A gazdasági válság felére csökkentette a bérek globális növekedését

A világszerte körülbelül 1,4 milliárd kereső 94 százalékának 115 országból, illetve területről származó adatai elemzése után a "Globális jelentés a bérekről 2010/2011 - bérpolitikák a válság idején" című tanulmány megállapítja, hogy globálisan az átlagos havi bérek növekedése a 2007-ben - a válság előestéjén - mért 2,8 százalékról 2008-ban 1,5 százalékra, 2009-ben pedig 1,6 százalékra csökkent. Ha Kínát kivesszük az összesített adatokból, akkor a globális átlagos bérnövekedés 2008-ban 0,8 százalékra, 2009-ben pedig 0,7 százalékra esik vissza.

A jelentés számottevő eltéréseket mutat a bérek növekedési szintjében a különböző régiókban, beszámolva arról, hogy miközben a bérnövekedés lelassult, de folyamatosan pozitív maradt Ázsiában és Latin-Amerikában, más területek, nevezetesen Kelet-Európa és Közép-Ázsia drámai visszaesést éltek át. A fejlett gazdaságokban a reálbérek szintjének a csökkenését tapasztalták, amelyek 2008-ban a 28 országból 12-ben estek vissza, 2009-ben pedig hétben.

A reálbérek növekedése Közép-és Kelet-Európában szintén csökkent, a 2007-es 6,6 százalékról 2008-ban 4,6 százalékra, míg 2009-ben a reálbérek 0,1 százalékkal csökkentek. Amíg Lengyelország képes volt fenntartani a pozitív reálbér növekedést, Magyarországon a 4 százalékos infláció és a nominális bérek tömeges befagyasztása együttesen a bérek vásárlóerejének 3,5 százalékos csökkenését eredményezte 2009-ben.

"Ez a tanulmány az elhúzódó foglalkoztatási válság új arcát jeleníti meg" - mondta Juan Somavia ILO főtitkár. "A recessziót nemcsak azok a milliók élik meg drámai módon, akik elvesztették az állásukat, hanem azokat is érintette, akiknek megmaradt az munkájuk, de jelentősen csökkent a vásárlóerejük és az általános jólétük."

A jelentés szerint - amely 2008 óta az ILO második ilyen tárgyú kiadványa - a válságnak a bérekre gyakorolt általános rövid távú hatását a következő tényezők tükrében kell vizsgálni: az összjövedelemben a bérek arányának a hosszú távú csökkenése, a termelékenység és a bérek növekedése közötti egyre nagyobb szakadék, valamint a bérek széleskörű és növekvő egyenlőtlensége.

A jelentés konkrétan megállapítja, hogy az 1990-es évek közepe óta az alacsony bérért dolgozó emberek - vagyis az átlagkereset kétharmadánál kevesebbet keresők - aránya több mint kétharmadával növekedett azokban az országokban, ahol rendelkezésre állnak az adatok.

A jövőre vonatkozóan a jelentés szerint a gazdaság beindulása részben azon múlik, hogy a háztartások milyen mértékben képesek a megkeresett béreket a fogyasztás növelésére fordítani.

"A stagnáló bérek komoly szerepet játszottak a válság előidézésében, és sok gazdaságban továbbra is lassítják a talpra állást" - tette hozzá Juan Somavia. "Azzal kell szembesülnünk, hogy túl alacsony az aggregált kereslet, miközben hatalmas kiszolgálatlan szükségletek keletkeztek, és változatlanul magas a munkanélküliség. A makrogazdasági döntéshozóknak a foglalkoztatásra és a bérmegállapításra kell koncentrálniuk, hogy erősítsék a gazdaság egyelőre lassú beindulását, és megoldást találjanak a hosszabb távú társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekre."

A jelentés legfontosabb megállapításai:

Az országok 50 százaléka kiigazította a minimálbéreket - vagy a rendszeres minimálbér-felülvizsgálati folyamat keretében, vagy azzal a céllal, hogy megvédjék a legkiszolgáltatottabb fogyasztók vásárlóerejét. Ez új fejlemény a korábbi válságokhoz képest, amelyek során megszokott volt a minimálbérek befagyasztása.

Az alacsony keresetű munkavállalók esetében - akik fokozottabban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének - jobban össze kell hangolni a minimálbéreket a szociál- és munkaerő-piaci politikákkal.

A bérek szorosabban összefüggenek a termelékenységgel azokban az országokban, ahol a munkavállalók több mint 30 százalékára vonatkoznak a kollektív tárgyalások, és a bérelosztás alsó felében a minimálbérek csökkentik az egyenlőtlenségeket.

Az alaposan átgondolt jövedelempolitikával kombinált kollektív tárgyalások és minimálbérek növelhetik a dolgozók jövedelmét a gazdaság fellendülésekor.