A magyar fiatalok harmada külföldi munkára vágyik

Külföldi munkavállalás

A megkérdezett fiatalok döntő többsége még nem dolgozott külföldön, csupán 3 százalékuk állította, hogy vállalt már az ország határain kívül munkát. Többségük a vendéglátásban helyezkedett el, vagy alkalmi diákmunkát végzett. A fiatalok közül a külföldön dolgozók inkább szakmunkás vagy betanított munkás pozíciókat töltöttek be. Ebben a korosztályban a szellemi vagy értelmiségi munkát vállalók aránya igen kicsi, ami érthető, hiszen többségük még valamilyen iskolába jár. A külföldön munkával töltött idő inkább rövidebb volt, maximum 3 hónapos tapasztalatot jelentett a munkát vállalók több mint felének esetében.

A megkérdezett fiatalok egyharmada tervezi, hogy vállalna a jövőben külföldön munkát, egynegyedük bizonytalan e tekintetben, és 40 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy előreláthatólag nem tervezi, hogy máshol dolgozzon. Ezen belül a budapestiek, a 20-25 évesek és a nők inkább itthon terveznek munkát vállalni, míg a fiatal férfiak 40 százaléka külföldre menne inkább dolgozni.

Azok közül, akik nem tervezik, hogy elhagyják az országot, 20 százalék azért maradna, mert itthon szeretne boldogulni a jövőben is, a másik 20 százalékot a család köti ide, 12 százalékuk pedig még valamilyen formában iskolába jár, és emiatt nem akar elmenni. Csupán 6 százalékukat fogta vissza az idegen nyelv ismeretének hiánya, míg 5 százalékuk mondta, hogy túl fiatalnak érzi magát ehhez.

Azokat, akik szívesen vállalnának munkát külföldön, elsősorban a magasabb keresetek (93 százalék), illetve a magasabb életszínvonal (78 százalék) vonzza. A külföldre vágyók 40 százaléka azért menne, hogy nyelvet tanuljon, egy harmaduk azért, hogy külföldi tapasztalatot szerezzen, amit később kamatoztathat. Egyötödüket pedig a különböző kultúrák megismerése motiválja leginkább.

Legtöbben (35 százalék) a vendéglátásban szeretnének elhelyezkedni, egynegyedük pedig a szolgáltatás vagy kereskedelem területén tervezne munkát keresni. Egyötödük alkalmi vagy diákmunkát vállalna, 17 százalékuk pedig gyermekfelügyeletet vállalna vagy a családgondozás területén keresne állást. Ezen kívül építőipari területre jelentkeznének még néhányan. A nagy többség általában valamilyen szakmunkát (53 százalék) vállalna, 36 százalékuk pedig segéd- vagy betanított munkát. Szellemi vagy értelmiségi pozíciót a külföldre jelentkezők több mint kétötöde szeretne betölteni. Az utóbbiak között többen vannak a budapesti lakosok, míg különböző szakmunkákat inkább a vidéken élők vállalnának.

A külföldre vágyók több mint fele 2 évnél hosszabb időre tervezné a távollétét, egyötödük legalább 1-2 évre hagyná itt Magyarországot, 10 százalékuk pedig maximum 1 évig maradna távol. Érdekes különbség mutatkozik lakóhely szerint a távolmaradás hosszának tekintetében. Míg a külföldre menők közül a budapestieknek csak a 36 százaléka menne két évnél hosszabb időre, addig a vidékiek esetében ugyanez az arány 53 százalék. A legtöbben (37 százalék) haverokkal, barátokkal mennének ki, de jelentős az egyedül vállalkozók aránya is (27 százalék). Kevesebb, mint egyötödük a partnerével próbálna szerencsét, és csak 8 százalékuk menne a családjával együtt.

A célországok közül legtöbben Európában maradnának, és csak alig több mint egytizedük menne Európán kívüli országokba. Leginkább az angol vagy a német nyelvterületű országokba pályáznának. Az első helyen Anglia, a második helyen Németország, a harmadik helyen Ausztria, a negyedik helyen pedig az USA áll.

Nyelvtanulás

Legtöbben - a megkérdezettek több mint kétharmada - az angol nyelvet tanulta már az idegen nyelvek közül, a második legnépszerűbb a német nyelv volt, ezt a válaszadók egyharmada tanulta már eddig is. Ezen kívül 4 százalékuk tanult franciául, 2 százalékuk olaszul és 1 százalékuk spanyolul. Majd egyharmaduk egyelőre nem rendelkezik semmilyen szintű nyelvvizsgával. Alapfokú vizsgája viszont már több mint a válaszadók felének van, 26 százalékuk pedig sikeres középfokú nyelvvizsgát tudhat maga mögött. A felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya azonban nagyon alacsony, alig éri el a 3 százalékot.

