Adótippek a külföldön dolgozóknak

Több tényező határozza meg az adózás rendjét, ha egy magyar állampolgár külföldön vállal munkát és ugyanúgy, ha egy külföldi állampolgár jön Magyarországra dolgozni. Egy biztos: adózni mindkét esetben kell, még akkor is, ha a tartózkodás csak ideiglenes.

A 90-es évektől kezdve a nemzetközi vállalatok vezetői pozícióit jórészben külföldiek töltik be. Ezek a vezetők a fizetésüket az anyavállalattól kapják, a munkáltatói irányítási és felügyeleti jogokat is az anyacég gyakorolja és ezért adózás alóli mentességet kérnek. A külföldi társhatóságok erről rendszeres tájékoztatást nyújtanak a magyar adóhatóságnak, amely tájékoztatás a munkavégzés tényleges körülményeinek ismeretében (melyik országból származik a jövedelem, melyik országban volt 183 napot meghaladó a tartózkodás, stb.) komoly segítséget jelenthet az adókötelezettség megállapítása szempontjából.

A külföldi munkavállalóknak ideérkezésük előtt a hazájukban is volt adókötelezettségük. A jogszabályok ugyan nagyon szigorúak, de arra vigyáznak, hogy az állampolgárok ne fizessenek két államban is adót: a kettős adózás elkerülésére Magyarország elkerülő egyezményeket kötött. Ezek a megállapodások általában az OECD tagállamai részére létrehozott mintaegyezményeken alapulnak. Az olyan esetekben, amikor az egyezmény nem érvényes a pénzügyminiszternek külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalását kell figyelembe venni. Ugyanazt a jövedelmet mindkét ország nem adóztathatja, ezért a külföldön fizetett adó alapján adókedvezmény vehető igénybe, illetve beszámítható az itthon fizetendő adóba. Ilyenkor a külföldről származó jövedelmet hozzá kell adni az adott évi összjövedelemhez, ki kell számítani a teljes jövedelemre jutó adó összegét, s ebből kell levonni a külföldön már megfizetett adót.

Ha az adóalany külföldön nem fizetett adót, a külföldi jövedelem forintra átszámított összege után ugyanúgy kell kiszámítani az adót, mintha belföldről származna. Amennyiben a kettős adózást kizáró egyezmény lehetővé teszi a külföldön adóztatott jövedelem beszámítását, akkor ezt a jövedelmet a személyijövedelemadó-bevallásban is fel kell tüntetni. Ha az egyezmény beszámítási módszerről rendelkezik, akkor a külföldről és belföldről származó jövedelmek után kiszámított adó csökkenthető a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összegével.

A kettős adózás elkerülésére született egyezmények mentesítik a jövedelmet az adózás alól például abban az esetben, amikor a jövedelem külföldi államban adóztatható. Ha az egyezmény az adómentesítés mellett lehetővé teszi a mentességet élvező jövedelem figyelembevételét.

Külföldön munkát vállaló magánszemély esetében nem kell bevallást készíteni, ha kizárólag csak olyan jövedelemmel rendelkezik, amely a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében Magyarországon nem adóztatható. Ha a külföldön munkát végző magánszemély jövedelme olyan országból származik, amellyel nincs a kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezményünk, a külföldről származó jövedelmét a magyar adóbevallásában akkor is fel kell tüntetnie, ha nincs más jövedelme.

Amennyiben a külföldön szerzett jövedelem után a kifizetéskor vagy azt követően adót kellett fizetni, akkor a személyi jövedelemadóból le lehet vonni a külföldön igazoltan megfizetett forintra átszámított adót. A levont összeg azonban nem haladhatja meg a külföldön adózott jövedelem átlagos adókulccsal számított adóját.

Az adózást más tényezők is meghatározzák, például a székhely, lakóhely, szorosabb családi kötelék és a tartózkodás időtartama. A magánszemély abban az államban tekintendő belföldinek, tehát ott kell az adót megfizetnie, ahol állandó lakóhellyel rendelkezik. Olyan eset is fennáll, amikor egy személy külföldön és belföldön is rendelkezik állandó lakóhellyel. Ebben az esetben az a döntő, hogy hova fűződik szorosabb családi, gazdasági kapcsolata. Amennyiben a fentiek alapján sem dönthető el a hovatartozás, akkor az állampolgárság vagy a szokásos tartózkodási hely az irányadó. Kirívó esetekben, ha a magánszemély mindkét állam állampolgára, vagy egyiké sem, akkor a szerződő államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

Az adófizetés függ a tartózkodási időtől is. A szokásos tartózkodást 183 napban határozták meg, illetve aki az adott naptári évben legalább 183 napot belföldön tartózkodott (a ki- és beutazás napját is egész napnak számítva). Amennyiben a magánszemély nem rendelkezik Magyarország területén állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, és 183 napnál kevesebbet tölt belföldön, akkor nem belföldinek, hanem külföldinek minősül. A külföldi illetőséget az adózó bejelentése alapján, adóhatósági okirattal kell igazolni. A bejelentésnek feltétlenül tartalmaznia kell a külföldi személy állampolgárságát; azt, hogy van-e az adózónak belföldön lakóhelye, tartózkodási helye, a külföldi magánszemély milyen időszak után fizet adót, mikor távozott külföldre, mennyi ideig tartózkodott belföldön; valamint az adóelőleget ki fizette meg.

