A HR egyik meghatározója a felnőttképzés

Az újonnan végzettek erőteljes felnőtt-orientációjú környezettel találkoznak. A környezet a felnőttséget a már gyermekkorra is kiterjedő sokféle befolyásolással jelentős mértékben kikényszeríti. A globális társadalmi hatásrendszer következtében a felnőtté fejlődés nem egyszerűen a spontán érés, fokozatos szocializáció terméke, hanem az erőteljes képző- művelő-nevelő befolyásolás rendszer következménye.

A verseny és teljesítményelvű gyakorlatra adott szubjektív válaszok eltérőek. A képzési feltételek és követelmények rendkívüli heterogenitása miatti jelenség a nagykorúság idején is a fejlődés alacsonyabb szintjein való "pszichikus megrekedtség", ami miatt a felnőttséget minőségi kategóriaként kezeljük. Az erre még nem éretteket inkább "nagykorúnak" tekintjük, de további képzési erőfeszítések szükségesek a tényleges felnőttként történő kezelésre. Ilyen szempontból társadalmilag, gazdaságilag jelentős fordulat az, hogy az emberi erőforrás "kezelés" eddig szűkebben vett területe a felnőttképzés átfogó szakterületté vált.

Andragógia szak: a felnőttképzés sikerága

A felnőttképzés, az andragógia változatos utat járt be a hazai oktatásban. A gazdasági képzésben működő kevés sikeres andragógus mellett küzdelmes sorsa volt a Durkó Mátyás szervezte andragógusképzésnek, nem volt egyszerű a pécsi Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar létrejötte, az andragógia/felnőttképzés általános elfogadtatása. A bolognai folyamat kapcsán létesült andragógia szak (BA és MA képzés) a felsőoktatás egyik sikerága, története több feldolgozás tárgya.

Új irány a hazai HR képzésekben

A hazai HR képzéssel évtizedek óta foglalkozunk, a megközelítések sokasága és végletes ítélkezések sora áll rendelkezésre. Az életbe lépett Bologna-formáció a HR képzésben változásokat eredményezett. A HR célirányba bölcsészettudományi ágról az andragógus és emberi erőforrások alapszak és szakirányai, a közgazdasági ágról az emberi erőforrás szakirány adják a BA szintű kimenetet. Az MA irányba az andragógia (MA) és emberi erőforrások (MA) szakok vezetnek.

A humán (emberi) erőforrás-gazdálkodás, egy közelítésben gazdálkodási, a közgazdaságtan kereteibe tartozó diszciplína. Sok helyen így is hívják a képzést: "gazdálkodás az emberi erőforrásokkal." Egy pszichológus alapvégzettségű szakembernek - aki attól, hogy tanult személyiség-pszichológiát vagy foglalkozott teszteléssel, még nem lesz HR specialista - legalább annyit kell még tanulnia, hogy jól felkészült HR-es legyen, hasonlóan, mint a szakmába mérnökként, közgazdászként vagy bölcsészként bekerülő kollégának. Olyan interdiszciplináris, integratív tudományról van szó, melynek andragógiai, felnőttképzési, kommunikációs, közgazdasági, pszichológiai, szervezés- és vezetéstudományi illetve egyéb kapcsolatai vannak. A nevelés és oktatás a felnőtteknél a pedagógiai azonosságokon alapulva igyekszik általános feladatait megoldani, az eltérések adják az andragógia, felnőttképzés mint specifikáció kimunkálását.

A felnőttképzés nyomában

A hazai felnőttképzés múltjában Csoma Gyula fedezte fel az 1937-ben keletkezett Vernon Hodge disszertációt, a közoktatási szakirodalomban a felnőttképzés kifejezés annak idején a Köznevelésben egy kínai, analfabetizmus felszámoló szövetkezeti beszámolóban jelent meg először, hogy azután hosszabb ideig eltűnjön a lapokról. A neveléstudomány antropológiai képzetei alakulásához a felnőttképzés majd az ezzel foglalkozó tudomány, az andragógia járul hozzá. A felnőttek, akárcsak a gyermekek, a formális tantervvel együtt az életgyakorlatot támogató, az önirányításhoz elvezető illetve azt megerősítő, szociális, informális és egyéb képzésben is részesülnek. A felnőttképzés eszméjét egyébként a középréteg képviselte, ez a réteg meghatározó az úgynevezett posztmodern társadalomban is, tömegében a legnagyobb és érdekeit jól érvényesíti.

A Bologna-rendszer nem szakosít, hanem felnőttképzési/andragógiai alapokat nyújt, a szakirányokban egy év alatt erősíti meg az ismereteket. A munkapiacon megjelenő felnőttképző/andragógus végzettségét a Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) írják le. Ez alapján a fogadó szervezetek ismerhetik a végzett képesítéséhez kapcsolódó kompetenciákat. Ezek a kompetenciák azonban csak formálisan elégségesek. A további ismereteket a munkahelyi tréningeken, továbbképzéseken szerzik be.

Hasznosak a rövid ciklusú képzések?

A bolognai formáció indokai között szerepelt, hogy az elhelyezkedést megkönnyítő rövidebb ciklusú képzésekre van szükség. A hazai felsőoktatásban a rövid ciklusú képzések régtől jelen vannak. Ilyenek voltak például a gazdasági reform struktúraváltásának megfelelő felsőfokú technikumok, majd az ezekből alakult főiskolák rendszere. A rövid ciklusú képzések igénye és sikere többször elhangzik, de ennek vállalati visszajelzései hiányoznak illetve kevéssé meggyőzőek. Különösen akkor, ha az ilyen ciklusokban végzettektől gyakorlatot és majdnem kész "bevethetőséget" várnak el.

Korábban egy, a piacképes diplomákról készült összeállítás a hagyományos egyetemi képzésbe beépülő rövid ciklusok külföldön már elterjedt formáiról számolt be. Ezeket a gazdaságossági szempontból értékelve, a tudományosan kevésbé igényes, rövidebb ciklusú post secondary tanfolyamoknak a felsőoktatásba történő mielőbbi bevezetését szükségszerűnek tartja. Külföldi példákra hivatkozva megállapítja, hogy az ilyen formákban végzettek elhelyezkedési lehetőségei esetenként jobbak, mint a hosszú egyetemi szakaszt végigjáróké. A hazai helyzetet erre korábban még nem egészen megfelelőnek tartották, mert mint egy szakértő állította, egyelőre ilyen képzésekre nincs "társadalmi megrendelő". Azóta ez a képzési forma lényegében jelen van a felsőoktatásban, változó megítélés kíséretében és változatlanul nem nyújtja azokat az előnyöket, amelyeket képviselői gyakorta állítanak.

A képzések és a munkaerőpiac

A gyors technikai fejlődés más tudású és képzettségű szakemberek tömegére tartott igényt, ezért a rugalmasan alkalmazkodó, rövid ciklusú képzések bevezetése hamar megtörtént. Reális aggodalmak merültek fel, amelyek szerint a bolognai meg a post secondery képzés csak egy erős elit középiskolával egyenlő. A vállalati szakemberszükségletek alakulása kedvelt témája a kutatásnak éppúgy, mint a pályairányításnak, ahol ellentmondásos véleményekkel találkozunk. Egy vélemény a kevesebb jogász, több piackutató igényt jelzi, egy más vélemény szerint a vállalatoknál hosszú távon hiány van a jogászokban. A természettudományos és műszaki végzettségűek hiánya Európa-szerte tapasztalható.

A Munkaügyi Szemle egy tanulmánya időben elemezte a változásokat és a szakokat, segítve a vállalatok előzetes tájékozódását. Egy másik cikk a bolognai képzésben részt vettek beválásáról szól. Egy, az andragógia szerepét is taglaló interjúban a jövendő képesítettek munkája egyfajta magasabban képzett oktatásszervezőben testesedik meg. A gazdasági válság előtt is figyelmeztető jelek szóltak arról, hogy a globalitás ellentmondásai, a korábbi folyamatokból akkumulálódott nehézségek, a megváltozott nemzetközi feltételek lényegi és szerves összefüggései rövid és hosszú távon egyaránt csak a kulturális (benne az általános és a vállalati kultúrával, képzéssel) fejlesztéssel oldható meg. Ennek egyik jele az a megkésett, de talán igaz bejelentés, ami az oktatásban az állami szerepvállalás új szakaszát körvonalazza. A ma erősen szabdalt érdekviszonyok közepette az állami beavatkozás egyben alkalmat nyújtana a szakmai-pedagógiai minőség és a gazdasághoz rugalmasabban alkalmazkodó felnőttképzés, általában a nemzeti emberi erőforrás-politika tudatos alakítására.

A HR egyik meghatározója a felnőttképzés

A felnőttképzés az innováció társadalmi láncolatának része, a struktúraváltás emberi feltételei megteremtése és fenntartása, a gazdasági kibontakozás érdemi tényezője. A gazdasági válság erősen érinti a vállalatok HR tevékenységét. A végrehajtásban a HR részlegeket a költségcsökkentésre irányuló tulajdonosi elvárások vezérlik, az üzleti érdek elsődleges a stratégiainak mondott emberi erőforrás menedzselés előtt. A tudástársadalommá átváltozni igyekvő fogyasztói társadalom csaknem kizárólag a gazdasági eredményességet és a versenyt tekinti meghatározónak. Ilyen környezetben a felnőttképzés felkészül és felkészít a még eredményesebb hatékonyságnövelő eljárások alkalmazására, az emberi minőség esélyei növelésének befolyásolására. Az ember humán erőforrássá változott, olyan struktúraként, "kompetencia gombokkal" irányítható szerkezetként definiálódik, amely nemcsak programozható, hanem különféle programok egyik elemévé, vagy cserélhető "alkatrészévé" tehető. Az egyén műveltségének mércéje, mértéke, értéke azonossá vált a versenyben elért teljesítményével és helyezésével.

Mindebben az is tükröződik, hogy az úgynevezett vállalat specifikus tudás viszonylagos és átmeneti értékű, az általánosabb, mindenütt alkalmazható felkészültség/tudás kerül előtérbe, ami lehetővé teszi a gyors foglalkozásváltást. Ez többek között a rugalmas képzési formákat, az önirányító képességet, a folyamatos tanulást teszi szükségessé. A jelenlegi válság nyilvánvalóvá tette, hogy az ország gazdasági modernizációjának egy szakasza ismét lezárult. Az átszerveződő gazdaságban az emberi erőforrás alakításához a munkahelyi innováció és termelési paradigmaváltás folyamatában a felnőttképzés/andragógia nyújt eszközrendszert - ezzel válik az országos HR folyamat meghatározójává.

Humánpolitikai Szemle, 2009/6.