A nonprofit szervezetek vezető tisztségviselőinek kártérítési felelőssége az új Ptk. tükrében

A társaságnak okozott károkért való felelősség

A Ptk. 3:24§ alapján a vezető tisztségviselő a társaságnak okozott károkért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai alapján felel. A Ptk. 6:142.§ szerint aki szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A törvény a kártérítés limitjével összefüggésben azt mondja, hogy a kárt olyan mértékben kell megtéríteni, amint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének az időpontjában előrelátható volt. Szándékos szerződésszegés esetén a teljes kárt meg kell téríteni (Az Mt. 209.§ (5) bekezdés alapján a vezető tisztségviselő a gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért felel.). A felelősséggel összefüggésben szerepet kap a törvényben a felmentvény intézménye. A Ptk. 3:117.§ ugyanis kimondja, hogy az eredmény beszámolót tárgyaló taggyűlés értékeli a vezető teljesítményét is, és amennyiben azt megfelelőnek találja, részére felmentvényt ad. Ebben az esetben a vezető tisztségviselő felelőssége csak akkor állapítható meg, amennyiben az alapul szolgáló adatok valótlanok vagy hiányosak voltak.

Harmadik személynek okozott kár

A harmadik személynek okozott kár vonatkozásában a Ptk. 6:541.§ akként rendelkezik, hogy amennyiben a jogi személy vezető tisztségviselője jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok alapján egyetemlegesen felel ! Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a szabályozás a kontraktuális és a deliktuális felelősség alakzatait szétbontja. A szerződésen kívül okozott kár szabályai szerint minden kár jogellenes. Akkor mentesül a károkozó a felelősség alól, ha a magatartása nem felróható, illetve amennyiben az ok-okozati összefüggést nem látta előre és azt nem is kellett előre látnia. Ezt egészíti ki az a szabály, hogy ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint. Ennek az a feltétele, hogy a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket ne vegye figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható (Ptk.3:118.§). Ezzel összefüggésben rá kell arra mutatni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéig a vezető tisztségviselő csak a jogi személy érdekeit, azt követően pedig már a hitelezők érdekeit is köteles figyelembe venni. Az egyetemleges felelősség a felelősség korábbi körét kiterjeszti, míg a hitelezővédelmi szabály nem újdonság.

A Ptk. széles körű általános résszel rendelkezik, mely szabályok valamennyi jogi személyre, így az egyesületekre is vonatkoznak. Általános szabályozás alá került ennek megfelelően az ügyvezetés kérdése is. A szabályozás azon jellemzője, hogy a nonprofit jogi személyekre is a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat alkalmazza, a gyakorlatban anomáliákhoz vezet. Civil szervezetek esetén is érvényes ugyanis az a szabály, hogy a vezető tisztségviselő a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel, hiszen közötte és a jogi személy között létezik szerződéses jogviszony. Ezen túlmenően az a szabály is érvényes, miszerint harmadik személyeknek okozott károkért a vezető tisztségviselő a jogi személlyel a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok alapján egyetemlegesen felel. Ez a szabály a nonprofit szervezetek vonatkozásában ugyanakkor kifejezetten méltánytalan, hiszen sok esetben a vezető tisztségviselő juttatás nélkül, vagy minimális juttatásért látja el a feladatát. Habár a külföldi szerződéses gyakorlatban ismert az a konstrukció, miszerint a munkáltató az érintett munkavállalóját kártalanítja, ez a megállapodás harmadik személlyel szemben hatálytalan.

A felelősség új szabályait a hatálybalépést követően megvalósított károkozó magatartásokra kell alkalmazni. Amennyiben a károkozó magatartás a hatályba lépés előtt kezdődött, akkor sem kell alkalmazni, amennyibe a következmény a hatályba lépést követően jelentkezett. A piaci igény kielégítésére több biztosító is speciális felelősségbiztosítási konstrukcióval állt elő.

Dr. Kéri Ádám jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek