5 hiba, amelyet a HR büdzsé tervezésekor ne kövess el

Első hiba: rossz létszámterv

A büdzsé összegének egyik fő indikátora létszám. Ez az az adat, amely jelentős hatást gyakorol a tervekre, hiszen egyfajta szorzószámként tekinthetünk rá.  Ezért nagyon fontos annak a pontos felmérése, hogy a tervezett évben milyen mennyiségű feladatot, milyen terhelés mellett kell végrehajtani, tehát mi az a feladatmennyiség, amelyre a létszámot tervezzük. Az alultervezett létszám alacsony büdzsét eredményezhet, amely végsősoron optimista üzleti eredményhez vezethet, de ezen felül más káros hatása is van. Az alultervezett létszám, első jele a folyamatosan növekvő túlóra, az eltolódó határidők, így a munkavállalók hamarabb kiéghetnek, illetve ügyfelet veszíthetünk.  A túlórák megjelenése önmagában persze nem jelent rosszul összerakott tervet, utalhat extra, terven felüli feladatra, nem hatékony működésre, vagy munkaszervezési hibára.

A túltervezett létszám hatása nem szigorúan vett ellentéte az alultervezettnek, azaz nem feltétlenül kell ásítozó munkavállalókat vizionálni, sokkal inkább alacsonyabb béremelési terveket hozhat magával, vagy elhalasztott fejlesztéseket, a magas költségek okán.  Lekötöttünk egy olyan költségtömeget, amely nem valós létszámon alapul, és egy nem valós létszámra prognosztizálunk béremelést, vagy juttatási csomagot.

Második hiba: a bérezés rossz pozicionálása

Napjainkban egyre több benchmark adatbázis áll rendelkezésre, ezek használata mindenképp javallott. A benchmark használatával kapcsolatban egy fontos körülményt szeretnék megemlíteni. Ne fussunk bele abba a hibába, hogy benchmark címén más piaci szereplőkkel egyeztetjük egyes munkakörök béradatait, mert az versenyjogi szabályokba ütközik, ugyanis megvalósítja a kartellezés fogalmát. Tehát nem munkajogi, hanem versenyjogi szabályokat sértünk.
Az idei évben a bérek pozicionálása rendkívül nehéz, nagyjából, mint járó mosógép tetején kártyavárat építeni, de az előző években sem volt sokkal könnyebb, mert évről-évre később született meg a megállapodás a minimálbérről, illetve a garantált bérminumról. Az elrontott bérezés (és ide tartozik a béremelés időpontjának rossz megválasztása) ráadásul tovább gördítődik, hiszen a pótlékok, és sok esetben a juttatások alapja is az alapbér.

Harmadik hiba: az adó- és járulékteher nem körültekintő tervezése

Itt az utóbbi évek szintén nehezített körülményeket hoztak, mert volt, amikor tervezés időszakot követően, de volt, amikor év közben is változtak a járulékok. Ez különösen igaz, ha a vállalatunknál nettó kafetériakeretet van érvényben. Ez esetben a választható juttatásokat érdemes úgy meghatározni, hogy ne érhessen minket túl nagy meglepetés, de magam részéről a bruttó kafetériakeretet tartom a leginkább célravezetőnek. A kafetérián kívül adott egyéb juttatásoknál (rendezvények, nőnapi virág stb.) pedig érdemes nagyvonalakban eltervezni a rendezvény menetét, hogy ott esetleg ne érhessen minket meglepetés. Ebbe a csoportba sorolnám azt a hibát, amely a rossz létszámtervből ered. Ha rossz a létszámunk, akkor a rehabilitációs hozzájárulás kalkulációja is hibás lesz.

Negyedik hiba: a szervezet hatékonyságának rossz felmérése

Ha azt gondoljuk, hogy a szervezetünk hatékony, a képzési és fejlesztési oldalon valószínűleg nem jó fejlesztési irányokat határozunk meg, teljesen más képzési programokat árazunk be magunknak, mint amire valójában szükség lenne. Sok esetben ez a probléma nehezen kerül felszínre, mert szétterül a szervezetben, nem csúcsosodik ki, nehéz tetten érni. Csak azt tapasztaljuk, hogy hiába fejlesztünk, az adott értékesítési, vagy termelési tervet nem tudjuk megvalósítani, pedig elvileg minden rendelkezésre áll hozzá.

Ötödik hiba: a makróadatok figyelmen kívül hagyása

Aki tervezéssel foglalkozik, annak nem csak a felszínen húzódó adatokat kell figyelnie, hanem mögé is kell nézni. Pl. nem szabad megelégedni azzal, hogy az infláció 7,1%, hanem mögé kell nézni, hogy azon belül a munkavállalók által tömegében használt termékek árváltozása hogyan néz ki.  Nem elegendő megnézni, hogy mennyi a munkanélküliségi ráta, hanem azt is nézni kell mekkora a puffer még kint a munkaerőpiacon, azaz mivel fogunk szembesülni toborzás terén.

Mi lehet az öt hibaeredője? Csökkenő versenyképesség, hiszen a termékünk, vagy szolgáltatásunk ára nem lesz jó a piacon, vagy nem lesz a tevékenységünk megtérülő.  Az a tapasztalat, hogy a világjárvány, a munkaerőpiaci helyzet, az infláció és az arra reagáló kormányzati és monetáris intézkedések 2022-re olyan helyzetet teremtett, mint amikor a tengerben a medúzák között kell átúszni. Valamelyik biztosan megcsíp, de nem mindegy, hogy mekkora. És a legfontosabb, hogy ne szerezzünk annyi csípést, hogy ne jussunk át a túlsó partra.