Új kutatás: Az AI nem levesz a terheinkből, hanem rátesz még egy lapáttal

A Harvard Business Review hasábjain bemutatott kutatásban egy körülbelül 200 főt foglalkoztató amerikai technológiai vállalatnál vizsgálták, hogyan változtatják meg a generatív AI-eszközök a mindennapi munkavégzést.

A nyolc hónapon át zajló megfigyelés, belső kommunikációs csatornák elemzése és több mint 40 mélyinterjú alapján a kutatók arra jutottak: az AI nem csökkenti a munkamennyiséget, hanem következetesen intenzívebbé teszi a munkát. A munkatársak gyorsabban dolgoznak, több feladatot vállalnak fel, és a munka egyre több napszakra terjed ki – mindezt többnyire vezetői elvárás nélkül.

Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált szervezetben az AI használata nem volt kötelező.A dolgozók saját kezdeményezésre kezdtek el többet dolgozni, mert az AI segítségével kompetensebbnek és magabiztosabbnak érezték magukat, és sok esetben kifejezetten élvezetesnek találták az új eszközökkel való kísérletezést.

A kutatás szerint azonban ez a kezdetben látványos teljesítménynövekedés hosszabb távon könnyen fenntarthatatlanná válhat.

Így tuningolja fel az AI a munkát

1. Feladatbővülés

A generatív AI csökkenti a tudáshiányból fakadó bizonytalanságot, ezért a dolgozók egyre gyakrabban vállalnak olyan feladatokat, amelyek korábban más munkakörökhöz tartoztak.

Termékmenedzserek és dizájnerek kódot írnak, kutatók mérnöki feladatokat vesznek át, sokan pedig olyan munkákat kezdenek el, amelyeket korábban kiszerveztek volna, elhalasztottak volna, vagy egyáltalán nem vállaltak volna el.

Az AI által nyújtott azonnali visszajelzés és korrekció erős kognitív támogatást jelent. A munkavállalók ezt gyakran „kipróbálásként” élik meg, ám ezek a próbálkozások idővel a munkakörök tényleges bővüléséhez vezetnek. A dolgozók fokozatosan olyan munkamennyiséget vesznek magukra, amely korábban akár új pozíciók indokoltságát is felvethette volna.

A folyamat másodlagos terhelést is generál. Azok a szakemberek – például mérnökök –, akikhez a mélyebb szakmai felelősség tartozik, egyre több időt töltenek az AI-val támogatott munkák átnézésével, javításával és mentorálásával. Ez sokszor informális csatornákon történik: chatüzenetekben vagy gyors, ad hoc egyeztetéseken keresztül, amelyek tovább növelik a terhelést.

2. Elmosódó határ a munka és a nem munka között

Az AI jelentősen lecsökkenti a feladatok elindításához szükséges mentális és technikai küszöböt. Nem kell hosszasan előkészíteni egy feladatot, elég egy gyors prompt.

Ennek hatására a munkavállalók egyre gyakrabban végeznek apró munkarészleteket olyan időszakokban, amelyek korábban pihenőidőnek számítottak: ebédszünetben, megbeszélések közben, vagy két feladat közti várakozás alatt. Többen beszámoltak arról is, hogy közvetlenül az irodából való távozás előtt elindítanak egy utolsó kérést, hogy az AI „dolgozzon helyettük”, amíg ők távol vannak.

Ezek a tevékenységek ritkán érződnek valódi munkának. A beszélgetésszerű felület miatt a promptolás sokak számára inkább hasonlít csevegésre, mint munkavégzésre. Idővel azonban a munkanap természetes megszakításai eltűnnek, a munka folyamatosabbá válik, és egyre könnyebb átnyúlni az esti vagy kora reggeli órákba.

A kutatás résztvevői közül többen utólag döbbentek rá, hogy a szünetekben végzett promptolás már nem biztosít valódi mentális regenerációt. A munka nem szűnik meg, hanem „háttérzajjá” válik – mindig egy kicsit továbbvihető.

3. Több párhuzamos feladat és állandó figyelemmegosztás

Az AI új munkaritmust hoz létre. 

