11 óra képernyő, 47 másodperc fókusz – így omlik össze a munkavállalói koncentráció

A digitális eszközök robbanásszerű elterjedése alapjaiban formálja át azt, ahogyan a munkavállalók gondolkodnak, tanulnak és dolgoznak. A Financial Times riportja arra hívja fel a figyelmet: a technológiai fejlődés nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem egyre komolyabb kognitív mellékhatásokkal is jár.

Több képernyő, kevesebb mentális kapacitás

Az elmúlt két évtizedben a digitális eszközök – laptopok, okostelefonok, tabletek, tévék és játékkonzolok – folyamatos jelenléte radikálisan megnövelte az ingermennyiséget. Egy globális kutatás szerint 2012 és 2019 között a napi képernyőidő két órával nőtt, és elérte a 11 órát. A távmunka, a podcastfogyasztás és az új digitális felületek megjelenése óta ez az érték feltehetően tovább emelkedett.

Miközben az emberi agy rendkívül hatékony „feldolgozóegység”, nem arra fejlődött ki, hogy egyszerre ennyi információt kezeljen. A túlzott információ- és ingerterhelés összefüggésbe hozható mentális kifáradással, romló memóriával, stresszel és szélesebb körű mentális egészségi problémákkal – amelyek közvetlenül hatnak a munkahelyi teljesítményre is.

A figyelem mint gazdasági erőforrás

A digitalizált gazdaságban a vállalatok üzleti modelljei egyre inkább a figyelem megszerzésére és megtartására épülnek. A figyelem szűkös erőforrássá vált, ezért az érte folyó verseny éleződik.

Ezt a folyamatot kutatja Thales Teixeira, a University of California San Diego professzora. A figyelem árát például a televíziós reklámok költségein keresztül vizsgálja, többek között a Super Bowl közvetítéseiben megjelenő hirdetések alapján. A reklámidő ára az internetes korszak óta jelentősen emelkedett, ahogy a fogyasztók figyelme egyre több platform között oszlik meg.

Egyre rövidebb, egyre intenzívebb tartalom

A cégek folyamatosan módosítják stratégiáikat, hogy alkalmazkodjanak ehhez a figyelemért folyó versenyhez – mutat rá Pierluigi Sacco, a University of Chieti-Pescara professzora.

A platformok és a médiavállalatok azt tapasztalják, hogy a rövidebb, erősebben stimuláló tartalmak több elköteleződést generálnak. A közönség alkalmazkodik ehhez a ritmushoz, így a következő tartalmaknak még rövidebbnek és még intenzívebbnek kell lenniük a versenyben maradáshoz.

Ennek látványos példája az automatikusan induló, rövid videók – úgynevezett „reel” formátumok – térnyerése. A jelenség már a filmipart is elérte.

Matt Damon egy interjúban arról beszélt, hogy a Netflix a nézők megosztott figyelméhez igazítja a filmek dramaturgiáját: már az első percekben látványos jelenetet kér, és a történetet többször megismételteti a párbeszédekben, mert a nézők gyakran a telefonjukat nézik filmnézés közben.

Ez a „falatnyi” tartalomlogika ma már az oktatásban, az újságírásban, a politikában és a szórakoztatóiparban is megjelenik.

A figyelem romlása nem csak kulturális kérdés

A változásnak idegrendszeri háttere is van. Sacco szerint az agy alkalmazkodik ahhoz a jutalmazási struktúrához, amelyben működik.

Ha az információs környezet folyamatos újdonságot kínál, rövid, erősen stimuláló adagokban, akkor a tartós figyelem nem egyszerűen háttérbe szorul – hanem egyre nehezebben válik mozgósítható képességgé.

Ez hozzájárulhat ahhoz az általános élményhez, hogy romlik a figyelmünk. Egy 2022-es felmérésben a King’s College London kutatói azt találták, hogy a brit felnőttek közel fele rövidebbnek érzi a figyelmi idejét, mint korábban, és 47 százalékuk szerint a „mély gondolkodás” gyakorlatilag eltűnt a mindennapokból.

