A boldogság paradoxona: miért tesz boldogtalanná a folyamatos kényeztetés?

Halaszd el az élvezeteket – és annál jobban fogod értékelni őket

Arthur C. Brooks, a The Atlantic oldalán megjelent cikk szerzője egy személyes történettel vezeti be gondolatát: apósának gyermekkora a spanyol polgárháború idejére esett, amikor a nélkülözés mindennapos volt. A férfi szerint az emberek azért boldogtalanok ma, mert „nem élvezik a vacsorát”. Míg ő gyerekként évente egyszer lakhatott jól karácsonykor – és az ünnep valódi örömforrást jelentett –, addig ma, amikor minden azonnal elérhető, az élvezet is elveszíti az ízét. „A polgárháború alatt mindig éhesek voltunk, de évente egyszer, karácsonykor, bármit ehettünk, amit csak akartunk – és akkor annyira boldogok voltunk. Ma az emberek egész nap nassolnak, sosem éhesek, nem élvezik a vacsorájukat – és boldogtalanok, még karácsonykor is.”

Lehet, hogy kissé leegyszerűsített magyarázat ez a világ boldogtalanságára, de alapvető igazság: a boldogság szintje – paradox módon – akkor nő, ha nem kapunk meg mindent, azonnal.

A jól-lét feltétele, hogy képesek legyünk kordában tartani vágyainkat, és megtanuljuk elhalasztani a kielégülést. Ha ezt megértjük, és tudatosan alakítjuk szokásainkat, boldogabb életet élhetünk."

A viselkedéstudomány legismertebb vizsgálata ebben a témában a híres „pillecukor-kísérlet”, amelyet Walter Mischel és Ebbe B. Ebbesen pszichológusok végeztek 1970-ben. 32 kisgyermeket hívtak be egy laborba, ahol állatkekszek vagy ropistickek közül választhattak (a pillecukor csak későbbi kísérletekben szerepelt). Mielőtt megehették volna a falatot, a kutatók felajánlottak egy alkut: ha 15 percet kibírnak egyedül a szobában anélkül, hogy megennék a nasit, kapnak még egyet. Mind elfogadta a feltételt. A kutatók ezután magukra hagyták őket, és egyirányú tükrön keresztül figyelték viselkedésüket. A 32 gyerekből tíz kivárta a 15 percet és megkapta a második jutalmat; huszonkettő azonban nem bírt ellenállni, és idő előtt elfogyasztotta az édességet.

A kutatók hosszú távon is követték a résztvevőket. Évtizedekkel később publikált eredményeik jelentős különbségeket mutattak: a türelmesebb gyerekek jobb pontszámokat értek el az egyetemi felvételi teszteken, kevesebbszer nyúltak droghoz tinédzserkorban, és magasabb végzettséget szereztek. Következtetésük egyértelmű volt: aki képes késleltetni a vágyait, annak nagyobb esélye van a sikeres – és végső soron elégedettebb – életre.

Mint sok pszichológiai kutatásnál, itt is akadtak később kritikusok. Újabb vizsgálatok nagyobb és sokszínűbb mintákon, szigorúbb módszertannal kimutatták: a késleltetés képessége önmagában csak gyenge előrejelzője a tanulmányi eredményeknek. Ugyanakkor friss kutatások megerősítik: a jutalom elhalasztása következetesen növeli az általános jól-létet. Egy 2014-es tanulmány például azt találta, hogy a magas önkontrollal rendelkező emberek jobb hangulatot és nagyobb élettel való elégedettséget élveznek, mint azok, akiknek ez hiányzik.

A pénzhez való viszony is jó példa: logikusnak tűnhetne, hogy akik a pénzt a siker mércéjének tekintik, inkább spórolnak – ám a valóság ennek az ellenkezője. Egy 2017-es kutatás szerint ők jellemzően azonnal elköltenek mindent, mert a birtoklásban látják az öröm forrását. Az eredmény: kevesebb elégedettség, több csalódás.

Nem tudni pontosan, mennyiben genetikai és mennyiben tanult készség a vágyak késleltetése, de a neurológiai kutatások egyértelműek: akik képesek ellenállni a kísértésnek, más agyi mintázatokat mutatnak. Egy 2011-es vizsgálat szerint náluk erősebb a prefrontális kéreg aktivitása – vagyis a tudatos döntéshozatalé –, míg az azonnali kielégülést keresőknél a jutalomfeldolgozásért felelős ventrális striatum dominál. Állatkísérletek pedig azt mutatják: a türelemre tanított egerek kiegyensúlyozottabb dopamin-reakciót produkálnak, mint azok, akik nem tanulnak várni.

Mindez arra utal, hogy bár vannak természetes különbségek, a képesség fejleszthető.

Két gyakorlati módszer különösen hatékonynak tűnik – első pillantásra ellentmondásosak, de jól kiegészítik egymást:

1. Gondolj a jövőre!
   Képzeld el önmagad későbbi életszakaszaidban. Egy 2011-es kísérletben virtuális valóságban idősítették a résztvevők arcát, majd arra kérték őket, döntsenek azonnali vagy későbbi pénzjutalom között. Akik látták „idős énjüket”, szívesebben választották a késleltetett jutalmat. Ugyanezt alkalmazhatod a mindennapokban: gondolj a holnapi önmagadra, aki vagy hálás lesz, hogy nem csábultál el, vagy bosszankodni fog, amiért engedtél.

2. Ne gondolj a jövőre!
   A tudatos jelenlét, a mindfulness gyakorlása – amikor ítélkezés nélkül figyelsz a jelen pillanatra – szintén segít. Egy 2018-as vizsgálatban a résztvevők, akik légzésmeditációt végeztek, a gyakorlat után sokkal hajlamosabbak voltak elhalasztani a jutalmat, mint a kontrollcsoport.

A két módszer együtt adja a legerősebb eredményt: figyelj tudatosan a jelenre, majd gondold végig, hogyan tekintesz vissza döntéseidre a jövőben. Vásárlás előtt például tedd fel magadnak a kérdést: „Tényleg szükségem van erre, vagy csak megnyugtat?” Majd képzeld el magad két hónap múlva: örömmel használod, vagy bosszankodsz a hitelkártya-számla miatt?

A halogatott jutalom nagyobb boldogságot hoz. Nem kell háborús nélkülözést megélnünk ahhoz, hogy ezt megtanuljuk. 

kép: freepik

Meglepő fordulat: tévedtünk, miért okoz alvászavart a mobilozás

- olvassa el korábbi cikkünket!