Nem mindenki vezető, aki annak látszik...(és bizony fejétől bűzlik a hal)
Csak úgy nyüzsögnek körülöttünk – de döntő többségükben inkább messze felettünk – a főnökök: cégvezetők, elnök-vezérigazgatók, ügyvezetők, igazgatók, ügyvezető-igazgatók, tulajdonos-ügyvezetők, diktátorok, direktorok, közép-, operatív-, és csoportvezetők, projekt-, vagy projekt nélküli „csupasz” menedzserek, ’leader’-ek és ’chief’-ek és ’executive officer’-ök, no meg ’boss’-ok. Szóval, bár akadnak ellentétes hangok (conscious unbossing), én mégis azt merem állítani, hogy nagy általánosságban bőven igaz, pláne kishazánkban, hogy vezetőnek lenni, vezetővé válni, vezetői pozíciót betölteni bizony vonzó életpályacél. Papp Tamás István HR szakember gondolatai a vezetésről.
Az egyetemes közvélekedés szerint
- a vezetői pozik magasabb fizetési kategóriát jelentek; méregdrága mobiltelefon-, szélessávú streaming- (az üzleti tartalmak elérhetősége végett, persze…), akár még vállalati autójuttatás (korlátlan üzemanyag-fogyasztással), sőt fix prémium is jár(hat) hozzájuk; plusz megszabadít(hat)nak a sokkollégás open-iroda „intimitásától”, valamint a szigorúan kötött, rugalmatlan munkavégzés kötelékeitől;
- meg aztán, minél magasabban van az a vezetői bőrfotel, annál kevesebbet kell gürizni ugyebár, hiszen azér’ a sok beosztott dolgozó, hogy teljesítse a főnök kívánalmait, és/vagy mély elkötelezettségtől hajtva, önállóan (a főni támogatásától megtáltosodva, naná) végezze a munkáját;
- és persze ott a felsőbb kasztba történő belépéssel automatikusan megjelenő kiemelt presztízs, méltánylás, tekintély, tisztelet is!
Na igen, csak aztán amikor a vezetői karrieristákat eléri a végzetük, és megtörténik a kinevezés, illetve annak általuk történő elfogadása, előbb-utóbb jön a nem várt meglepetés nemcsak a beosztottak, hanem a kinevezettek és a kinevezők számára egyaránt:
- a Gallup közvélemény-kutató intézet már egy 2017-es globális felmérésében azt találta, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók 85 százaléka nem-elkötelezett a munkája iránt, amely nem kis részben abból adódik, hogy a dolgozók egyszerűen utálják a közvetlen főnöküket (és ugyebár mindenkinek van közvetlen főnöke, még a legmagasabb létrafokokon állóknak is), sokkal jobban, mint ahogy az őket foglalkoztató céget vagy szervezetet gyűlölik;
- a Big Office Day 2019-es felmérése meg arra mutatott rá, hogy a munkavállalók több mint fele (53 százaléka) akár a fizetésének egy részéről is lemondana egy jobb főnökért, 1 százalékuk egyenesen a keresete több mint 15 százalékát is feláldozná ezért;
- az Oracle és a Workplace Intelligence 2020-as, 11 ország, több mint 12 000 munkavállalóját érintő kutatási eredményeiből meg az is kiderült, hogy a robotolók 68 százaléka szívesebben beszél(ne) a munkahelyi problémáiról, szorongásairól, stresszfaktorairól egy robottal, mintsem a főnökével, 80 százalékuk arra is nyitott, hogy egy algoritmus legyen a tanácsadója a közvetlen vezetője helyett – márpedig ez, mostanság, a mesterséges intelligencia erőteljes nyomulásakor nem túl biztató hír…
Hol csúsznak el a dolgok?
De mi lehet ennek az oka? A HR-en belül egész iparág épült a kompetencia-alapú vezető-kiválasztásra, a vezető-fejlesztésre, a vezetői utánpótlás-nevelésre, a vezetői coachingra és mentoringra, akkor mégis mi a baj, hol csúsznak el a dolgok?
Nagyon úgy tűnik, hogy a vezetők – dolgozzanak a világ bármely pontján, bármely szervezet, bármely szintjén – egyszerűen nem szántak és szánnak elég figyelmet a beosztott munkatársaikra. A felüljáróink inkább arra vannak trenírozva és kiképezve, hogy a vállalati előírásokat, határozatokat, szabályozásokat, rendelkezéseket, utasításokat betartsák és betartassák, hogy rublikák százait töltessék ki, riportokat állíttassanak össze, meetingről meetingre rohangásszanak, üzleti prezentációkat tartsanak és persze maximális mértékig kizsákmányolják kihasználják a rendelkezésükre álló humán erőforrás kapacitásokat, folyamatosan fokozva a teljesítményelvárásokat (hát csoda, hogy felütötte a fejét a ’conscious unbossing’!?), mintsem a munkavállalók bevonásával, rájuk való odafigyeléssel, a szervezet missziójáról, távlati céljairól, a célok eléréshez szükséges stratégiákról vagy épp a tevékenység fejlesztéséről, esetleg a kollégáik személyes vagy munkaközösségi problémáikról, észrevételeikről, fejlődési lehetőségeikről, rövid vagy távlati terveikről, a munkaközösségen belül együttműködés, szinergia, kommunikáció fejlesztéséről egyeztetnének velük.
