Kiküldetés, kirendelés és más munkáltatónál történő munkavégzés I.

1. Kinek a döntéséről van szó?

A munkavállaló döntéséről van szó, amennyiben a munkavállaló önszántából, saját belátása szerint szeretne nemzetközi tapasztalatokat szerezni, és ennek érdekében a meglévő munkaviszonya fenntartása mellett, előre meghatározott ideig egy újabb munkavégzésre irányuló jogviszonyt köt egy másik szervezettel. Ehhez viszont szükséges az őt éppen alkalmazó munkáltató beleegyezésére és fizetés nélküli szabadság kérelmének támogatása. Ahhoz, hogy a három fél (munkavállaló és két munkáltató) jogát és kötelezettségét megfelelően meg lehessen határozni és egyikkőjüket se érje sérelem, körültekintően kell eljárni a munkaviszonyok kialakítása során. Egy járható út például, hogy a magyar munkáltatónál fizetés nélküli szabadságot igényel arra az időtartamra, amíg a külföldi munkáltatónál munkát végez.

A munkáltató joga, illetve döntési alternatívája, hogy a 96/71-es EK irányelvben foglaltaknak megfelelően, gazdasági érdekből ideiglenesen a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezze a munkavállalót. A munkáltató ezen jogáról az Mt. 105. § (1) bekezdése rendelkezik. A munkáltatók kiküldetésre vonatkozó joga azonban korlátozott, mert
- nem kötelezheti beleegyezése nélkül a női dolgozókat terhességük ideje alatt, valamint a gyermek 3 éves koráig;
- ugyanez a korlátozás érvényes a gyermeküket egyedül nevelő apákra;
- nem kötelezheti a dolgozót a munkáltató más helységben végzendő munkára, ha a kiküldetés a munkavállalóra nézve aránytalan sérelemmel jár (pl. beosztásra való tekintettel, vagy egészségi állapota romlik, stb.).

Kirendelés esetén is munkáltatói jogról és döntésről van szó, amelyről az Mt. 106. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"A munkavállaló a munkáltatók között létrejövő megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezhető."
A kirendelés során tehát három fél van jelen: a két munkáltató és a munkavállaló. Az egyik munkáltató, aki a munkavállalót kirendeli, a másik pedig aki ténylegesen foglalkoztatja.

2. Hol és milyen körülmények között végez munkát a foglalkoztatott?

Kiküldetés esetén a munkavállaló a szokásos munkavégzési helyén kívül végzi el feladatait. Nem kiküldetés tehát, amikor a munkavállaló telephelyen kívül végzi munkáját, mely a munka természetéből eredően, egyébként is a telephelyen kívül történik. (pl. kéményseprő, kisgépszerelők, stb.)
A kiküldetés irányulhat külföldre és belföldre is, hasonlóan a kirendelés is. Kirendelésnél a munkavállaló más munkáltatónál végez munkát, amely valamilyen tulajdonjogi viszonyban áll a kirendelő munkáltatóval:
- a kirendelő tulajdonosa részben vagy egészben azonos a munkáltató tulajdonosával;
- a két munkáltató közül legalább az egyik valamilyen arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak;
- a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő viszony alapján áll kapcsolatban egymással.

Abban az esetben tehát, amikor a munkáltató kíván élni kiküldetési vagy kirendelési jogával jó pár kritériumnak kell eleget tennie. Olyan céghez például nem is kötelezheti munkavégzésre a dolgozót, amellyel nincsen tulajdonjogi szempontból kapcsolata.

3. Ki gyakorolja a munkáltatói jogokat?

Kiküldetés esetén a munkáltatói jogok gyakorlója a kiküldetést elrendelő munkáltató. Kirendelésnél a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték, azonban a munkaviszony megszüntetésének jogát a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót azonban a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről minden esetben tájékoztatni kell.

Két munkáltatónál fennálló jogviszony esetén a munkáltatói jogok gyakorlója az a fél, ahol a munkavállaló ténylegesen munkát végez. Amennyiben például az egyik munkáltatónál passzív munkaviszonyban van a munkavállaló, azaz mondjuk fizetés nélküli szabadságon, míg a másik munkáltatónál ténylegesen kereső, az aktívan foglalkoztató munkáltató gyakorolja értelemszerűen a munkáltatói jogkört. Az a foglalkoztató, akinél passzív állományban van munkaviszony-megszűntetési jogával élhet.

Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy ugyanazon munkavállalónak egyidejűleg van egy hazai és egy külföldi foglalkoztatója. Ebben az esetben egymástól függetlenül mindkét foglalkoztató rendelkezik az érvényes jogszabályokban leírt munkáltatói jogokkal.

4. Milyen egyéb korlátai vannak a kiküldetésnek és kirendelésnek?

A kiküldetés és a kirendelés is átmeneti időtartamú foglalkoztatást jelent. Az Mt. előírja, hogy az ilyen jellegű átmeneti foglakoztatásnak időtartama adott naptári éven belül összességében a 110 munkanapot nem haladhatja meg. Az Mt. időtartamra vonatkozó korlátozása akkor is irányadó, ha ettől eltérően a kollektív szerződés nem rendelkezik.

A kollektív szerződés a törvényi mértéktől megállapíthat alacsonyabb és magasabb mértéket is. Amennyiben a kiküldetés illetve kirendelés időtartama egy munkanapon belül a 4 órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Kiküldetés alapján történő munkavégzés - ha a kollektív szerződés másképp nem rendelkezik - naptári évenként nem haladhatja meg a 44 napot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell adni.

A más munkáltatónál történő munkavégzés és az eredeti munkáltatónál párhuzamosan fenntartott passzív munkaviszony időtartamát az Mt. nem korlátozza, ez a felek belátásának és az érvényes szerződéseknek a függvénye.

Második rész

Mohácsi Györgyi