékot vártak. A fejemben láttam a vizuális grafikont, "levettem" a saját energia-szintemet erre az elvárt szintre, és vártam a hatást.

Én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen elégedettséget értem el a környezetemben ezzel a működéssel. Senki nem érezte a későbbiekben sem frusztrálva magát, mert nem kellett a felesleges maximalizmusom után szaladnia. Az én kezdeti frusztrációmat úgy tudtam oldani, hogy újra lehetővé vált az, hogy bevállaljak olyan munkákat, amelyekre korábban - az energia-hiányom miatt - nem volt lehetőségem, és mivel ezek a projektek"szerelem-gyerekek" lettek, ezen a területen újra tudtam 100 százalékosan teljesíteni, alkotni.

Mindenkinek javaslom, hogy keresse meg a prioritásokat a napi munka során is. Van, amire elég csak alacsony szintű figyelem, és akkor marad ideje az újdonságokra. Meg kell keresni minden feladatban azt, hogy mennyire a sajátunk, milyen mértékben vagyunk képesek hozzátenni ehhez a működéshez, és csak, ha biztosak vagyunk az utunkban, akkor kezdjünk el nagyon sokat, intenzíven dolgozni.

A jó munka nem cél, hanem eszköz a harmonikus élethez!

- Milyen alapfeltételei vannak a harmonikus munka és magánéleti egyensúlynak?

- Life coachként azt tapasztalom, hogy a kitűnő "háttércsapat", társ, gyerekek nélkül szinte lehetetlen az egyensúly elérése. Ugyanakkor azt is látom, hogy kell egyfajta laza, az élet nehézségeit viccesen, humorral fogadó életszemlélet is, ami egyrészt része a személyiségnek, de viselkedési elemei elsajátíthatóak. A fejlesztői tevékenységem során, - amelyet részletesen bemutatok a www.wielandveronika.webs.com -on-, ezeket a készségeket igyekszem átadni, fejleszteni. Azt kell megtanulni, hogy átlássuk, mi is a célunk, és ehhez milyen eszközeink állnak a rendelkezésünkre. Ha elsajátítjuk a saját "energia-megmaradásunk" törvényét, és rátalálunk arra a hivatásra, amelyben képesekké válunk 110 százalékon is teljesíteni, jó úton járunk. Az alkotó tevékenység ugyanis olyan örömöt okoz, ami segít átlendíteni a nehézségeken.

- Egy life coach egy laikushoz képest mennyiben vezeti másképpen a saját életét?

- Én is a saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, csak én megismerkedtem olyan eszközök használatával is, amelyek nélkül esetleg mások számára nehéz a tudatos döntés.

Most az életem újra fordult egy nagyot. Lassan kétéves lesz a kislányom- a harmadik gyerek- , és visszatértem dolgozni, ráadásul egy éve elindítottam azt a vállalkozásomat, amelynek keretében Neuland tréningeszközöket értékesítek (http://wwieland.hu/ ). Azt vettem észre, hogy hirtelen szétesett minden, és nekem is újra kellett alkotni a szabályaimat.

Új szabályok az új élethelyzethez

- Mi került mostanra a fókuszodba, melyek lettek az új szabályok, és mennyi idő alatt kezdtek el működni úgy, hogy az életedben hatékony változást is előidézzenek?

- Az energia-ráfordításokat ismét át kellett gondolni. Ezen kívül szigorúbbá tettem azt a szabályt, hogy nem hozok haza munkát estére, hétvégére, és előírtam a saját töltődésemre minimálisan heti egy tornát is. Tudomásul kell venni, hogy ez nem önzés, mert azok a feszültségek, amelyek a sporttal távoznak, itt maradnának, és mérgeznék a családi életünket.

A legáltalánosabb szabály pedig még inkább előtérbe került. Nem lehet rágódni a múlton, és folyton aggódni a jövő miatt, a jelent kell megélni.

Amit pedig még nagyon fontos a munka és a magánéleti egyensúlyra törekvő anyukákkal megosztani az, hogy ne adják fel. Nekem most, a harmadik gyerek után három hónapra volt szükségem az egyensúly újbóli megteremtéséhez, de az első és a második gyerekkel az újratervezés sokkal hosszabb ideig tart. A gyakorlatot pedig csak a hétköznapok sodrában lehet megszerezni, de akkor nagyon gyorsan.

Filius Ágnes