Szakik és duális képzés - mit hoz a jövő?

A középfokú képzések sorában jelenleg a legnépszerűbb a targoncavezető képzés, 64 ezren tanulják ezt a szakmát, míg emelőgép-kezelőből 43 ezer, eladóból pedig 33 ezer kerül a munkaerőpiacra, ha elvégzik az iskolát - sorakoztatta az adatokat Vojtek Endre, coach, menedzser és adószakértő, aki a „vitaindítót” tartotta. Ahogy azt is elmondta, hogy egyes szakterületeken akkora a hiány, hogy például vízgépészetben szerzett végzettséggel egy szakember 2017-ben 340 szabad állásból válogathat majd, egy kerékpárszerelő 328, az OKJ-s képzések közül az egyik legnépszerűbbnek számító lakatos 274, míg egy hegesztő 244 üres álláshely közül mazsolázhat. Bár sokat halljuk, hogy a kiskereskedelemben sincs elég munkaerő, ott azért nem akkora a hiány mértéke, mint a fent említett szakmákban. Egy eladó átlagosan két szabad állás közül választhat.

A duális képzésnek nagy hagyományai vannak Németországban, Ausztriában és Svájcban is, ahol erre egy komoly háttérintézmény-rendszer épült fel. Magyarország ebből a mintából próbál meríteni a szakképzési rendszer felépítésekor, azonban az eredményes munka ezen a téren valószínűleg nem években, hanem évtizedekben mérhető majd. Kérdés, hányszor lesz még ez alatt újratervezése a rendszernek. A 90-es évek előtt tanműhelyek álltak rendelkezésre az állami vállaltoknál, ahol a szakmunkástanulók, szakközépiskolások megkaphatták a képzés gyakorlati részét. Az elmúlt évtizedekben azonban ezek a műhelyek leépültek és a képzésben a hangsúly az elmélet felé tolódott.

A képzési rendszer legutóbbi átalakításával ez utóbbi hangsúlyokat kívánták megfordítani. A vállalatok (most már nagyrészt magáncégek) és a kamarák szerepét újra megnövelni. De néhány pillanatra még maradjunk a számoknál, jelenleg 1437 vállalat 39 200 tanulónak biztosít képzési helyet. Ezek közül is legtöbbet 1210 főnek a BKV, 1200-nak pedig az Audi Hungária és az Audi Akadémia. Meglepő módon azonban a képzési helyek nagy részét nem nagyvállalatok, hanem 30 fő körüli vagy még ennél is kisebb cégek biztosítják. Igaz nem 1200, hanem csak néhány tanulónak tudnak egyszerre lehetőséget adni. A képzésre jogosultak száma összesen 78 ezer fő.

Azonban a váltás nem mindenütt zökkenőmentes, hiszen új kritériumoknak kell megfelelni, más kompetenciákat kell építeni. Ahogy a beszélgetés folyamán később kiderült vannak olyan szakmák, ahol nincs szükség tömegekre, így nincs is rá képzés, pedig szükség lenne szakemberekre; másutt hiányzik a modern eszközpark; de az egyik legkomolyabb gond, amit több cég, vállalkozás képviselője is megfogalmazott, a szakmunka presztízsével van, mely természetesen anyagi megbecsülésével is összefügg. Mint a beszélgetés résztvevői elmondták, manapság már nem csak a nyugati bérekkel, hanem a szomszédos országok fizetéseivel is versenybe kell szállniuk, mert ott is magasabb béreket fizetnek a szakembereknek.

A munkabérre rakódó járulékok csökkentésének igénye is felmerült, ami a kormányzati kommunikációban is egyre többször előkerül mint lehetőség a bérek emelésének, a munkaerő magtartásának alternatívájaként. Középfokú szakképzést igénylő szakmák közül a fluidum (földgáz, kőolaj) kitermelő keres a statisztikák szerint a legjobban, átlagosan bruttó 258 ezer forintot. A listában utána a nyomástároló-edény gépész következik, majd a távközlés és hálózatkezelési szerelő, a felvonószerelő és az ipari üveges. De van olyan Szombathelyi cég, amely műszerészeinek, villanyszerelőinek már bruttó 3-4 ezer forintos bért fizet, akkora a verseny a határ menti területeken a munkaerőért.

A továbbképzés is kardinális kérdés, hiszen ha másként nem megy, ezt gyakran a cégeknek saját kezükbe kell venniük, ha megoldást akarnak a munkaerőhiányra. (Több közelmúltbeli felmérésből az is kiderült, hogy a fiatalok számára fontos vonzerőt jelent egy vállalatnál, ha megadják a képzés, így a karrierben előrejutás lehetőségét. )

Ahogy mint mondták, az is egyfajta megoldást jelenthetne, ha a munkaidő egy része kifejezetten képzésre lenne szánva, amelyek egy része a leszakadó térségekbe, illetve a munkaerőpiacon hátránnyal induló rétegnél kifejezetten a munkába történő integrációról is szólhatna. Hiszen a tapasztalatok szerint sokan vannak, akik a nyolc általánost sem fejezik be vagy a 16 évesen az oktatási rendszerből kikerülőkkel kapcsolatban gyakran probléma van a munkához való hozzáállással. A pályaorientáció hiányát is problémának látták beszélgetés résztvevői. Különösen, hogy ez a kérdés kikerült a középiskolából. Az általános iskolákba pedig ahová bevitték még túl korai, hiszen egy 10 év körüli gyerekkel elég nehézkes valóban érdemben a pályaválasztásról beszélni. Illetve ebben a korban a személyiség mérése sem igazán hiteles, hiszen egy ekkora gyerek még nagyon sokat változik.

Egyik lehetséges kormányzati segítségként azt említették, hogy teremtsék meg újra a szakképzési hozzájárulás visszaigénylésének lehetőségét. Az idősebb emberek képzési lehetőségeinek bővítését, valamint a nyugdíj mellett szerezhető jövedelem problematikáját. A bürokrácia ebben a szférában is probléma. A követelményrendszerek, modulok kialakítása szétaprózódik több minisztérium és államtitkárság között. A szakképzés ellenőrzése például törvényileg a Kereskedelmi és Iparkamaránál van, amely ugyanakkor a cégek érdekképviselete is egyben, azoké a cégeké, amelyek magát a képzést végzik.
A JVSZ célja, hogy a párbeszéd lehetőségét kibővítse a témában és eljuttassa az érintettek észrevételeit az illetékes kormányzati szerveknek.