Ha az itt dolgozó külföldi munkavállaló nem csak itt szerez jövedelmet, hanem a saját országából is, akkor neki keletkezik adófizetési kötelezettsége a kintről kapott összegek után, nem az alkalmazó vállalat feladata elintézni az ezek után befizetendő adók levonását.

Amennyiben a munkavállaló a külföldi jog hatálya alá tartozik, akkor is több esetről lehet szó. Az első, amikor rövidtávra érkezik, és nem keletkezik munkaviszonya egy magyar cégnél, ami a kiküldetés esetén a leggyakoribb. A második eset pedig mikor hosszabb távra rendezkedik be, mert egy több éves kirendelésről van szó. Mindenképpen szükséges az adó- és TB-kártya beszerzése, mivel bármilyen itteni kifizetés csak ezek megléte esetén teljesíthető. Az első esetben nem kérdéses, hogy melyik országban fog adózni a dolgozó. Magyarországon gyakorlatilag a saját munkaviszonyának keretein belül tartózkodik néhány hónapig, ami miatt itt nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. A második esetben viszont már egy magyar leányvállalatnál dolgozik, vagyis Magyarországon folytat kereső tevékenységet, annak ellenére, hogy nem a magyar céggel van szerződése. Ez már bonyolítja a helyzetet, ugyanis meg kell vizsgálni, hogy hol is kellene adóznia. Ha a külföldi állampolgárnak Magyarországon van az állandó lakhelye, akkor itt kell adóznia. Az állandó lakcímen lévő lakásnak bármikor rendelkezésre kell állnia, vagyis nem lehet kiadni.

Az is előfordulhat, hogy több országban is van állandó lakhelynek minősülő lakása az illetőnek. Ilyenkor következnek a további lépcsőfokok. Vizsgálni kell, hogy hány napot tölt az országban, egy évben, a családja vele utazott-e az itt tartózkodása idejére, illetve, hogy a fogadó és a küldő cég között van-e költségáthárítási megállapodás, ugyanis ennek is döntő szerepe lehet annak megítélésében, hogy végül a dolgozó adózás szempontjából, belföldinek, vagy külföldinek minősül. Ellenben van egy adott kör, ami után mindenképpen adózni kell itthon, még akkor is, ha nem a magyar cég adja az illető havi fizetését. Ez az adott ösztönzők köre, mint például a bonusz, vagy a részvényjuttatás. Ezek után akkor is meg kell fizetni az adót, ha a dolgozó már nem tartózkodik az országban, az adó befizetése viszont ilyenkor személyesen az ő felelőssége.

A kivételt élvező offshore cégek

Offshore cégnek nevezzük azokat a cégeket, amelyeket olyan helyszínen jegyeztek be, ahol a helyi törvények lehetőséget adnak arra, hogy - amennyiben az adott országban nem tevékenykednek,- a külföldön végzett tevékenységükből származó jövedelmük adómentes legyen. Ennek fejében pár száz dolláros évi átalányadót kell fizetniük. Olyan vállalkozásról van szó, amely valamely országban bejegyzésre került, de nem folytat gazdasági tevékenységet az adott területen, így üzleti szempontból külföldinek minősül. Az ilyen cégnek tehát nem származik bevétele a bejegyzés országából, csak annak határain kívül.

Számos előnyt élvezhetnek, például minimális adminisztrációs, és bürokratikus követelménynek kell megfelelniük, nincs, vagy minimális a nyilvántartási és beszámolási kötelezettség az országa szerint illetékes adóhatóság felé, a tulajdonosok és a vezető tisztségviselők adatai nem nyilvánosak.

A félreértések elkerülése miatt el kell mondanunk, hogy az offshore cégek nem teljesen adómentesek. A bejegyzésük szerinti országban adót, vagy valamilyen adónak megfelelő éves összeget kell fizetniük. Amitől viszont mégis érdekesek az, hogy az általuk fizetendő adó(k) mértéke sokkal alacsonyabb, mint a normál cégek esetében. (pl. évi 100 USD) amit sokkal könnyebb elviselni, mint a magyarországi adókulcsokat. Egyre több az olyan magánszemély és hazai vállalkozás, aki külföldi munkavégzés kapcsán bevételre tesz szert. Ilyenek például a tanácsadók, szoftverfejlesztők, tervezők, egyéb szellemi szabadfoglalkozásúak, stb.

Adózási szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, ha a munkákat nem magánszemélyként, illetve magyar vállalkozásként vállalják el, hanem offshore cégként végzik. Így természetesen az elvégzett munkáról a számlát is az adómentes offshore cég bocsátja ki a megrendelő felé, az offshore cégbe érkező jövedelem pedig, teljes egészében adómentes marad.

Mészáros Etelka, HR Portal