A válaszolók közül majdnem mindenki (92 százalék) köz- vagy felsőoktatásban tanult valamilyen nyelvet. A fiatalok egyötöde otthon, egyedül fejlesztette nyelvtudását. 18 százalékuk magántanár által, vagy nyelviskolában, 6 százalékuk online keresett valamilyen lehetőséget. 5 százalékuk pedig külföldön tanult nyelvet. A nyelv kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy korábban iskolában már tanulta az adott nyelvet, illetve hogy abban az intézményben, ahova jelenleg is jár a válaszadó, oktatják a kérdéses nyelvet.

A válaszadók fele az alapján dönt, mennyire hasznos az adott nyelv, hány országban értik meg. Egynegyedük azt veszi figyelembe, hogy jövőbeni munkája szempontjából mennyire kamatoztatható, míg 18 százalékuk a hangzás alapján választ. 14 százalékukat az motiválja, hogy a későbbiekben mely országba szeretnének dolgozni vagy tanulni menni, 7 százalékuknak pedig az a fontos, hogy az adott nyelvből könnyű legyen megszerezni a nyelvvizsgát. A válaszadók kétharmada a nyelvtanfolyam kiválasztásakor a beszédközpontú oktatást tartotta a legfontosabbnak, második legfontosabb szempont a tanfolyam ára volt.

A tanulni vágyók több mint felének a kis csoportlétszám volt még elengedhetetlen a végső döntéshez. A fiatalok 87 százaléka elsősorban az interneten tájékozódik a nyelvtanfolyamokról és nyelviskolákról, de viszonylag sokan az ismerőseiktől vagy családtagjaiktól kérnek segítséget. 37 százalékuk különböző kiadványokból informálódik, 28 százalékuk pedig újsághirdetéseket böngészik. A megkérdezettek egyharmada szokott idegen nyelven filmet nézni, közülük egyötöd felirat nélkül, több mint egyharmaduk felirattal, 43 százalékuk pedig mindkét módon néz idegen nyelvű filmet.

A fiatalok több mint egynegyede idegen nyelvű irodalmat is rendszeresen a kezébe vesz. Arra a kérdésre, hogy mi akadályozza leginkább manapság az idegen nyelv tanulását Magyarországon, a válaszadók közül legtöbben (47 százalék) úgy vélik, hogy a magas tanfolyam- és nyelvvizsgadíjak. További 14 százalék említette, hogy az emberek nem látják a nyelvtanulás hasznát, míg 11 százalék szerint az emberek lusták erre.

Példakép

Arról is kérdezték a fiatalokat, hogy van-e példaképük? Kiderült, hogy legtöbbjüknek nincs. 22 százalékuk állította, hogy van ilyen az életében: több mint kétharmaduknak elsősorban családtagjaik közül kerültek ki ezek a személyek, ezen belül is elsősorban a szüleiket jelölték meg a válaszadók. Míg életkor és lakóhely szerint nincs eltérés abban, hogy melyik szülőre néznek inkább fel, addig nemek szerint egyértelműen látszik, hogy a fiúk elsősorban édesapjukat, míg a lányok inkább az édesanyjukat tekintik példaképnek az életükben. 15 százalékuknak külföldi példaképük van, és 10 százalékuk választott belföldi példaképet. Közöttük vegyesen találkozunk tévébemondóval, sportolóval, művésszel vagy más területről származó hírességgel.

A válaszadók 67 százaléka legfontosabb értéknek a családot tartja. 48 százalékuknak a jó állás, 45 százalékuknak pedig a pénz az egyik legfontosabb érték. Egyharmaduk említette a saját lakást, és valamivel kevesebben általánosságban a biztonságot. Fontos volt még a tudás, szakértelem jelentősége és a siker elérése, a karrier építése is.

A fiatalok jelentős többsége, 78 százaléka állítja, hogy a szülők hatnak leginkább a gondolkodásmódjukra, míg a barátok csak 65 százalékuk szerint gyakorolnak rájuk befolyást. Érdekes, hogy amikor úgy tették fel a kérdést nekik, hogy nem rájuk vonatkozott, hanem arra, hogy általában az embereket kik befolyásolják leginkább, akkor már többen említették a barátokat (58 százalék) és kevesebben a szülőket (43 százalék). Jelentősen különbözött a vélemény a celebek esetében is. Saját magukra vonatkozólag csupán 3 százalék jelölte meg a celebek hatását, viszont amikor másokkal kapcsolatban kérdeztük őket, akkor már 45 százalékuk, - majdnem a válaszadók fele ----– vélte úgy, hogy befolyásoló hatással bírnak. Hasonlóan vélekedtek a zenészek jelentőségéről is. Az első esetben 8 százalék volt az arány, a második esetben pedig 27 százalékra emelkedett.