A legjobb tanulók viszik a legtöbbre? A kutatások mást mutatnak

Vizsgálatokból úgy tudjuk, hogy az életben való beválás nem korrelál az iskolai osztályzatokkal! Vagyis: az életben az eminensek sokszor eltűnnek és a 'rossz tanulók' érvényesülnek

- írta dr. Vekerdy Tamás  gyermek-szakpszichológus Gyerekek, óvodák, iskolák című könyvében. Majd így folytatta: 

"Radnóti Magda szemészprofesszor a hetvenes évek második felében vizsgálta, hogy az úgynevezett vörösdiplomások – tehát azok, akik az orvosi egyetem öt-hat éve alatt minden vizsgájukat jelesre tették le, legfeljebb egy négyesük lehetett – vajon milyen arányban vannak képviselve a későbbiekben a kiemelkedő orvosok, illetve a jeles eredményeket elért kutatók között. Röviden: semmilyen arányban! Az eminensek úgyszólván eltűnnek. De hát ez tulajdonképpen természetes is. Ahhoz, hogy valaki jó gyakorló orvos vagy kiemelkedő kutató legyen, egészen más képességek kellenek, mint ahhoz, hogy mindenből egyformán, folyamatosan jelesre vizsgázzon." 

Az iskolai jegyek korlátozott előrejelző ereje

A jegyek leginkább rövid távon — például egyetemre való bejutásnál — jeleznek előre teljesítményt, de a hosszú távú élet- és karriereredményekre gyakorolt hatásuk gyenge vagy bizonytalan.

Egy kiterjedt kutatási áttekintés szerint az iskolai eredmények és a későbbi munkahelyi teljesítmény, jövedelem vagy elégedettség között gyenge korreláció tapasztalható: a tanulmány szerint a jegyek mindössze 2,4 %-ban magyarázták a későbbi életbeli eredményeket (jövedelem, munkahelyi elégedettség, tudományos produktivitás) különféle szakmák esetén.

Emellett a University of California kutatása azt találta, hogy bár a középiskolai tanulmányi átlag jobb előrejelzője a felsőoktatási teljesítménynek, mint a standardizált tesztek, ez is leginkább a főiskolai jegyekre vonatkozott, nem pedig a későbbi munkahelyi sikerre.

A jegyek nem mérik a munkaerőpiacon értékelt készségeket

A szakirodalom hangsúlyozza, hogy a tradícionális iskolai jegyek elsősorban az elméleti tudás mérésére alkalmasak, de nem feltétlenül tükrözik a munkához szükséges komplex készségeket:

• A Forbes elemzése rámutat, hogy a tanulmányi átlag nem jelez vezetői készséget, kockázatvállalási komfortot vagy érzelmi intelligenciát — pedig ezek a munka világában kulcsfontosságúak lehetnek.

• Más szakmai elemzések szerint a hagyományos jegyek gyakran jutalmazzák az információ memorizálását, de nem feltétlen mérik azt a képességet, hogy valaki komplex, valós munkahelyi problémákat oldjon meg, együttműködjön vagy alkalmazkodjon.

Ezért egyre több oktatási szakértő javasolja, hogy a tradícionális jegyek mellett helyet kapjanak gyakorlati, projekt- és kompetenciaalapú mérésformák is, amelyek jobban tükrözik a munka világában értékelt készségeket.

A személyiség és nem-kognitív tényezők erősebb előrejelzők lehetnek

A tanulmányi eredményeken túl a kutatások azt is vizsgálják, milyen más tényezők befolyásolják a hosszú távú sikert. Például a „grit” (kitartás és következetesség) személyiségjegye azt jelzi, hogy a célok tartós követése akár jobban előrejelezheti a hosszú távú eredményeket, mint az iskolai jegyek önmagukban.

Számos vizsgálat rámutat, hogy a belső motiváció, a kitartás és a reziliencia (a visszaesésekből való felállás képessége) fontosabb lehet a karrier során, mint a tanulmányi átlag. Ezek alapján a magas tanulmányi eredmény és a szakmai siker közötti kapcsolat nem automatikus, hanem más, nem kognitív tényezők hatásától is függ.

A munkaerőpiac és a dolgok komplex valósága

A jelen munkaerőpiacon az iskolai jegyek még mindig szerepet játszhatnak a toborzás korai szakaszában (például gyakornoki lehetőségek vagy első állások kiválasztásánál), de ez nem jelenti azt, hogy hosszabb távon is meghatározóak maradnak. Sok munkáltató esetében ugyanis a gyakorlati tapasztalat, a készségek és a személyes kompetenciák egyre fontosabbak a sikeres teljesítmény szempontjából - és ez nem tükröződik kizárólag az iskolai jegyekben.

Az utóbbi években egyre több vállalat a készségekre és konkrét kompetenciákra helyezi a hangsúlyt a toborzásban és a karrierfejlesztésben. A készségalapú megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a konkrét, mérhető képességek és kompetenciák fontosabbak lehetnek a sikeres karrier vagy a jó munkaerő‑bevétel szempontjából, mint a hagyományos iskolai végzettség vagy a diplomák. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók olyan jelölteket keresnek, akik megtanulták és gyakorolják a szerephez szükséges készségeket — akár formális végzettség nélkül is.

A ZipRecruiter és Indeed adatainak elemzése szerint a meghirdetett állásokban csökkent a formális végzettséghez kötöttség, miközben a készség‑feltételek hangsúlyosabbak lettek — például a diploma‑követelményeket támasztó hirdetések aránya csökkent.

81 %-ra nőtt azok aránya, akik már alkalmaznak készségalapú kiválasztást a toborzásban, szemben a korábbi évek 56 %-ával

- mutat rá egy kutatás. 

Azok a vállalatok, amelyek készségek alapján toboroznak, 90 %-ban kevesebb hibás felvételt tapasztalnak, és 94 %-uk szerint a készségek alapján felvettek jobban teljesítenek, mint akik csak végzettség vagy évek alapján kerültek be.

Ugyanakkor az átállás nem mindenhol gyors vagy radikális: egy felmérés szerint csak a vállalatok 46 %-a tervezi kiterjeszteni a készségalapú kiválasztást 2026‑ban, mert még mindig sok helyen fontosnak tartják a diplomát vagy a szakmai tapasztalatot is, nem csak a készségeket.

Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók

- olvassa el a Cápák befektetőjének véleményét a diákokról!

kép: freepik