A kiküldetés, kirendelés jogi szabályozása

Az elrendelt munkavégzés helyének megváltoztatása ellen a munkavállaló nem léphet fel, ugyanis kötelessége munkakörét más munkavégzési helyen ellátni, de a foglalkoztatónak feladata szem előtt tartani, hogy a kiküldetés a dolgozó beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel nem járhat. Kiküldetésre beleegyezése nélkül nem kötelezhető a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig, illetve az a férfi, aki gyermekét hároméves koráig egyedül neveli.

Törvényi szabályozás a kiküldetés több fajtáját is megkülönbözteti: belföldi és külföldi kiküldetés, illetve meg kell különböztetni az ideiglenes- és az állandó jellegű külföldi kiküldetést is. Fontos továbbá, hogy sem a kiküldetés, sem a kirendelés nem összekeverendő az átirányítással. Átirányítás során ugyanis a munkáltató nem a munkavégzés helyét módosítja egyoldalúan, hanem a munkavállaló munkakörét. Igaz, a kettő egy időben is megtörténhet, de eseteit akkor is külön-külön kell vizsgálni.

Belföldi kiküldetés

Belföldi kiküldetésről a munkavállalót tájékoztatni kell, aminek időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 110 munkanapot. Természetesen ettől kollektív szerződés eltérhet. A 110 munkanapba bele kell számítani az átirányítás és a kirendelés eseteit is, amiből az átirányítás mértéke nem haladhatja meg a 44 munkanapot. Egy naptári éven belül a többször elrendelt kiküldetések időtartamát össze kell adni.

A belföldi kiküldetés egyik legfontosabb eleme, az utazási idő. Amennyiben a munkavállaló utazási ideje munkaidején kívül esik, akkor a munkavállalót többletdíjazás illeti meg, aminek mértéke a személyi alapbér 40 százaléka. Az utazás történhet személygépkocsival és tömegközlekedési eszközökkel is. Utazási időnek kell tekinteni az indulástól a megérkezésig eltelt időt, valamint az átszállással eltöltött időt is. Továbbá bele kell számítani az utazási időbe azt az időt is, ami a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a munkavégzés megkezdéséig tart, valamint a munkavégzés befejezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelik.

Kiküldetés esetén a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő további szükséges és igazolt többletköltségeket. Ide sorolható az utazási költség, saját gépjármű használata, szállásdíj, napidíj, dologi kiadások.

Külföldi kiküldetés

A külföldi kiküldetés időkeretét a munkáltató jogosult meghatározni. A kiküldetés történhet ideiglenesen, maximum három hónapra, illetve három hónapot meghaladó időintervallumra is, amit állandó jellegű külföldi kiküldetésnek kell tekinteni. A belföldi kiküldetéssel ellentétben, külföldi kiküldetés esetén az utazási időre a munkavállalót nem illeti meg többletdíjazás. Ebben az esetben ugyanis az utazási idő beleszámít a munkaidőbe. Az utazási költségeket és a felmerült költségeket azonban az adott ország pénznemében kell többletdíjként kifizetni a munkavállaló részére.

A kiküldöttet a külföldi tartózkodás során napidíj, szállásköltség, utazási költség, személy- és poggyászbiztosítás, járműhasználati költség és egyéb szükséges, a kiküldetés célja szerint indokolt költségek térítése illeti meg. Biztosítások megkötése nélkül tilos külföldi hivatalos kiküldetésre kiutazni.

Kirendelés

A munkavállaló a munkáltatók között létrejött írásbeli megállapodás alapján, más foglalkoztatónál történő munkavégzésre is kötelezhető. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát, amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással. Jó példa erre egy ágazaton belül - például villamosipar -, több munkáltatóra kiterjedő hatályos kollektív szerződés. Nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez kirendelték.

A kirendelést és annak feltételeit a munkáltatónak írásban kell elrendelnie, amelyben tájékoztatnia kell a dolgozót a kirendelés feltételeiről és a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről. Kirendelés során a munkavállalónak két munkáltatója lesz. A munkaviszonyból származó alapvető jogok, mint a munkaviszony megszüntetése, módosítása, az eredeti munkáltatót illetik meg továbbra is. Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok - az alapvető jogokon túl - és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkavállaló foglalkoztatásakor alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit. A munkavállalót a munkaszerződés szerinti bére illeti meg, attól csak javára lehet eltérni. Amennyiben a kirendelés helye szerinti munkáltatónál többletjuttatások kerületek megállapításra, arra a dolgozó is jogosulttá válik.

Amennyiben a kirendelés helyén belföldi kiküldetésre kerül sor, az erre vonatkozó rendelkezésektől - díjazás, utazási idő - és korlátozásoktól - terhes nő és egyedülálló férfi esete - eltérni nem lehet.

Ha a munkavállaló a kiküldetés vagy a kirendelés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, tehát átirányításra kerül, vagy helyettesít, akkor a munkavállalót megillető munkabér megállapítása tekintetében az átirányításra, illetve a helyettesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, de az átirányítás és a helyettesítés további szabályai sem változhatnak kiküldetés, kirendelés alkalmával.

Angyalné Puszta Szilvia, HR Portal