Vajon mennyi cég szűnt meg, s mennyien veszítették el az állásukat?

Az üzleti demográfia vizsgálata már nem tekinthető új keletűnek. A kifejezés alatt azt értjük, hogy a vállalkozások összességének létrejövetele, megszűnése, illetve fejlődése milyen hatást gyakorol a gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre, s a termelékenység növekedésére.

A kiadvány egyrészt arra a felmerült igényre kíván választ adni, amely szerint üzleti demográfia vizsgálatakor szükség volna olyan adatokra, amelyek megkülönböztetik az összes vállalatot azoktól, melyek munkáltató-vállalatok, másrészt pedig ezen új adatok révén összehasonlíthatóvá válik az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió üzleti demográfiája is.

Munkáltató vállalatok alatt azokat a cégeket kell érteni, amelyek legalább egy fizetett alkalmazottal rendelkeznek, vagyis a nem munkáltató cégek tipikusan az önfoglalkoztatók, illetve azok a vállalkozások melyeknek nincsenek fizetett alkalmazottaik (például családtagok a munkavállalók).

Ennek kapcsán nem árt kiemelni, hogy az, hogy az új vállalkozások létrejötte ebben a statisztikában nem csak a teljesen új alapítást jelenti, hanem azt is, ha egy nem munkáltató vállalkozás alkalmazottat vesz fel. Ugyanez igaz fordítva is, vagyis a megszűnéseknél, ha valamelyik vállalkozás már nem tartozik a munkáltató cégek közé, akkor az jelenthet tényleges megszűnést, vagy csupán azt, hogy a cégvezető önfoglalkoztatóvá vált.

Alakulás és megszűnés

A munkáltató vállalkozások alakulásának aránya az összes cégen belül 11,3 százalékos volt abban a 14 tagállamban, ahonnan vannak adatok 2005-re vonatkozóan, ezzel szemben az összes vállalatot vizsgálva ez az arány 9,4 százalékos. Ez a minta a legtöbb államban ugyanígy alakul, kivételt csupán Románia, Dánia, Lettország és Bulgária jelent. A tagállamok többségében a munkavállaló vállalkozások alakulási aránya általában magasabb volt, mint az Egyesült Államokban, kivéve Olaszországot és Ausztriát.

A megszűnésekre vonatkozóan csupán 2004-re vonatkozóan áll rendelkezésre adat, de ez kevésbé mutat egyértelmű mintát az uniós tagállamokban. A megszűnési ráta a vizsgált 12 tagállamban 9,1 százalékos volt áltagosan, amely csupán 0,1 százalékponttal alacsonyabb, mint az egyesült államokbeli adat.

Az alakulások és megszűnések közötti arányokat vizsgálva a nettó eltérés általában pozitív egyenleget hozott ki (azaz az alakulási arány magasabb, mint a megszűnések aránya).

A 2004-ben csatlakozott tagállamok többségében ez a helyzet, nálunk azonban pont az ellentéte, vagyis magasabb a megszűnési arány az alakulási aránynál, hasonlóan Finnországhoz, Olaszországhoz és Hollandiához. Az Egyesült Államokban a két ráta közötti különbség 0,5 százalékpontos csupán.

Hol a legaktívabbak a vállalkozások?

A 12 tagállamban (melyekre vonatkozóan rendelkezésre állt a 2005-ös adat) a legnagyobb alakulási ráta az építőiparban (13,8%) volt megfigyelhető, ezt követték a különböző szolgáltatások, ahol a pénzügyi közvetítés kivételével mindegyik esetben 2-4 százalékponttal magasabb volt az alakulási arány a megszűnési rátánál.

Milyen hatással volt mindez a foglalkoztatottságra?

Az e tekintetben vizsgált 11 tagállamban 2005-ben az újonnan alapított vállalkozásokban alkalmazottak száma a munkáltató cégeknél foglalkoztatottakhoz képest 3,5 százalékot tett ki, míg a megszűnéseknél ez az arány 2004-ben 3 százalékos volt.

Sajnos ezen a területen Magyarország abba a csoportba tartozik, amely országokban több ember veszítette el az állását a cégek megszűnése miatt, mint amennyi talált munkára új cégekben, Csehországgal és Hollandiával együtt.