• miközben manuálisan dolgoznak egy feladaton, az AI egy alternatív megoldást készít,

• több AI-folyamat fut párhuzamosan,

• régi, korábban elhalasztott feladatokat vesznek elő, mert az AI „közben elintézi”.

Sokan úgy élik meg, mintha lenne egy állandó munkapartnerük. A valóságban ez folyamatos figyelemváltást, gyakori ellenőrzést és egyre több nyitott feladatot jelent.

Ez a működés kognitív terhelést okoz, és tartós „zsonglőrködés” élményével jár – még akkor is, ha a munka közben produktívnak tűnik.

Idővel a szervezeti elvárások is átalakulnak. Nem formális utasításokon keresztül, hanem azon keresztül, ami láthatóvá és megszokottá válik: hogy egyszerre több dolog halad, és gyorsabban kell reagálni.

Az önmagát erősítő spirál

A kutatás szerint egy önmagát erősítő kör alakul ki:

• az AI felgyorsít bizonyos feladatokat,

• a gyorsabb tempó magasabb elvárásokat teremt,

• a magasabb elvárások növelik az AI-ra való támaszkodást,

• az AI pedig tovább bővíti a vállalt feladatok körét.

A résztvevők többsége úgy érezte, hogy produktívabb, de nem kevésbé elfoglalt – sőt, sokan kifejezetten elfoglaltabbnak élték meg magukat, mint az AI használata előtt.

Miért veszélyes ez a szervezetek számára?

A kutatók szerint a rövid távon látványos teljesítménynövekedés elfedheti a csendes túlterhelést. Mivel a plusz erőfeszítés önkéntes, és gyakran kísérletezésként vagy élvezetes tanulásként jelenik meg, a vezetők könnyen alábecsülhetik a dolgozókra rakódó mentális terhet.

Hosszabb távon azonban a folyamatos túlterhelés:

• rontja az ítélőképességet,

• növeli a hibák valószínűségét,

• gyengíti a döntések minőségét,

• és hozzájárulhat a kiégéshez, valamint a fluktuációhoz.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az AI-alapú munkavégzés természetes iránya nem a munka csökkenése, hanem annak fokozódása.

Mi lehet a megoldás? – „AI practice” a mindennapokban

A szerzők szerint az egyéni önszabályozás önmagában nem elég. A szervezeteknek tudatosan kialakított normákra és rutinokra van szükségük – ezt nevezik „AI practice”-nek.

Három kulcselem jelenik meg a kutatásban.

Tudatos megállások

Rövid, strukturált szünetek beépítése a munkafolyamatokba, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a munkatársak átgondolják a döntéseket, újraellenőrizzék a célokhoz való illeszkedést, és ne pusztán a gyorsaság vezesse a folyamatokat.

Ütemezés és sorrendiség

Az AI által generált folyamatos aktivitás helyett a munka tudatos szakaszolása: nem sürgős értesítések halasztása, fókuszidők védelme, és a feladatok természetes töréspontokhoz igazított továbbvitele.

Ez csökkenti a kontextusváltások számát és a mentális fragmentációt.

Emberi kapcsolódás megőrzése

Az AI erősíti az egyéni, izolált munkavégzést. Ezért különösen fontos a rendszeres, strukturált emberi egyeztetések, közös reflexiós alkalmak és párbeszédek fenntartása.

A kutatók szerint a kreativitás és a perspektívaváltás továbbra is több emberi nézőpont találkozásából születik, nem egyetlen – bármilyen fejlett – AI-válaszból.

Nem az a kérdés, hogy az AI átalakítja-e a munkát

A kutatás végkövetkeztetése szerint a generatív AI valódi kockázata nem az, hogy túl lassúvá teszi a szervezeteket, hanem az, hogy észrevétlenül túl gyorssá.

Az AI megkönnyíti, hogy többet tegyünk – de egyre nehezebbé teszi, hogy megálljunk. A szervezetek előtt álló kérdés nem az, hogy az AI megváltoztatja-e a munkát, hanem az, hogy képesek lesznek-e tudatosan formálni ezt a változást, vagy hagyják, hogy az új munkaritmus észrevétlenül alakítsa át a mindennapokat.

AI-ban sereghajtók lettünk? A régió legalacsonyabb képzési aránya Magyarországé

- olvassa el korábbi cikkünket!

kép: freepik