A Liga így értékeli a plázák vasárnapi pótlék ügyét

A Kúria felülvizsgálati eljárás keretében az Mfv. II.10.291/2012/4. számon meghozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a bevásárlóközpontokban (plázákban) történő munkavégzés nem jogosít bérpótlékra, mivel ezen üzletek a rendeltetésüknél fogva vasárnap is nyitva vannak.

Az eljárás egy munkaügyi ellenőrzésből indult ki, melynek keretében a Nemzeti Munkaügyi Hivatal az érintett üzletet 330.000 forint, illetve 100.000 forint összegű bírságokkal sújtotta munkaügyi szabálysértésekre hivatkozva. Megállapította ugyanis, hogy 4 fő vonatkozásában megsértették a vasárnapi munkavégzés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, 33 főt több alkalommal vasárnap rendes munkaidőben foglalkoztattak anélkül, hogy részükre bérpótlék kifizetésre került volna, valamint 14 főnek nem adták ki az esedékesség évében járó szabadságot. A megbírságolt üzlet a szabadság kiadásával összefüggő jogsértést elismerte, a bírságot megfizette, a bérpótlék tekintetében ugyanakkor keresetet nyújtott be a bírósághoz.

A közigazgatási hatóság a bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a vasárnapi nyitva tartás szempontjából az üzlet profilja kiemelt szerepet játszik. Tekintettel arra, hogy az adott üzlet ruházati cikkeket forgalmaz, így - szemben például egy élelmiszerüzlettel - annak vasárnapi nyitva tartására nincsen nélkülözhetetlen igény. A ruházati termékek árusítása ugyanis a vasárnaphoz, mint heti pihenőnaphoz nem kötődik. Azzal is érvelt, hogy a nyitva tartásnak a vasárnaphoz, illetve annak hagyományos értékeihez is közvetlenül kapcsolódnia kell. A ruházati termékek értékesítése ugyanakkor nem kapcsolódik a vasárnaphoz/vasárnapi hagyományokhoz közvetlenül, valamint az nem is minősül társadalmilag bevett szokásnak. A vasárnapi nyitva tartás egyetlen oka a pláza nyitva tartásához történő igazodás. A felperes üzlet ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a vasárnapi vásárlásokhoz kapcsolódóan jelentős társadalmi igény alakult ki, melyet forgalmi adatokkal is igazolt. Ezt támasztotta alá álláspontja szerint az is, hogy a legerősebb forgalmat éppen a vasárnap produkálja. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatóság határozatát hatályon kívül helyezte, azaz az üzlet jogi álláspontja mellé helyezkedett. Ezen ítélettel szemben nyújtott be a közigazgatási hatóság felülvizsgálati indítványt, s így került az ügy végül a Kúria elé. A Kúria rövid indoklásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított nagy súlyt annak, hogy az üzlet a belváros szívében található egyik bevásárlóközpontban helyezkedik el, valamint, hogy az üzleti profilnak kevés jelentősége van.Helytállónak találta az üzlet azon hivatkozását, hogy a vásárlási szokások az elmúlt években jelentősen átalakultak, a társadalmi igények pedig megváltoztak. Ezzel összefüggésben ugyanakkor érdemes rámutatni, hogy 2003-ban a Legfelsőbb Bíróság még akként foglalt állást (BH2003.36.), hogy a tevékenység rendeltetését nem lehet annak alapján meghatározni és minősíteni, hogy nyitva tartás esetén a vásárlók - akár nagy számban is - felkeresik az áruházat, mert az a nyitva tartás következménye, nem pedig indokoltságának oka. A jogértelmezés megváltozását a Kúria annyival indokolta, hogy a döntés évekkel korábbi és eltérő tényálláson alapul.

A Kúria döntésének komoly következményei vannak a mindennapokban. A 2012. július 1. napjával hatályba lépő új Mt. úgy rendelkezik, hogy vasárnapi munkavégzés széles körbe elrendelhető, bérpótlék vasárnapi munkavégzés esetén pedig csupán kivételesen jár. Bérpótlék tehát kizárólag azoknak jár, akik rendes munkaidőben kizárólag a munkáltató munkaszervezése miatt dolgoznak, azaz, ahol a vasárnapi munkavégzés nem magától értetődő. Ebbe a kategóriába 3 esetet helyezett el a jogalkotó: a többműszakos tevékenység keretében, a készenléti jellegű munkakörben, illetve a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalókat. Bérpótlék kizárólag akkor jár, amennyiben rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag ezen kategóriák alapján kötelezhető a munkavállaló. Amennyiben bármely más eset alapján vasárnapi munkavégzés rendelhető el, pótlék nem jár. Gyakori ugyanis az a helyzet, hogy a vasárnapi munkavégzésre több jogszabályhely alapján is sor kerülhet. Nem ritka az, hogy valaki több műszakos tevékenység keretében is dolgozik, ami alapján bérpótlékra lenne jogosult. Jogosultságot az Mt. alapján még sem szerez, hiszen rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben dolgozik. A törvény szerint ugyanis ha bérpótlék fizetése nélkül is elrendelhető a vasárnapi munkavégzés, akkor nincsen jelentősége annak, hogy a munkavállaló a törvény egyéb rendelkezése alapján pótlékra lenne jogosult.

A plázákban dolgozóknak tehát nem jár vasárnapi munkavégzés esetén bérpótlék. Az Mt. 101.§ (1)(i) pontja alapján ugyanakkor a kereskedelemben dolgozóknak jár, amennyiben rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag ezen jogszabályhely alapján kötelezhetőek. Járhat tehát bérpótlék a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott személyeknek, ezen belül a kis- és nagykereskedelmi tevékenység, kereskedelmi ügynöki tevékenység (kereskedelmi tevékenység), a piac vagy a vásár üzemeltetése, az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóknak. Ebből az is következik, hogy a jogalkotó önkényesen tesz különbséget a munkáltatók között a munkáltató helye szerint. Azon kereskedelmi egységek ugyanis, amelyek nem tartoznak a bevásárlóközpont törvényi definíciójába (komplex kialakítású, vegyes rendeltetésű épület, amelyben állandó jelleggel több kereskedő folytat túlnyomórészt üzletekben kereskedelmi jellegű tevékenységet, és ahol jellemzően szabadidő eltöltésével összefüggő szolgáltatási tevékenységet is folytatnak), bérpótlék fizetésére továbbra is kötelezettek maradnak (pl.Váci utca vs. pláza)!

Végezetül megnyugtató, hogy a jogalkotó szerint nincsen akadálya annak, hogy a felek önkéntesen a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben eltérően, a munkavállaló javára rendelkezzenek. A sajnálatos dolog az, hogy annak sincsen akadálya, hogy kollektív szerződés a bérpótlékra való jogosultságot korlátozza vagy akár kizárja. A jogalkotó ugyanis jelenleg azt az álláspontot képviseli, hogy a bérpótlékokra vonatkozó szabályozásnak nem a Munka törvénykönyvében a helye, e tekintetben ugyanis az „egyenrangú” feleknek kell egymással megállapodniuk.

Dr. Kéri Ádám