Kiküldetés, kirendelés és más munkáltatónál történő munkavégzés II.

1. Hol adózik a munkáltató és munkavállaló?

A kettős adózás elkerülésének elve - mely alapján ott adózik a munkavállaló és munkáltató egyaránt, amely országban a jövedelmet kapja - leegyszerűsíti a kérdést.

Kiküldetésnél tehát a kiküldő ország adózási szabályainak kell eleget tenni, mivel a munkabért a kiküldetést elrendelő munkáltató fizette meg a munkavállaló számára, tehát a kiküldő országban keletkezett. Mivel a munkavállaló - még ha határainkon túl is - a hazai munkáltatójának eredményét gyarapította, mindezt hazai jogviszony alapján és hazai ellenszolgáltatás fejében, így a magyar adózási szabályok alkalmazandóak a kifizetésnél.

Ettől eltérően alakul az adózás kérdése, amennyiben a munkavállaló külföldön bejegyzett munkáltatóval áll munkaviszonyban, mivel ez esetben a jövedelem nem magyar jogviszony alapján keletkezett. Ilyen esetben tehát abban az országban fizeti meg mind a munkavállaló, mind a munkáltató a jövedelemre vonatkozó adókat, amely országban a munkáltató be van jegyezve.

2. Milyen egyezmények befolyásolják a társadalombiztosítási járulékok megfizetését és az ellátások igénybevételét?

A kiküldetésre, kirendelésre és más munkáltatónál történő munkavégzésre vonatkozó társadalombiztosítási kötelezettségek és szociális ellátásokra való jogosultságok kifejtése előtt szükséges áttekinteni az államok közti megállapodásokat.

Három csoportra oszthatjuk az államokat:
1. EU tagországok és az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó államok, ahol a 1408/71 és 574/72 EGK rendeletek érvényesek.
2. Olyan államok, amelyekkel vagy szociális biztonsági vagy szociális egyezmény van életben. Például a volt Szovjetunió tagállamaival, illetve ezzel hasonló szociális biztosítási egyezmény van életben Kanadával, Horvátországgal és Koreával.
3. A harmadik világ országai, amelyekkel Magyarországnak nincs a társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozóan érvényes megállapodása. (pl. Kína)

A következőkben külföldi kiküldetés, kirendelés és munkavégzés alatt az EGT államokat értjük, vagyis azon országoknak a körét, amelyekben érvényesek a 1408/71-es és 574/72-es EGK rendeletek.

Amennyiben olyan országban kíván a munkavállaló munkaviszonyt létesíteni, amely nem tartozik ezen országok közé (pl. Kína, Dél-afrikai Köztársaság, stb.), úgy célszerű felkeresni az OEP Nemzetközi Főosztályát és velük egyeztetve egyénileg megoldást találni a társadalom-biztosítás intézményét érintő kérdésekre.

3. Mikor és mely országban kell társadalombiztosítási járulékot fizetni?

A társadalombiztosítási járulékok megfizetésének módja korántsem olyan egyértelmű, mint az adózás. Magyarországon járulékfizetési kötelezettsége akkor van ugyanis a feleknek, ha a foglalkoztató és biztosított között járulékalapot képező jövedelem keletkezik. A foglalkoztató nyújtja a munkavállalónak (biztosítottnak) a jövedelmet és fizeti be a társadalombiztosítási hatóságnak a járulékokat. A biztosított esetünkben, a kiküldetésben, kirendelésben illetve külföldön munkaviszonyban lévő munkavállaló.

Az Európai Unió területén belül a 1408/71-es EGK Rendelet 13. cikkelye alapján, a járulékfizetési kötelezettségnek főszabályként ott kell eleget tenni, ahol a munkaviszony fennáll (lex loci laboris). A főszabály azonban nem alkalmazandó a kiküldetésre és a több tagállamban egyidejűleg folytatott munkavégzésre, szállítási vállalatok dolgozóira, valamint tengerészekre és diplomatákra. Ezen utóbbiakra a rendelet 14-16 cikkelyei az irányadóak.

A 1408/71-es és ennek végrehajtásáról szóló 574/72-es EGK tanácsi rendeletek a kiküldetés illetve kirendelés idejét 12 hónapban maximalizálják, mely időtartamot egyszer lehet meghosszabbítani további 12 hónappal (574/72-es rendelet (14-es cikkely)). Mind kiküldetés, mind pedig kirendelés esetén a foglalkoztató kérésére, az OEP által kiállított E101-es nyomtatvánnyal kell igazolni, hogy a migráns munkavállaló továbbra is a küldő országban marad biztosított és azt, hogy a munkavégzés helye szerinti országban mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól.

Abban az esetben, amikor a munkavállaló két vagy több tagállamban is végez munkát, annak az országnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyikben a munkavállaló állandó lakóhelye van. Önálló vállalkozó esetében, pedig annak az országnak a jogrendje az irányadó, melyben az önálló vállalkozó tevékenységét túlnyomó részben folytatja.

Amennyiben a két fennálló munkaviszony közül az egyik passzív jogviszony (például fizetés nélküli szabadságon van a munkavállaló), nem kötelező járulékot fizetni, mert nem keletkezik jövedelem, így a dolgozó nem is biztosított az adott ország területén. A másik foglalkoztató viszont eleget kell, hogy tegyen a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a járulékfizetési kötelezettségnek.

Amikor a munkavállaló két munkaviszonnyal is rendelkezik és mindkét államban keletkezik járulékalapot képező jövedelme, abban az országban kell járulékfizetési kötelezettségének eleget tenni, ahol állandó lakóhelye van, feltéve, hogy ebben a tagállamban is végez tevékenységet. Az 574/72-es EGK rendelet 17. cikkelye alapján abban az esetben egyszerre több államban is fennállhat biztosított jogviszony, amennyiben az államok társadalombiztosítási hatóságai megegyeznek egymással.
Amennyiben az illető személy az egyik országban önálló vállalkozó, a másik országban, pedig munkaviszonyban foglalkoztatott, úgy annak az országnak a jogszabályit kell alkalmazni, ahol a munkaviszonya fennáll.

Összefoglalva: a migráns dolgozók társadalombiztosításra minden EGT tagállamban az adott ország saját jogszabályai vonatkoznak. Az EGT rendeletek és államok közti egyezmények azt határozzák meg, hogy mikor melyik tagország társadalombiztosítási jogszabályait kell alkalmazni. Az egyezmények célja tehát nem az egységes jogrend kialakítása, hanem az egyes országok jogszabályainak koordinálása.

Első rész

Mohácsi Györgyi