Londoni  bankárból  brazíliai startupper - Gróf Miklós, a Fundacity igazgatója

Gróf Miklós ENSZ-diplomata szülei révén középiskolás éveit még Bécsben töltötte. Egyetemre már Angliában járt. Itteni pénzügy-szakos tanulmányai után - az University of Nottingham-en végzett és a London Schools of Economics képzésén szerzett másoddiplomát - a londoni bankvilágba vezetett az útja. Ami sokak számára álomkarrier. Ám Miklós úgy érezte: mégsincs a helyén.

Egyre jobban nyomasztotta az alkalmazotti lét

"A PriceWaterHouseCoopers irodájában dolgoztam három évig válságmenedzserként és befektetési tanácsadóként. Szakmailag nem volt okom panaszra. Sőt! Mindenki a szakma szerelmese volt, igazi megszállottakkal dolgozhattam. Akik egész nap lelkesen pörögtek, pezsegtek és éjjel-nappal új ötleteken törték a fejüket. És bár rengeteget tanulhattam, egyre rosszabbul éreztem magam, hiszen mindig inkább vállalkozó szemléletű voltam."

Baráti találkozó és családi haláleset is motiválta a váltásban

Miklós vívódásában az alkalmazotti és a vállalkozói lét között végül két esemény hozott döntő fordulatot. 2010-ben egy baráti látogatás alkalmával hallott először a startupokban rejlő óriási lehetőségekről. Egy tragikus esemény - az édesanyja halála - után pedig végképp úgy érezte: az élet túlságosan rövid. És már csak ezért se szabad húzni az időt, ha változtatni szeretne.

"Egy gyerekkori barátom jött látogatóba. Máig előttem van, ahogy üldögélünk a konyhaasztal mellett, ő pedig lelkesen meséli, mekkora lehetőség van a startup vállalkozásokban és hogy Chile-ben az állam támogatja az új startup-okat. Hogy ez új, izgalmas piac, ahol bőven van lehetőség komoly eredményeket elérni. És mivel régóta foglalkoztatott, hogy olyasmibe kezdjek, amibe mások nem, egyből éreztem, ez az én világom. Ezután nem sokkal elhunyt az édesanyám, ami csak megerősített abban: lépnem kell."

Nem hittek a sikerében: 15 ezer dollárt és hét hónapot adott magának 

Miklós ekkor osztott-szorzott. De hogy ne rögtön "halálugrással" vesse magát az ismeretlenbe, úgy döntött: először hosszabb, fizetetlen szabadság keretében veti magát a chile-i startupok világába. "Eldöntöttem, hogy Chile-be költözöm, mert csak így tudok bejutni a gyerekkori barátom által említett startup-rendezvényekre és kapcsolatokat építeni, előrelépni. A projektre 15 ezer dollárral készültem és adtam magamnak a próbálkozásra hét hónapot, szeptember közepétől április közepéig. Úgy voltam vele: mindent meg kell próbálni. Ha nem jön be? Legfeljebb addig is nyelvet tanulok, világot látok, abból nem lehet baj. A rokonaimnak is főleg ezzel érveltem. Akik úgy voltak vele: legfeljebb lesz egy hosszabb szabadságom. Merthát eleinte nem nagyon hittek a sikeremben." 

Startup-verseny: vert helyzetből mégis győzelem  

A kiutazás után Miklós minden pillanatot megragadott a kapcsolatépítésre és az ismeretség-szerzésre. "Kőkemény nyelvtanulásba és ezzel párhuzamosan kapcsolatépítésbe kezdtem. Még egy-egy sörözéskor is arra koncentráltam, hogy minél hasznosabb infókhoz jussak. De lelkesen jártam az elérhető startup-rendezvényekre is. Gyakorlatilag az összesen ott voltam." 

Emellett folyamtosan tervezegetett, ötletelt. Aztán az Innovációs Hivatal ötletversenyére is jelentkezett. A tét nem volt csekély: a győztes 20 ezer dolláros ösztöndíjjal utazhatott volna Silicon Valley-be. Ez egy háromnapos startup-verseny volt, 400 indulóval és végül 80 versenybe kerülő csapattal. A megmérettetést végül nem az ő csapata nyerte meg. 

Ám Miklós ezt nem hagyta annyiban: kérdésekkel tért vissza a hivatalhoz és a startup-inkubátorhoz azügyben, mit nem csinált elég jól, mit kellett volna másként és hol tud még fejleszteni az elképzelésein. Aztán a levélváltásokat tanácsok és módosítások követték. Miklós a kapott válaszok alapján újratervezte a projektjét, majd újra bemutatta az innovációs hivatalnak. Ahonnan végül arról értesítették: mivel a változtatások hónapjai alatt bebizonyította, hogy képes a kőkemény, kitartó munkára, erőfeszítéseit 20 ezer dolláros ösztöndíjjal és öthetes úttal jutalmazzzák. Ráadásul szintén Silicon Valley-be. Miklós aztán ott, a helyszínen is rengeteget tárgyalt a befektetőkkel, emellett inkubátorokat látogatott, prezentált és tanult. Még egy startup-angyal is jelentkezett. "De mivel nem kaptunk elég komoly ajánlatot, ezzel inkább nem éltünk." 

Komoly munka komoly befektetőket terem

Miklós az ösztöndíj után visszatért Chile-be. Ahol az innovációs hivatalnak beszámolva a haladásáról, újabb 100 ezer dolláros támogatást kapott a vállalkozás-indításhoz. Ezt övetően megalakult cégét innentől egykori osztálytársak is segítették üzleti angyalként. Innentől már az ügyfélszerzésre kezdett el koncentrálni.

"Az a tapasztalat: minél több ügyfeled van, annál szívesebben működnek veled együtt a befektetők is." 

A két évnél tovább eredménytelen startup-ötleteket el kell felejteni 

Startup-ja ma már prosperál: de nem rejti véka alá, hogy a sikerig vezető út nem sétagalopp. "Vannak útközben hullámvölgyek, amit nem mindenki tud végigcsinálni. Például amikor látszólag semmi eredmény nincs. De a pénzed fogy, miközben arra gondolsz: lehet, hogy nem te, hanem a stabil bankár-pozíciójukban megmaradt kollégáid döntöttek jól. Az első brazíliai időszakban például hónapokig az egyik ismert kávézó-lánc óriáskávéja és egy szendvicsbár nagyszendvicse volt a napi menüm, csak hogy takarékoskodni tudjak" -idézi a kihívásokat, hozzátéve: a startupperek egyik legnagyobb ellensége a halogatás. Vagy az, amikor életképtelen ötletekbe ölnek emberfeletti energiákat. "Ha ötleted van? Azonnal kezdd el a megvalósítását! De ha két évig semmi eredménye? Akkor inkább kezdj másik projektbe." 

Takács Gabriella