Még nagyok a nemek közti különbségek

"A női foglalkoztatás globális trendjei - 2008 március" elnevezésű, a Nemzetközi Nőnapra kiadott jelentés szerint az elmúlt évtized során a foglalkoztatott nők száma majdnem 200 millióval emelkedett, és 2007-ben elérte az 1,2 milliárdot, míg a munkavállaló férfiak száma 1,8 milliárd volt. Mindazonáltal, ugyanezen időszak alatt a munkanélküli nők száma is nőtt, 70,2 millióról 81,6 millióra.

"A nők megnövekedett munkaerőpiaci részvétele örvendetes jelenség, és igen fontos a gazdasági fejlődés szempontjából. A követendő modell egy olyan berendezkedés lenne, amelyben a nők képesek hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, és ugyanakkor élvezhetnék a méltányos, nem bizonytalan munkahelyek által nyújtott gazdasági és szociális előnyöket. Sajnos, mindez a legtöbb régióban csak modellszintű elképzelés maradt, és nem vált valósággá" - nyomatékosította Juan Somavia, az ILO főigazgatója.

A jelentés kimutatja, hogy nem csökkentette jelentős módon a nemek közti munkahelyi különbségeket a nők helyzetének javulása a világ munkaerőpiacain. A nők veszélyeztetett foglalkoztatásban való aránya - mint nem fizetett segítő családtagok vagy önfoglalkoztatók, és nem, mint bérben és fizetésben nem részesülő munkavállalók - 56,1 százalékról 51,7 százalékra csökkent 1997 óta. Ugyanakkor a bizonytalan munkahely terhe még mindig nagyobb a nők, mint a férfiak esetében, különösen a világ legszegényebb régióiban.

A jelentésből az is kiderül, hogy világszerte a női munkanélküliségi ráta 6,4 százalékon állt, szemben a férfiak 5,7 százalékos arányával. Minden 100, gazdaságilag aktív férfire 70 gazdaságilag aktív nő jut. A kutatás arra is fényt derítetett, hogy a munkaerőpiacról való távolmaradás gyakran nem választás, hanem kulturális kényszer kérdése. Valószínű, hogy a nők inkább az otthonon kívüli, fizetett munka mellett döntenének, ha ez elfogadott választás lenne.

Az elmúlt évtized során a szolgáltatási szektor vette át a mezőgazdaság szerepét a nők elsődleges foglalkoztatójaként. 2007-ben a foglalkoztatott nők 36,1 százaléka a mezőgazdaságban, míg 46,3 százaléka a szolgáltatásokban dolgozott. Egyre több nő fér hozzá az oktatáshoz, de néhány régióban az oktatásban megnyilvánuló egyenlőség még távol áll a valóságtól.

A női foglalkoztatást előmozdító új politikai célkitűzések

A jelentés kimutatja, hogy sok nő számára a bizonytalan foglalkoztatásból a fizetett munkába való elmozdulás jelentős lépés lehet a gazdasági szabadság és az önrendelkezés irányába, és hogy minél szegényebb egy régió, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nők a segítő családtagok vagy az önfoglalkoztató munkavállalók körében maradnak.

A munkaerőpiacokhoz, a méltányos és termelékeny foglalkoztatáshoz való hozzáférés alapvető jelentőségű a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőség megteremtése szempontjából - áll az ILO jelentésében. A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy Kelet-Ázsia az a régió, ahol a legmagasabb a nők foglalkoztatás-népesség aránya (65,2 százalék), mind a nők, mind a férfiak esetében alacsony a munkanélküliségi ráta, és ahol viszonylag csekély a nemek közötti különbség az ágazati és munkaköri megoszlást tekintve. Ugyanakkor, a régiónak még van mit javítania a nők számára elérhető állások minőségét illetően.

Fejlett gazdaságok és az Európai Unió

A női foglalkoztatás jelentősége nőtt, de a munkahelyi felelősségben és döntéshozatalban megnyilvánuló egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak.

A gazdasági aktivitás szempontjából 100 férfihoz képest 82 nő vett részt a fejlett gazdaságok és az Európai Unió munkaerőpiacán 2007-ben. Ez az arány világszinten a legkisebb különbséget jelenti. Emellett a nők esetében a foglalkoztatás-népesség arány is jelentősen változott az elmúlt tíz év során, 2007-re 49,1 százalékra nőtt az 1997-ben mért 47,2 százalékról. Ezzel szemben a férfiak foglalkoztatás-népesség aránya 65,9 százalékról 64,0 százalékra csökkent.

A statisztikai adatok azt a tényt jelzik, hogy a munkahelyteremtést a női munkahelyek számának növekedése befolyásolta leginkább: a nők foglalkoztatása 12 százalékkal nőtt, de ez az arány csak 4,9 százalékos volt a férfiak esetében 1997 és 2007 között. Ugyanakkor, a munkanélküliség továbbra is magasabb a nők, mint a férfiak körében, a női és férfi munkanélküliség aránya 6,7, illetve 6,2 százalék. Mindkét ráta alacsonyabb, mint 10 évvel ezelőtt. Az Európai Bizottság közelmúltban közzétett adatai azt mutatják, hogy a nők és férfiak között fennálló bérkülönbség gyakorlatilag változatlanul 15 százalék maradt az összes ágazatban az elmúlt évek során, és 2000 óta mindössze egy százalékponttal csökkent az Európai Unióban.

Az Európai Bizottság egy másik, nemrégiben közreadott tanulmánya kimutatja, hogy az összes munkavállaló mindössze alig több mint 44 százaléka nő, de az ő esetükben nagyobb a valószínűsége annak, hogy alacsonyabb pozícióban foglalkoztatják őket. Az Európai Unióban az üzleti vállalkozásokban a vezetői állásoknak minősülő pozíciók (vezérigazgató, igazgató és kisvállalkozások vezetői) csak 32 százalékát töltik be nők. A nők felső vezetésben való alulreprezentáltsága még erőteljesebb a nagyvállalkozások esetében, ahol a vezető cégek igazgató tanácsi tagságának majdnem 90 százalékát férfiak adják.

Ugyanez a tanulmány kimutatja, hogy az Európai Unió az átlagnál jobban teljesít a nők kormányzati részvételét tekintve. Egyre jobban kifizetődőnek mondhatóak azok a politikák, amelyek növelik a nők esélyét az egyenlő részvételre a munkaerőpiacokon, de a változások lassú üteme azt jelenti, hogy a különbségek még mindig jelentősek. A legtöbb régiónak még mindig sokat kellene tennie a nők gazdasági integrációja érdekében, mivel ennek hiányában a gazdasági fejlődés óriási potenciálja marad kihasználatlanul - összegzi a jelentés.