A figyelem valós környezetben történő mérésével foglalkozó kutatások szerint 2004 óta drámaian csökkent az az idő, ameddig egy ember megszakítás nélkül egy feladatra tud koncentrálni.

Ezeket az adatokat Gloria Mark, a University of California, Irvine professzora foglalta össze Attention Span című könyvében:

az átlagos fókuszidő nagyjából 2,5 percről körülbelül 47 másodpercre esett vissza.

A kutató szerint ebben a stressz és az életmódbeli változások is szerepet játszhatnak.

A tanulás is sérül – és ez már HR-kérdés

A figyelem romlása közvetlenül érinti a tanulást és a fejlesztést. Erre utal egy, a közösségi médiában terjedő példa is: egy felhasználó több mint 1200 napos tanulási sorozat után sem tudott összefüggően megszólalni spanyolul a Duolingo alkalmazás használatával.

Niels Van Quaquebeke, a Kühne Logistics University professzora ezt a jelenséget az oktatás „Duolingo-izációjának” nevezi. Véleménye szerint, ha a technológia határozza meg a tanulás irányát, az egyre inkább apró, gamifikált feladatokra, jelvényekre, sorozatokra és végtelen mikrotartalmakra bomlik. Bár ez a modell rendkívül hatékony és jól skálázható, hosszú távon felszínes tudást eredményezhet.

A szervezeti tanulás szempontjából ez különösen kritikus: a komplex problémamegoldás, a rendszerszintű gondolkodás és a stratégiai döntéshozatal nem fejleszthető kizárólag rövid, jutalmazásalapú tanulási egységekkel.

A technológia kiszervezi a gondolkodást

A technológia nemcsak a figyelmet alakítja át, hanem a memóriahasználatot is. Az úgynevezett „Google-hatás” egy korábbi kutatás alapján arra utal, hogy az emberek hajlamosak az internetet külső memóriaként használni, és kevesebb, könnyen kereshető tényt megjegyezni. Ez ugyan felszabadíthat munkamemóriát, de együtt járhat a felszínesebb gondolkodással is.

Hasonló veszélyt lát a mesterséges intelligencia esetében Mithu Storoni idegtudós, a Hyperefficient című könyv szerzője. Szerinte, ha a felhasználók túl sok kognitív erőfeszítést szerveznek ki az AI-nak, akkor gyengülhet az a mentális „izomzat”, amely a szintézishez, a kontextusértelmezéshez és a kíváncsisághoz szükséges – vagyis éppen azok a képességek, amelyek megkülönböztetik az embereket a nagy nyelvi modellektől.

Mit jelent mindez a munka világában?

A technológia alapvetően hatékonyságot ígér: gyorsabb keresést, adatfeldolgozást és információelérést, hogy több kapacitás maradjon a magasabb szintű gondolkodásra. Ugyanakkor az emberi természet része az energiatakarékosságra való törekvés és az azonnali jutalmak keresése. A piaci logika ezt tovább erősíti.

Ahogy a mentális „súrlódás” eltűnik a munkafolyamatokból, fennáll a veszélye annak, hogy azok a készségek sorvadnak el, amelyekre a szervezeteknek valójában egyre nagyobb szükségük lenne: a tartós koncentráció, a hosszabb szövegek értelmezése, az önálló érvelés és az eredeti gondolatalkotás.

HR- és vezetői szempontból mindez azt jelenti, hogy a digitális eszközök és a tanulási megoldások bevezetése önmagában nem elegendő. Tudatosan teret kell hagyni a megszakításmentes munkának, a mélyebb tanulási formáknak és a valódi gondolkodási erőfeszítést igénylő feladatoknak.

A technológia eszköz. De ahogyan a szerző is fogalmaz: mi formáljuk az eszközeinket – és idővel az eszközeink formálnak minket.

Ha az AI felgyorsította a munkát, akkor miért dolgozunk többet?

- olvassa el korábbi cikkünket! 

kép: freepik