Én a magam részéről határozattan azt gondolom, hogy annak érdekében, hogy a főnökök miatti munkavállalói elkötelezettség-/elégedettség-romlás, az önkéntes fluktuáció emelkedése, valamint a fiatal, tehetséges potenciális vezetők a szervezeti vezetéstől való elfordulása (megint: ’conscious unbossing’) megforduljon, mindenekelőtt a vezetéssel és a vezető-felkészítéssel kapcsolatos paradigmáinkat kell ledönteni, ami azt jelenti, hogy…
- …különbséget kell tenni a tulajdon értéknövelésében érdekelt tulajdonos-vezetői, és a szervezet működtetésében-érdekelt szervezet-vezetői szerepek között, még a közepes-, kis-, és mikro-vállalkozásokban is! Ahol ez egyébként különösen problémás, hiszen nemcsak a tulajdonosi és vezetői szerepek gabalyodnak menthetetlenül össze, hanem ezen gordiuszi csomóhoz még a dolgos-szorgos operatív feladatellátó szerepek is szinte szétválaszthatatlanul belegabalyodnak;
- …el kell fogadni, hogy a ’vezetés’ nem valamiféle jól megérdemelt jutalom, kiérdemelt kiváltság, és/vagy önbeteljesítő (ön)jóslat, hanem szakma. Így, mint minden szakmát, a vezetési-szervezési-irányítási feladatokat ellátó szakembereket is ki kell képezni, meg kell tanítani – beleértve gazdasági/gazdálkodási és szervezetszociológiai/munkapszichológiai ismereteket is –, fel kell készíteni erre a hivatásra, és gyakorlati tapasztalatokat kell szereztetni velük, mert nem a vezetővé válás (a vezetői pozíció betöltése), hanem a jó, sőt kiváló vezetővé válás (vezetői feladatellátás) az alapvető cél: „ha tetteid másokat arra inspirálnak, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többek legyenek, akkor vagy vezető” (John Quincy Adams);
- …elöljárónak, és nem felüljárónak kell lenni! Talán az öltöny-nyakkendő/blúz-szoknya kombó, vagy a sportzakó/kiskosztüm, esetleg a fényesre suvikszolt cipő teszi, de a szervezeti vezetők jó része a kinevezésének pillanatától vertikálisan felülemelkedik, és eltávolodik a beosztottjai alkotta népes csapatától, (munka)közösségétől. Amíg azonban vissza nem talál a horizontális-közösségi célkijelölő, irányt-mutató, irányban-tartó, szinergia-teremtő, ösztönző elöljárói szerepéhez (öltönyben/kiskosztümben vagy anélkül), addig hiú ábránd marad a (munka)közösség „humán” problémáinak feltárása, kezelése, megoldása a közép- vagy hosszú-távú üzleti célok sikeres és eredményes elérése érdekében: „a jó vezető mindig azt mondja, utánam, sosem azt, hogy előre! Ha az ember vezető, akkor ő az, akire a többiek számítanak, ezért neki mindig tovább kell mennie!” (Sir Ernest Shackleton);
- … a munkában töltött időalapú bértáblákhoz hasonlóan a piramisszerű bérlétrát is meg kéne már haladnunk: nem a legmagasabb lépcsőfokon való álldogálás, vagy az abba a lépcsőfokba történő görcsös kapaszkodás, hanem a legmagasabb hozzáadott érték kell, hogy a legmagasabb fizetési kategóriába essen. Csak egy szemléltető költői kérdés a könnyebb megértés érdekében: mondjuk, egy AI-fejlesztéssel foglalkozó munkaközösség esetén, legyen az egy start-up vagy nagyobbacska vállalkozás, melyik kollégát érdemes a legjobban megfizetni, a fejlesztők koordinálásáért felelős vezetőt, vagy magát a szoftvert író munkatársa(ka)t, hm?
… és végül, de nem utolsó sorban, a tradicionális vezetői kompetenciák alkotta kánonba, mint a döntési képesség, probléma-megoldási készség, felelősségvállalási hajlandóság, feladat-delegálási rátermettség, munkaszervezési alkalmasság, időgazdálkodási tehetség, meg az ezekhez hasonlók, amelyekre a legtöbb vezetőkiválasztó, vagy -fejlesztő lő, be kell helyezni olyan atipikus kompetenciákat is, mint mondjuk a vezetői bátorság: "A bátorság az egyenrangú erények sorában az első: ez transzcendens erény. Az összes többi erény előfeltétele. Mert bátorság nélkül egyetlen vezető sem lehet következetes, hiteles, igazságos, nagylelkű, barátságos, szívélyes vagy karizmatikus. A vezetői kiállás (bátorság) abban áll, hogy a vezető valamely cselekedetével vagy megnyilvánulásával kockára teszi a jó hírét, a pozícióját, az egzisztenciáját. Végső soron az egész életét." (Feldmár András).
De még a vezetéssel és a vezető-felkészítéssel kapcsolatos paradigmaváltás szorgalmazása előtt, fel kell tennünk egy nagyon fontos kérdést magunknak is: vajon, mi, a vezető-kiválasztásban, vezető-fejlesztésben, vezetői utánpótlás-biztosításban (is) érdekelt HR szakemberek, vajon át tudjuk-e lépni a saját szakmai korlátainkat és szervezeti-strukturális kereteinket, hogy a vezetők ne csak úgy kineveződjenek, hanem, ha szabad így fogalmazni, természetesen úton kiválasztódjanak – akár velünk, akár nélkülünk.
Nyitókép: Pixabay
- 2025.11.25Pannon HR Konferencia Budapest A Pannon HR Konferencia Budapest 2025 a humánerőforrás-szakma egyik kiemelt találkozója, ahol elismert szakértők – Tari Annamária, Molnár Attila, Gácsi Anna, Dr. Sipka Péter és Sipka Bence – osztják meg tapasztalataikat a legaktuálisabb HR-trendekről és kihívásokról. Egy nap, amely inspirációt, tudást és értékes szakmai kapcsolatokat kínál minden HR-szakember számára.
Részletek
Jegyek
- 2025.12.03Humán controlling A képzés során megtanulhatja, miként támogathatja a controlling szemlélet a HR-stratégiát. Megmutatjuk, hogyan tervezze és kontrollálja a személyi jellegű ráfordításokat, elemezze a munkaerő költségeit és megtérülését, valamint, hogyan alkalmazza a teljesítménymenedzsment és a humán tőke elemzés legfontosabb módszereit a vállalati hatékonyság növelése érdekében.
Részletek
Jegyek
- 2026.01.29Bértranszparencia irányelv és diszkrimináció-tilalom Szakmai képzés a bértranszparenciáról és a diszkriminációról HR szakembereknek és vezetőknek. Készüljön fel munkajogászainkkal az EU új bérátláthatósági szabályaira!
Részletek
Jegyek
- 2026.01.31Vállalati szimuláció Valós piaci helyzetben egy-egy döntés meghozatalakor helyt kell állnia mind vezetői, mind kontrolleri képességeinknek. Mennyivel egyszerűbb lenne, hogyha mi is úgy gyakorolhatnánk, mint egy pilóta, aki éles felszállás előtt, a szimulátorban tanulja meg a vezetést, míg kellő rutinra tesz szert. Ez megvalósítható ma már az üzleti életben is.
Részletek
Jegyek
A munkavállalók rettegték, az érdekképviseletek támadták, a munkáltatók visszaéltek vele –sommásan talán így lehetne leginkább jellemezni a... Teljes cikk
Milyen törekvések, intézkedések vannak a cégüknél a munkavállalók mentálhigiénéjének támogatására és pszichés jóllétének... Teljes cikk
Még mindig nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz?! Papp Tamás István HR szakértő állandó szerzőnk kicsit visszamegy a múltba, majd a... Teljes cikk
- Így néz ki a könyvelő szakma jövője 1 hete
- HR tehetségek 2025: Krigel Tamás 1 hete
- Vissza az irodába és vissza a múltba - miért kezdenek főnökösködni a vezetők? 3 hete
- A vezetés nem jutalom, hanem szakma: a mikromenedzsment nem HIBA, hanem HIÁNY 3 hete
- Organizational Development Manager 3 hete
- Nincs szánalmasabb közhely annál, hogy "ezek a mai fiatalok" 4 hete
- Miért nem érti meg a cégvezető a dolgozót? 1 hónapja
- Új HR vezető a Debrecen International Airportnál 1 hónapja
- Megújul a Shell Hungary vezetősége - novembertől új HR-vezető is érkezik 1 hónapja
- Próbaidő: munkavállaló hosszabbítaná, munkáltató elengedné? 1 hónapja
- Hogyan férhet össze, ha szombaton dolgozunk, de október 24-én meg szabadságot írnak elő? 1 hónapja

Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?