A lakosság felülbecsüli az orvosi fizetéseket, és másképp látja a hálapénz-kérdést

A Magyar Rezidens Szövetség a Hála-Pénz - Hálát a betegtől, Pénzt az Államtól - Kampányának keretében a Szinapszis Kft. segítségével piackutatásokat kezdeményezett, amelyek célja, a hálapénzzel kapcsolatos objektív adatok és az orvosi valamint össztársadalmi véleményének megismerése, majd az eredmények szakmapolitika valamint média felé történő kommunikálása. A HR Portal szerkesztőségébe eljuttatott sajtóanyag az orvosok és a felnőtt lakosság körében készült kutatások legfontosabb eredményeit összegzi.

A hálapénz nem csak a lakosságnak megalázó

Az orvosok 19 százaléka teljes mértékben elutasítja a paraszolvencia rendszerét, 70 százalékuk elviekben nem ért egyet ezzel a finanszírozási móddal, de a jelenlegi egészségügyi helyzet miatt kénytelen elfogadni a beteg által felajánlott pénzt. A kérdés megítélésében az alap illetve a szakellátásban dolgozó orvosok véleménye között nincs szignifikáns különbség, és a Szinapszis Kft. 2009-ben végzett hálapénz-felmérésének eredményeihez viszonyítva sem mérhető jelentős változás.

Mind a szakma (82 százalék), mind a lakosság (86 százalék) egyet ért abban, hogy a hálapénz rendszere megalázó a beteg számára. Ugyanakkor a kutatás rámutat: a lakosság mindössze 44 százaléka gondolja úgy, hogy a paraszolvencia az orvos számára is megalázó, míg a szakma 87 százaléka szerint ez a gyógyítást végzők számára is az.

Az orvosok és a lakosság gondolkodásbeli különbözőséget mutatja továbbá, hogy az egészségügyi szakemberek 82 százaléka érzi úgy, a hálapénz rendszer kiszolgáltatottá, kiszámíthatatlanná teszi azt orvos életét azáltal, hogy bevételének egy része változó mértékű, vagyis egyáltalán nem biztosít jól tervezhető megélhetést. Ezzel szemben a lakosság 85 százaléka azon a véleményen van, hogy az orvosoknak nem érdeke a hálapénz rendszerének megszüntetése, hiszen kényelmes és biztos jövedelemforrást jelent az így jelentkező pénzösszeg.

Egyező vélemények figyelhetők meg a két célcsoport között abban a tekintetben, hogy a hálapénz rendszer a korrupció forrása lehet (a szakma 83, a lakosság 87 százaléka ért egyet), mint ahogyan a hálapénz rendszerének hosszú távú fenntarthatóságában is csak kevesek hisznek (az orvosok esetében 36, a lakosság körében 52 százalék).

Az orvosi kutatás eredményei alapján kijelenthető:

10-ből 9 orvos elutasítja a hálapénz rendszerét,

közel 80 százalék ért egyet azzal, hogy a hálapénz rendszer okozta kiszolgáltatottság, kiszámíthatatlanság hozzájárul az orvosok elvándorlásához,

78 százalék a hálapénz rendszert a minőségi szakképzés gátjának tartja, és

77 százalék gondolja úgy, a hálapénz gátolja az anyagi, tárgyi, személyi erőforrások hatékony felhasználását, azáltal, hogy keveredik a magán és állami ellátás.

10-ből 9 orvos szerint a hálapénz rendszer negatívan befolyásolja az orvosok megítélését

Alacsony jövedelmek, csökkenő paraszolvencia

Az orvosok 51 százaléka biztosan nem, 28 százalék valószínűleg nem tudja a jelenlegi alapbérével jövőjét tervezni, és nem meglepő, hogy a beosztás valamint az alap havi nettó jövedelem emelkedésével nő azok aránya, akik valamelyest pozitívabban látják helyzetüket ebből a szempontból.

