Így találd meg a hozzád illő munkát és céget

„A cégek csupa nyitott, csapatjátékos embert keresnek. Állandóan össze vagyunk zárva egymással a munka során, mindenki egyszerre beszél, telefonál. Képtelen vagyok így gondolkodni. Én introvertált vagyok, egyedül szeretek dolgozni. Szakmámban azonban ez nem lehetséges. Nem illek a multik világába? Rossz szakmát választottam? 30 évesen már túl késő váltani? Azt sem tudom igazán, mi érdekel. Váltsak vagy törődjek bele? (Hanna)

Kedves Hanna!
Én úgy látom, sokan járnak hasonló cipőben: valahogy nem passzol hozzájuk a tanult szakma, mégis hezitálnak változtatni. Pedig megérné: A munka az élet jelentős részére kihat – az anyagi körülményekre, a hangulatra, a kapcsolatokra és mindenek fölött az alkotóképesség kibontakoztatására, bármi legyen is az – mert például, van, akit a főzés hoz lázba, míg mások a rend helyreállítását élik meg különleges alkotásnak.

Mitől igazi egy munka?

A legtöbben olyan szakmát választanak, amiben úgy érzik, nem lesznek túl rosszak, vagyis, amire képesnek érzik magukat, és nem olyat, ami érdekli őket. A pályaválasztás, akárcsak a párválasztás, akkor jó, ha megvan az összeillés. Amikor egy cég a megfelelő munkatársat keresi, akkor ezekre figyel:

•    Feladatok, amik ellátására, felelősségi körrel a munkatársat keressük
•    Szakmai ismeretek és tapasztalat, amivel a munkatárs hozzájárul az üzleti tevékenységhez
•    Munkastílus, ami a feladatok sikeres ellátásához szükséges, és illik a cég működésébe
•    Alapvető fizikai tényezők illeszkedése: munkakörülmények, anyagi elvárások, vállalható munkába járás, munkaidő

A munkavállaló / pályázó szempontjai pontosan ezekre válasz:
•    Mi az a munkaterület, munkakör, amit megcélzok – mert ahhoz értek vagy mert az érdekel és be akarok kerülni abba az iparágba, vagy mert az számomra jelenleg a biztonságos (például, mert nem akarok túl nagyot vállalni, gyakorlatra szeretnék szert tenni azon a területen, stb.)
•    Milyen ismeretekkel, képességekkel és motivációval rendelkezem a kiszemelt munkakörhöz. A kitűzött célt alátámasztom a megszerzett gyakorlat, képesítés, érdeklődési kör, megkezdett tanulmányok, stb. számba vételével.
•    Melyek az erősségeim, mi komfortos, miben fejlődnék szívesen, és mi az abszolút terhes számomra?
•    Milyen fizikai körülmények vannak hatással az elégedettségemre: munkaeszközök és feltételek, munkaidő, juttatások, munkába járással töltött idő.
Ha a két fél szempontjai passzolnak, akkor a munkáltató és a munkavállaló összeillő pár lesznek.

Hol szúrjuk el?
Általában két dologban tévedünk a pályaválasztás és munkavállalás során:
1.    Az igazit keressük. Már 18 éves korban meg akarjuk találni azt a szakmát, ami egész életünkre – mintegy 40-50 évre változatlanul fenntartja érdeklődésünket és motivációnkat. Mindezt úgy, hogy még egy perc valós munkatapasztalatunk sincs. Eléggé irreális elvárás ez magunkkal szemben, nem igaz?
2.    A cél helyett az eszközre fókuszálunk: Az érdeklődést és vágyat, hajlamosak vagyunk úri huncutságnak tekinti és múló hóbortként kezelni. Pedig, az érdeklődés követése a cél. Az 1-es pontban említett tévhitnél fogva nem számolunk a változás természetességével, így  érthető, hogy az ember az érdeklődésnél stabilabb és „ésszerűbb” módszert akar találni a pályaválaszhoz. Ezért kezd el a bizonyított képességekre építeni. De vegyük észre: a képességek arra valók, hogy hozzásegítsenek minket álmaink megvalósulásához. Ráadásul fejleszthetők, …

Mit tegyek, ha az enyém nem az igazi?
Pánikra semmi ok: egy kis korrekcióval helyrehozható a munkaválasztási baki. Az első és leginkább bizakodásra okot adó tényező, hogy nem lehetünk messze akkor sem a céltól, ha a képességeinkre építkeztünk, és beletettünk a fejlődésbe néhány évnyi tanulást.

Nos, ebben az esetben az van, hogy rendelkezünk egy sor csiszolt képességgel, épp csak ezeket kell egy új célhoz irányba állítani.

Például, ha kommunikáció szakon végeztem, ám kiderült, egy porcikám sem kívánja a napi rendszeres kapcsolattartást emberek százaival, akkor a jó kifejezőkészségemnek, lényeglátó és összegző képességemnek keresek új célt. Megnézem, milyen készségeimet esne még jól aktivizálni, és kijöhet például, hogy – bizalmas és precíz információkezelésemnél fogva – jól érezném magam egy intelligens vezető asszisztenseként, vagy pályázati tanácsadóként.
Az újratervezés nem szégyen vagy az elbukás jele, hanem szükséges XXI. századi kompetencia, ami segít élen maradni az állandóan változó körülmények között. Ha ezt megteszed egyszer, majd még egyszer, azzal komfortossá teszed a változtatást.

Sokaknak nehézséget okozhat, hogy egyedül megtalálják a munkájukkal kapcsolatos fenntartásaikat és elképzeléseiket. Nekik ajánlom, hogy kérjék meg egy jó barátjukat, hogy figyelmesen hallgassák végig őket – akár a panaszáradatot –, mert ezzel segíthetnek tisztázni a problémát, az értékeiket és céljaikat. Egy karrier coach pedig abban is tud segíteni, hogy olyan lépéseket és nézőpontokat alakíts ki, amik a lehető leggyorsabb utat jelentik egy új cél eléréséhez.

Bátorságot és gyors sikert kívánva az újratervezésben,
Petrány Viktória
HR szakértő, coach
www.munkaland.com