A Napi és Heti Pihenőidő Új Szabályozása

Előző cikkünkben (amelyet elolvashattok a HR Power oldalán: itt) részleteztük, hogy hogyan hat a munkaadókra és munkavállalókra a Kúria legújabb döntése, azonban az új szabályozás további komoly kérdéseket is felvet a téma kapcsán. Dr. Fodor T. Gábor most további részleteket oszt meg velünk erről a problémakörről:

Az ötnapos munkarend vége?

Ahogyan az előző cikkből is kiderül az új szabályozásból lényegében az következik, hogy hacsak a Munka Törvénykönyve nem kerül sürgősen módosításra, úgy az ötnapos munkarendnek vége. Az ún. „általános munkarend” alapján ugyanis a két, a szombati és vasárnapi naptári nappal azonos heti pihenőidő előtt kell kiadni egy 11 órás napi pihenőidőt, azaz pénteken 13 óra után rendes munkaidőben munkavégzés nem lehetséges. Ebből következően tehát vagy négy, vagy négy és fél napos munkarendek lehetségesek a jövőben, amelyek elrendeléséhez a jelenlegi törvényi szabályok alapján munkaidőkeret szükséges.

Természetesen két oldalban lehetetlen a fenti kérdéskör valamennyi aspektusát kibontani, de igyekeztem jól összefoglalni a 2020-ban kezdődő, és a mai napig megoldatlan, sőt, a legtöbb munkáltató által nem is ismert problémakört. Ennek előre bocsátásával már csak néhány záró gondolatot

Először is, elképesztőnek találom azt az átgondolatlanságot, amellyel a fenti problémakört a magyar állami szervek kezelték. Az egész problémakör létre sem jött volna, ha az Alkotmánybíróság nem egy ilyen rossz értelemben egyszerű érveléssel tesz különbséget a két pihenőidős jogcím között. Jellemző, hogy a döntés idején az Alkotmánybíróság munkarendje alapján a pénteki munkanapok kettőig tartottak, azaz az Alkotmánybíróság alkotmányellenesen működött. Az sem érthető, hogy a magyar jogalkotó miért csak két és fél évvel később kezelte a kérdést, és akkor is nyilvánvalóan rosszul, illetve már az is kínos kezd lenni, hogy 2023. márciusa, az Uniós Bírósági döntés meghozatala óta ismételten nem került módosításra a Munka Törvénykönyve.

Az is megjegyzendő, hogy igencsak alátámasztottnak tűnik az a fent említett másodfokú bírósági érvelés, amely szerint az Európai Unió Bírósága túllépte a hatáskörét akkor, amikor a magyar jog jogintézményeit értelmezte. Figyelemmel arra, hogy a 2022. őszi főtanácsnoki vélemény Magyarországra kedvezőbb megállapításokat tartalmazott, például felvetette, hogy a magyar és az uniós jogi fogalmak egymástól eltérhetnek, és azt sem tette kötelezővé, hogy a napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt kelljen kiadni, nyilvánvaló, hogy az Uniós Bíróság Magyarországra kedvezőbb ítéletet is hozhatott volna. Ebből a tényből levonhatóak egyébként további következtetések is, azonban azok más a politika sikamlós talaján állnak, így e következtetéseket magam nem vonom le.

Heti pihenőidő problémái

Végezetül feltűnő, hogy egy kapcsolódó kérdést egyetlen eljáró grémium sem vizsgált, holott igencsak nagy jelentősége van témánk szempontjából: Az uniós jog ugyanis nem tesz különbséget rendes és rendkívüli munkaidő között. Ebből következően ugyanakkor a magyar jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a heti pihenőidőben történő rendkívüli munkavégzést, uniós jogba ütközik. Ha dolgozunk, az nem lehet pihenőidő. (Megjegyzem, hogy ez egyébként nem csak az uniós jogból, de a józan észből is következik.) A fentiekből következően tehát az előállt helyzetet a 2022. év végi törvénymódosítás nem csak azért nem kezelte megfelelően, mivel lehetővé tette, hogy heti pihenőidő kiadása esetén ne kelljen napi pihenőidőt kiadni, hanem azért sem, mert változatlanul hagyta a magyar jog által évtizedek óta lehetővé tett abszurd helyzetet, azaz a heti pihenőidő alatti rendkívüli munkavégzés lehetőségét. A helyzet uniókonform megoldása nem lehetséges a fenti kérdés kezelése nélkül. Ebből pedig egyetlen következtetés vonható le: Az ötnapos munkahét gyakorlata uniókonform módon egyedül úgy tartható fenn, ha formálisan (hangsúlyozottak csak formálisan) lecsökkentjük a heti pihenőidőt az uniós jog által előírt 24 órára, amelyet megelőzően kerülne kiadásra a kötelező 11 órás napi pihenőidő. Ez a gyakorlatban úgy lehetne megvalósítható, hogy az ötnapos munkahéten a vasárnap lenne a pihenőnap, a szombat ún. munkamentes munkanap (szabadnap) lenne, amelynek délelőttjére elrendelhető lenne még szükség esetén rendkívüli munkavégzés, szombat délután pedig a heti pihenőnapot megelőző 11 órás napi pihenőidő kerülne kiadásra.

Bármely más megoldási javaslat (például az, amely szerint a heti pihenőidő szombat reggeltől hétfő reggelig tartana, de a rendkívüli munkavégzés lehetőségének meghagyásával) uniós jogba ütközne, és csak további jogvitákhoz, munkáltatói pervesztésekhez vezetne.

dr. Fodor T. Gábor

A cikket az L-SOFT Zrt. támogatta

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.