A felmondási idő és közlés jogszerűsége a gyakorlatban

Dr. Mayer M. Balázs

Felperes egy multinacionális cég magyarországi leányvállalatának alkalmazottja volt határozatlan idejű munkaviszony keretében. A munkáltató (alperes) székhelye és központi ügyintézésének helye az egyik megyeszékhelyen található, felperes azonban a fővárosban végezte munkáját értékesítési menedzserként. Ennek ellenére a munkaköre által megkövetelt mértékben rendszeresen megjelent munkáltató székhelyén.

Alperes a munkaviszonyt csoportos létszámcsökkentés keretében szüntette meg rendes felmondással 2009. január 23. napjával. A csoportos létszámcsökkentésről szóló előzetes tájékoztatást felperes 2008. november 23. napján, a felmondásról szóló munkáltatói nyilatkozatot pedig 2009. január 6. napján vett át. Ezen iratok átadását azonban egyik alkalommal sem a munkáltatói jogkör gyakorlója, hanem felperes egyik - munkáltatói jogkört nem gyakorló - kollégája adta át számára, aki egyébiránt elektronikus úton kapta meg az iratot. Közvetlenül felperes csak a munkaviszony megszűnésének napján, vagyis 2009. január 23-án kapta meg a felmondás eredeti példányát az átadásra jogosult személytől, 2008. december 23-i keltezéssel.



Felperes a csoportos létszámcsökkentés keretében végrehajtott rendes felmondást jogellenesnek találta és bírósághoz fordult az alábbi két ok alapján:

- A Munka törvénykönyve 6. § (4) bekezdése szerint a munkáltatói nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek adják át. Tekintettel arra, hogy felperes kollégája az átvételre jogosultsággal nem rendelkezett (és felperes felett munkáltató jogokat nem gyakorolt), sem a tájékoztató, sem pedig maga a rendes felmondás nem tekinthető szabályszerűen közöltnek.

- A munkajogi joggyakorlat egyértelmű szabályai szerint a felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik, vagyis felperes esetében legkorábban 2009. január 7. napján. Erre tekintettel a felmondási idő megállapítása sem volt jogszerű, hiszen a rendes felmondásban foglaltak szerint a munkaviszony 2009. január 24. napján szűnt meg, amely lényegesen rövidebb felmondási időt jelent a Munka törvénykönyvében meghatározottakhoz képest. Sőt, amennyiben a rendes felmondás felperesnek történő tényleges átadásának időpontját tekintjük irányadónak (amely egybeesett a munkaviszony utolsó napjával), akkor a jogsérelem még súlyosabb.

Alperesi jogi képviselő a szóbeli egyeztetések során elismerte a jogsérelmet a felmondási idő tekintetében. A közlés jogellenességét csak részben ismerte el, de hangsúlyozta, hogy egyik körülmény sem jelenti magának a felmondásnak a jogellenességét.

Végül a jogvita a felek peren kívüli megegyezésével zárult, alperes két havi átlagbért térített meg felperes részére. A bíróság felperesi elállás folytán megszüntette a pert.

Dr. Mayer M. Balázs ügyvéd