A gazdasági fellendülés nem ér el a munkahelyekig

Az ILO új jelentése szerint a mérsékelt gazdasági fellendülés nem vezetett a globális munkaerő-piaci helyzet javulásához, és 2013-ban a munkanélküliek száma globálisan megközelítette a 202 milliót.

A Globális foglalkoztatási trendek 2014 című jelentés beszámol arról, hogy a foglalkoztatás növekedési szintje alacsony marad, a munkanélküliség – főként a fiatalok körében – tovább nő, és rengeteg olyan elkeseredett potenciális munkavállaló van, akik továbbra is kiszorulnak a munkaerőpiacról.

Számos ágazatban termelnek profitot, ez azonban főként az eszközpiacokra kerül, nem pedig a reálgazdaságba, ami negatív hatással van a hosszú távú foglalkoztatási kilátásokra. Így a jelenlegi trendek szerint 2018-ra 200 millió új munkahellyel számolhatunk. Ez azonban kevesebb, mint ahhoz kellene, hogy a munkaerőpiacra újonnan belépők egyre nagyobb tömegét felszívja.

„Sürgősen át kell gondolni a stratégiát. Komolyabb erőfeszítésekre van szükség a munkahelyteremtés felgyorsításához és a munkahelyteremtő vállalkozások támogatásához” – jelentette ki Guy Ryder, az ILO főigazgatója.

A jelentés hangsúlyozta, égetően fontos, hogy a fiatalok bekerüljenek a munkaerőpiacra. Jelenleg mintegy 74,5 millió 25 év alatti munkanélküli férfi és nő van, ami 13 százalék fölötti globális ifjúsági munkanélküliségi rátát jelent. Ez több mint kétszerese a globális munkanélküliségi rátának.

Fontos tények és adatok

Világszerte a munkanélküliek száma 2013-ban 5 millióval nőtt, közel 202 millióra, amely 6 százalékos munkanélküliséget jelent.

Mintegy 23 millió munkavállaló esett ki a munkaerőpiacról.

Az álláskeresők száma 2018-ra várhatóan több mint 13 millióval nő.

A 15 és 24 év közötti korcsoportban mintegy 74,5 millió munkanélküli volt 2013-ban, ami 13,1 százalékos munkanélküli rátát jelent.

Körülbelül 839 millió munkavállaló élt családjával együtt kevesebb mint napi 2 amerikai dollárból 2013-ban.

Mintegy 375 millió dolgozó élt családjával együtt kevesebb mint napi 1,25 dollárból 2013-ban.

A fejlődő országokban az informális foglalkoztatás továbbra is széles körben elterjedt, és a munkahelyek minősége lassabban javul. Ez azt jelenti, hogy kevesebb ember képes kitörni a munkavállalókat sújtó szegénységből. 2013-ban a rendkívüli szegénységben – napi 1,25 dollárból – élők száma globálisan csak 2,7 százalékkal csökkent, amely a válság éveit kivéve az elmúlt évtized egyik legalacsonyabb rátája volt.

A munkaerőpiacok globális fellendülését hátráltatja az aggregált kereslet hiánya. Számos fejlett gazdaságban a közkiadások drasztikus csökkentése, valamint a jövedelem- és fogyasztási adók súlyos terhet rónak a magánvállalkozásokra és a háztartásokra.

Milyen politikák segíthetik a foglalkoztatás és a termelékenység előmozdítását?

Emellett a monetáris és fiskális politikák összehangolatlansága jelentősen növelte a munkaerőpiac bizonytalan helyzetét, mivel gyakran előfordul, hogy a munkaadók nem szívesen vesznek fel új munkaerőt, illetve nem fektetnek be hosszú távra.

Sokkal tovább elhúzódik a munkanélküliség, és egyes országokban – például Görögországban és Spanyolországban – az álláskeresőknek kétszer annyi időbe telik munkát találni, mint a válság előtt. És e potenciális munkavállalók közül egyre többen veszítik el a reményt, és rekednek kívül a munkaerőpiacon, ami Ekkehard Ernst, a jelentés vezető szerzője szerint a szaktudásuk elértéktelenedéséhez és elavulásához, és hosszú távú munkanélküliséghez vezet.

Az álláskeresők készségei és a munkaadók igényei közötti összhang hiánya, elkeseredettség és a munkaerő-piaci politikák

„Mivel 23 millióra becsüljük azoknak a számát, akik kiestek a munkaerőpiacról, elengedhetetlen, hogy nagyobb lendülettel valósítsuk meg az aktív munkaerő-piaci politikákat, hogy kezelni tudjuk az inaktivitásból és a készségek és kereslet közötti összhang hiányából fakadó problémákat” – közölte Ernst, az ILO Kutatási Osztálya foglalkoztatási trendekkel foglakozó részlegének vezetője.

A jelentés szerint az átállás a foglalkoztatásbarátabb politikákra és a munkabérek emelkedése elősegítené a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. A feltörekvő és a fejlődő országokban kulcsfontosságú a szociális védelmi minimumok erősítése és az átkerülés előmozdítása a hivatalos foglalkoztatásba. Ez szintén pozitívan hatna az aggregált igényekre és a globális növekedésre.

Trendek az egyes régiókban

A fejlett gazdaságokban és az Európai Unióban nem javultak a munkaerő-piaci körülmények 2013-ban.

Közép- és Délkelet-Európában (nem EU tagállamok), valamint a FÁK-országokban a munkanélküliségnek a válság 2009-es tetőzése óta tapasztalt csökkenése 2013-ban megfordult.

Latin-Amerikában és a karibi térségben a foglalkoztatás emelkedése továbbra is gyorsabb a munkaerő növekedésénél.

Kelet-Ázsiában a foglalkoztatás növekedése alacsony maradt, ami összhangban állt a munkaerő alacsony szintű növekedésével.

Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben a foglalkoztatás 2013-ban 1,6 százalékkal bővült, és az előrejelzések szerint a következő években az emelkedése túlszárnyalja a munkaképes korú lakosság növekedését.

Dél-Ázsiában a munkaerőpiacokat továbbra is sújtja a magas arányú informális/mezőgazdasági foglalkoztatás, ahol a bérek alacsonyak, és a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2013-ban túl lassúnak bizonyult a gazdasági növekedés ahhoz, hogy elegendő álláslehetőséget teremtsen a gyorsan növekvő népességnek, és a munkanélküliség továbbra is itt a legmagasabb a világon.

Fekete-Afrikában kevés a fizetett munkalehetőség, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalók aránya, amely 2013-ban 77,4 százalékos volt, az összes régió közül itt a legmagasabb.