A szakképzési hozzájárulás felhasználásának buktatói

A pénzügyi (adóügyi) szakember azt látja a szabályok változásából, hogy megint növekedett a vállalkozás terhe az adóalap kiszélesítésével. A HR szakember viszont azt gondolja, hogy ha nő a szakképzési hozzájárulás összege, akkor legalább több lehetősége van a felhasználásra. Ez utóbbihoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felhasználás keretei egyre szigorodnak, egyre bürokratikusabbak a visszaélések miatt, és egy ellenőrzéskor talált hiba, egyetlen kritérium be nem tartása a szakképzési hozzájárulás kincstárba történő befizetéséhez vezet,
vagyis hiába költöttük el, vissza kell fizetni.

A szakképzési hozzájárulással foglalkozó szakembernek körülbelül húsz jogszabályban, illetve annak egy részében szereplő előírást kell maradéktalanul betartania ahhoz, hogy a pénz elköltése szabályszerűen történjen. Ez a joganyag túlzottan terjedelmes ahhoz, hogy egy cikksorozatban maradéktalanul ismertethető legyen. Ezért mielőtt nekifogunk, a következő javaslatokat teszem:

A cikket mind a pénzügyi, mind pedig a humánpolitikai szakember olvassa el a cégnél, és beszéljenek róla. A legfontosabb jogszabályokat nyomtassák ki maguknak, és az általuk használt részeket beszéljék meg! Legalább a következőket kell megismerni:

a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény;

a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet;

a saját munkavállalók részére szervezett képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásáról szóló 15/2009. (VII. 24.) SZMM rendelet.

Amennyiben többmilliós nagyságrendű szakképzési hozzájárulás felhasználására van lehetőségünk, akkor javaslom külső szakember felkérését (felelősségvállalás mellett) a szerződéseink átnézé­sére, illetve az okiratok áttekintésére. Ha ezt időben megtesszük, akkor a hiányokat még az éves bevallás előtt pótolhatjuk.

Tekintettel a változásokra, javaslom minden pénzügyes kollégának, hogy a társadalombiztosí­tással foglalkozó kollégájával együttműködve ellenőrizze a szakképzési hozzájárulás alapjának meghatározását, mert egyre többször hallom, hogy "na, ezt elrontottuk". Javítani mindig lehet, amíg nem kezdődik meg az ellenőrzés. Emiatt a cikksorozatot az alap ez évi változásával kezdem. A téma a HR-esek számára annyiban érdekes, hogy ha a cafetériában vagy akár azon kívül olyan juttatást adnak a dolgozónak, amely adóköteles, akkor
annak társadalombiztosítási és szakképzési közterhe is van. Így kalkuláljanak!

2009. január 1-jétől jelentősen megváltozott a szakképzési hozzájárulás alapja, amely ekkortól a társadalombiztosítási járulékalap. Ez a változás szinte mindenkinél azt jelenti, hogy 2009-től több hozzájárulást fog fizetni - annak ellenére, hogy az 1,5 százalék mérték változatlan maradt - mivel a járulékalap szélesebb az eddigi bérköltségnél.

Nézzünk néhány példát arra vonatkozóan, hogy miért nagyobb a járulékalap az eddigieknél!

Nagyvállalatoknál az egyik legnagyobb tétel lehet az adóköteles (=szja) természetbeni juttatások köre. Ráadásul nemcsak a természetbeni juttatás áfás értékéről van szó, hanem az utána fizetett személyi jövedelemadóval növelt összegéről, mert ez a társadalombiztosítási járulék alapja. Tehát a juttatás 154 százalékos értéke után kell szakképzési hozzájárulást is fizetni.

Ugyanígy a szakképzési hozzájárulás alapját ké­pezi az adóköteles napidíj - amikor többet fizetünk a dolgozónak a rendeletben előírt összegnél -, a betegszabadság idejére járó távolléti díj, és a dolgozó után fizetett adóköteles biztosítási díj is. Mivel ezek a tételek is a társadalombiztosítási járulék alapját képezik, ettől az évtől növelik a szakképzési hozzájárulás alapját.

Megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak után akkor kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha a havi (arányosított) megbízási díj eléri vagy meghaladja a minimálbér 30 százalékát, azaz 21 450 forintot - illetve naptári napokra a minimálbér harmincad részét - mert akkor a Tbj. értelmében biztosítottnak minősülnek. Megbízási jogviszonyban foglalkoztatja a vállalkozások egy része például a munkavédelmi ügyintézőt, szakértőket, illetve egyetlen feladat ellátásával megbízott szakembereket.

Ezekben az estekben a társadalombiztosítási járulék alapja, a személyi jövedelemadó előlegének alapja. Tekintettel arra, hogy a megbízottnak nyilatkoznia kell az adóelőleg levonásához a kifizető részére az általa elszámolt költség százalékos mértékéről, ami maximum 50 százalék lehet, és az adó alapját ennek megfelelően határozzák meg, ezért a társadalombiztosítási járulékának is ez a csökkentett összeg az alapja. Ennek megfelelően kell a szakképzési hozzájárulást is megállapítani.

Kisvállalkozásoknál fordulhat elő, hogy a főfoglalkozású társas vállalkozó év közben nem vesz fel rendszeres jövedelmet a cégtől, csupán osztalékelőleget vagy az év zárásakor osztalékot. Ezért bérköltség nem keletkezik, tehát eddig nem kellett utánuk szakképzési hozzájárulást fizetni.

Társadalombiztosítási jogviszonyukból adódóan azonban az úgynevezett minimumjárulék intézményét kell alkalmazni a cégnek. Fő szabály szerint a minimálbér kétszeresének megfelelő (143 000 forint) társadalombiztosítási járulékalapjuk van, de legalább a minimálbér (71 500 forint) után a vállalkozásnak be kell fizetnie a nyugdíjbiztosítással és az egészségbiztosítással kapcsolatos összes járulékot. 2009-től ez a társadalombiztosítási járulékalap is a szakképzési hozzájárulás alapját képezi. Tehát hiába nem vettek fel jövedelmet, a cégnek szakképzési hozzájárulást is kell fizetnie utánuk.

A társadalombiztosításról szóló törvényben szereplő "foglalkoztató" fogalmából következik, hogy olyan összeg után is fizethetünk szakképzési hozzájárulást, amelyet nem a velünk biztosítási jogviszonyban lévő természetes személynek fizetünk ki, hanem egy másik cég dolgozójának. Én akkor találkoztam ezzel a kérdéssel a gyakorlatban, amikor egy nagykereskedő cég jövedelmet juttatott a kiskereskedelmi cég boltvezetőinek, ha többet eladnak a termékéből. Ezek az összegek társadalombiztosítási járulékalapot képeznek. Ettől az évtől kezdve pedig már szakképzési hozzájárulást is fizetni kell utánuk.

E kiragadott példák okoztak tapasztalataim szerint hibát ebben az évben a szakképzési hozzájárulás kiszámításánál.

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozások a szakképzési hozzájárulást, vagy annak egy előírt részét a jogszabály céljainak megfelelően használják fel.

A felhasználási módok fő csoportjai - melyeken belül még több módozat is megkülönböztethető - a következő:
1. szakmai gyakorlati képzések megszervezése, (Egyes módozatoknál lehetséges a hozzájárulás teljes összegének elköltése is, kincstári befizetés nélkül.)
2. a szakképzési hozzájárulás egy részéből fejlesztési támogatás nyújtása, illetve
3. a hozzájárulási kötelezettség egy részének a saját dolgozóink képzésére történő felhaszná­lása.

Kovácsné Álmosdy Judit

HR HáttéR/2009. október