A felmérés egyértelműen rámutat arra is, a lakosság körében jelentős tévhitek vannak az egy-egy orvosi beosztáshoz tartozó bérszintekkel kapcsolatban, jelentősen felülbecsülik azokat. Az adjunktusi pozíció kapcsán például az emberek 42 százaléka gondolja úgy, hogy az így dolgozó orvos legalább 250 ezer vagy azt meghaladó összeget kap hivatalos alapbérként, míg a felmérésben résztvevő, adjunktus beosztásban dolgozók kevesebb, mint 10 százaléka jelölte meg, hogy ennyi pénzt keres. Ugyanezen kérdést vizsgálva a főorvosi beosztás kapcsán is nagy a szakadék: a 250 ezres minimum bérszintet a lakosság közel 70 százaléka feltételezi, míg a főorvosok kevesebb, mint egyharmada jelölte meg ezt az összeget.

Hogy az alacsony alapbér mellett mennyire nem jelent biztosan tervezhető bér-kiegészítést a hálapénz, azt az is jelzi, hogy a paraszolvencia minden tekintetben csökkenő tendenciát mutat. A Szinapszis Kft. 2009-es kutatásában már utalt a jelenség mérséklődésére, de idén hasonló eredmények tapasztalhatók. A válaszadó orvosok 68 százaléka szerint a paraszolvenciát adó betegek aránya, 47 százalékuk szerint az egy beteg által adott pénz összege is csökkent az elmúlt 2 évben. További 60 százalék az egy hónapban kapott hálapénz összegét tekintve is csökkenést tapasztal. A statisztikai bontások alapján a háziorvosok körében valamelyest magasabb (mintegy 10 százalékkal) azok aránya, akik a hálapénzt adó betegek arányának valamint az egy hónapban kapott hálapénz összegének mérséklődését említették, illetve a csökkenés trendje a szakrendelőkben is magasabb, mint a kórházakban.

A hálapénz adását döntően a kiszolgáltatottság, a félelem motiválja

Különbségek figyelhetők meg abban a tekintetben, mit gondol az orvos és mit maga a beteg a hálapénz adásának motivációját illetően.

Egy legfőbb indok kiválasztását kérve az orvosok 31 százaléka a valós hálát jelölte meg, és közel azonos azok aránya, akik szerint általános gondolkodás, hogy pénzzel előnyt lehet szerezni (22 százalék), illetve akik azt gondolják, a beteg félelemből adja a pénzt, tartva attól, hogy egyébként nem részesül megfelelő ellátásban (21 százalék). (2009-hez képest a kérdés megítélésében egyébként nincs jelentős változás.)

Az orvosi véleményekkel szemben közel minden második lakos ez utóbbit, vagyis a megfelelő ellátás hiányától való félelmet jelölte meg, és további 16 százalék a kiszolgáltatottság érzetét akarja csökkenteni a paraszolvencia adásával.

A lakosság körében végzett felmérés részletesebben is vizsgálta a hálapénz-adás motivációit. Megállapítható, hogy a betegek hálapénz-adását döntően befolyásoló tényezők közé tartozik nemcsak a kiszolgáltatottság érzetének csökkentése (76 százalék), a megfelelő szintű ellátás vagy az orvos időbeni rendelkezésre állásának elmaradásától való félelem (69 illetve 68 százalék), de sokan valós hálájukat (68 százalék) igyekeznek így kifejezni, míg többeket (63 százalék) az motivál, hogy a paraszolvencia révén lehetőségük van az orvos megválasztására.

Életkor alapján megfigyelhető, hogy az idősebbeket főként a hála kifejezése, a fiatalabbakat a magasabb színvonalú szolgáltatás elérése és a kiszolgáltatottság érzetének csökkentése motiválja jelentősen.

Megfelelő bérszint mellett a hálapénz adása, elfogadása akár szankcionálható is lehet

A hálapénz problémájának megoldására főként az orvosok, de még a lakosság jelentős többsége is lát megoldást. A szakma esetében 90 százalékos említéssel a hivatalos bérek megfelelő szintre emelése került első helyre - amely egyébként a jelenleg keresett nettó alapbérek legalább háromszorosát jelenti.

A lakosság körében ugyancsak a bérek rendezése volt az elsődlegesen javasolt megoldás, ugyanakkor ennek említési aránya (57 százalék) jóval alacsonyabb, mint a szakma esetében. Mindez - és a korábbiakban említett diszkrepanciák - arra engednek következtetni, hogy a lakosság szerint az orvosi bérek kérdése kevésbé égető probléma a paraszolvencia szempontjából.

Az orvosok 36, a lakosság 21 százaléka az alapcsomagtól eltérő "extra"
kórházi szolgáltatások (pl. hotel-szolgáltatás) hivatalos megvásárolhatóságát is megoldási eszközének tartja, míg közel azonos említési aránnyal, egyharmaduk a kórházak finanszírozásának javítását említi.

A kutatás egy fontos eredménye, hogy tisztességes, a szakma által elfogadható szintű alapbér mellett a paraszolvencia büntethetőségét mind az orvosok, mind a lakosság támogatja. A gyógyítást végzők 77, a lakosság 81 százaléka ért egyet azzal, hogy megfelelő jövedelmek mellett a hálapénz adása-elfogadása korrupciónak minősüljön és így büntethető legyen.

Konklúziók, az MRSZ javaslatai

Ez a felmérés egy nagyon fontos állomása a hálapénz elleni küzdelemnek. Számos, eddig csak szubjektív érzésből fakadó véleményt számszerűsít és egyértelművé teszi annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a hálapénz rendszernek mennie vagy maradnia kell - mondja a Magyar Rezidens Szövetség. A szervezet egyértelmű véleménye az, hogy a hálapénz-rendszernek mennie kell.

A szövetség szerint az orvosi és lakossági felmérések rámutattak: a hálapénz rendszer kiszolgáltatottá teszi az orvost és beteget egyaránt, megalázó és frusztráló mind az orvos, mind a beteg számára. Összességében gátja az egészségügy hatékony működésének, a minőségi szakképzésnek, és az elégedetlenségek következtében az orvosi elvándorlás egyik legfőbb motorja. A paraszolvencia erősíti a korrupció jelenségét. A gyógyítás alapját jelentő orvos-beteg bizalmi viszony sérül azáltal, hogy a hálapénzről és az orvosi bérek megítéléséről sok ponton mást gondol a két "résztvevő fél".

A Magyar Rezidens Szövetség a tények birtokában nem tehet mást, egyszerűen nincs más választása, mint teljes mellszélességgel kiállni a hálapénz-rendszer eltörlése mellett, mert "vétkesek közt cinkos aki néma".

Bíznak abban, hogy ebben a munkában egyre többen fogják támogatni őket.

Az MRSZ javasolt megoldásai:

Tisztességes alapbér/bérrendezés.

Kiszámítható jövőkép: életpályamodell.

Hálapénzrendszer megszüntetése.

Perverz motivációk helyett tiszta ösztönzőkkel kell működtetni az egészségügyi rendszert.

A hálapénzes, perverz motivációk által működtetett egészségügyi rendszer pazarló, sokba kerül az adófizető állampolgároknak, javasoljuk egy tisztességes alapbérre alapozott, tiszta motivációk által minőségi munkára ösztönző - és költséghatékonyabb - finanszírozás megteremtését.

Szakképzés minőségbiztosítása.

Az oktatók megbecsülése/motiválása.

A kutatásról, a minta összetétele

A kutatások online kérdőíves módszerrel készültek, országos kiterjedésű, véletlenszerű megkérdezéssel 2013 augusztusában. A felmérésben a válaszadók önkéntesen és anonim módon vettek részt. Az adatbázisokat a Szinapszis Kft. szolgáltatta, a kérdőív a Magyar Rezidens Szövetség szakmai javaslatai alapján került összeállításra.

Az orvosi kutatás esetében 1.319 értékelhető kérdőív érkezett be. A kitöltők 30 százaléka alapellátásban dolgozó háziorvos, 70 százaléka szakellátásban dolgozó orvos . A minta összetételét tekintve orvosi szakok szerint súlyozva reprezentatív, míg nem, életkor, földrajzi eloszlás szerint vegyes összetételű. A kitöltő orvosok jellemzően átlagos iskolázottságú és szociális helyzetű betegkörrel rendelkeznek. 78 százalékuk elfogadja a hálapénzt, de jelentős többségük (70 százalék) nem minden esetben.

A lakossági kutatásban 761 válaszadó vett részt. A minta a 18 év feletti lakosságra vonatkoztatva életkor szerint vegyes eloszlást mutat, az országos átlaghoz viszonyítva az idősebbek aránya valamelyest magasabb, míg nem, földrajzi eloszlás szerint követi az országos átlagot. A kitöltők 57 százalékának van valamilyen krónikus betegsége, közel 70 százalékuk már adott valaha hálapénzt.