Szilágyi Katalin
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 12 éve

A fogyasztói igények erősebbek a belső motivációnál

images

Két tavalyi felmérés szerint (az egyikben több mint 1000 személyt, a másikban 50 vezetőt szólaltattak meg) a dolgozók többsége öt év múlva középvezető szeretne lenni, 2-3 százalékuk maradna a jelenlegi pozíciójában, míg a középvezetők többsége felsővezetőként folytatná, közülük viszont csak minden ötödik vágyik arra, hogy első számú vezető legyen - mondta Bokor Attila kutatási vezető, a Budapesti Corvinus Egyetem docense az IIR Hungary szervezésében rendezett konferencián, amely a versenyképes javadalmazás témakörét járta körbe.

Karriercéljaink vagy életszínvonalbeli elvárásaink vannak?

Az Y generációból, vagyis a jelenlegi egyetemisták közül öt év múlva senki nem akar már "mezei" beosztott lenni. A mai ifjúság azonban nem önmegvalósításról álmodik, nem a tanulás, a fejlődés lehetősége miatt szeretne magasabb pozíciót, sokkal inkább dominál az anyagi érdek, az egzisztencia, a jólét megteremtése - fogalmazott Bokor Attila. A kutatás vezetője szerint ezt jól érzékelteti, hogy a legtöbben abban mérik a sikert, hogy meg tudják-e venni azt, amit szeretnének, rendelkeznek-e saját lakással, autóval, el tudnak-e menni külföldre pihenni egy évben kétszer és a gyermekvállalás nem jelent-e anyagi korlátot. A karriercélok mögött tehát egyértelműen fogyasztói célok húzódnak meg, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynia a karriermenedzsmentnek - hívja fel a figyelmet a szakértő. Miközben a vállalatok a dolgozók belső motivációjára építenek, amikor karrier utakat terveznek, a valóság azt mutatja, hogy ez nem számít annyira a munkavállalóknak - fejtette ki Bokor Attila, rámutatva: az emberek három év alatt meg akarják duplázni jelenlegi jövedelmüket, míg a fiatalok három év múlva 300-400 ezer forintot szeretnének keresni, azok, akik már most is dolgoznak, 600 ezer forintnál is többet vinnének haza.

Karrierépítés egyenlő áldozathozatal?

Bokor Attila szerint figyelemreméltó a karrierhez való hozzáállás is: sokan ugyanis mindezt áldozathozatalként élik meg. A fiatalok esetében ez abban nyilvánul meg, hogy az egyetemi évek alatt nem azért dolgoznak, mert szeretnék magukat kipróbálni valamilyen területen, hanem mert a társadalom, az üzleti élet erre "rákényszeríti" őket, hiszen a versenyben nem szabad lemaradni: sok vállalatnál annak a pályakezdőnek van nagyobb esélye, aki rendelkezik már néminemű munkatapasztalattal.

Kilépnék a mókuskerékből, de...

Mindemellett az egyik felmérésben többen nyilatkoztak úgy, hogy nem jelent örömet számukra a vezetői pozíció, az, hogy esetleg alkothatnak, embereket irányíthatnak, fejlődhetnek. Munkájukat stresszes feladatként élik meg, és úgy érzik, a vezetés csak az ára annak, hogy az általuk óhajtott színvonalon élhetnek. Sok vezető vallotta be, hogy szívesebben nyitna éttermet vagy foglalkozna borászattal, ám mégsem mer belevágni a nagyszabású tervbe. Ennek egyik oka az lehet, hogy a döntéshozókat elbizonytalanítja, ha a megszokott környezetből ki kell lépniük, de ők arra hivatkoznak, hogy nincs meg a váltáshoz szükséges tőkéjük. A felmérés is rávilágít erre a problémára, a megkérdezettek többsége a jövedelmével elégedett ugyan, a vagyoni helyzetével viszont már nem. Marad tehát a megszokott mókuskerék, és mivel nem mozdulnak ki ebből a kívülről ideálisnak és irigylésre méltónak tűnő helyzetből, abba a csapdába kerülnek, hogy nem a mának, nem a mában élnek, hanem a jövőre terveznek. Bokor Attila szerint sok vezető a gyengeségét azzal is leplezni próbálja, hogy azt állítja, a gyerekei, a családja megélhetése miatt nem hagyhat fel jelenlegi munkájával.

Jelentős különbségek tapasztalhatók a férfiak és a nők életútja között, hiszen más társadalmi elvárásnak kell megfelelniük. Amióta világ a világ, a férfiakra hárul az a teher, hogy egzisztenciát kell teremteniük, ezért ebből a szempontból nagyobb nyomás nehezedik rájuk, a munkahelyi gondok is őket viselik meg jobban. A nőkre ugyanakkor a maximalizmus, a bizonyítási kényszer a jellemző, jó anyák, jó feleségek és jó vezetők akarnak lenni egyszerre, és bár a párkapcsolat fontos érték számukra, sok konfliktusuk adódik a magánéletben.

Maradjunk a realitások talaján

Jóllehet, sokan nem merik vagy nem akarják bevallani, hogy a pénz a legerősebb motiváló tényező, a jelek nem jó irányba mutatnak. Bokor Attila úgy véli, a fiatalok irreális elvárásokkal lépnek a munkaerőpiacra, nem ismerik önmagukat, képességeiket, az iskolában nem tanulnak a karrierről, a célok általában csak a munkahelyen tudatosulnak. Véleménye szerint a szemléletváltást mindenekelőtt azzal kellene kezdeni, hogy megmutatjuk nekik a realitásokat, és azt, hogy a munka mást is jelenthet, mint pénzhajhászást.

Szilágyi Katalin, HR Portal
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
149 tanuló végzett az Audi Hungaria szakképzési rendszerében

149 szakmunkástanuló tett sikeres záróvizsgát az AUDI HUNGARIA Zrt. és partneriskolái duális szakképzésében. Jelenleg 15 különböző szakmában... Teljes cikk

További támogatás a kkv-k munkahelyteremtésére

Mintegy 100 vállalkozás nyert el másfélmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást a Mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő... Teljes cikk

6 magyar egyetem került a világ legjobb 1000 felsőoktatási intézményének listájára

Hat magyar egyetem került fel a Quacquarelli Symonds (QS) 2020-as összesített világrangsorára: a magyar felsőoktatási intézmények közül a legjobb... Teljes cikk