Befagyott álláspiac: enyhülés vagy újabb jégkorszak vár ránk 2026-ban?

Az elmúlt évben a munkaerőpiac világszerte – különösen az Egyesült Államokban – gyakorlatilag befagyott. Kevés az új álláshirdetés, a cégek óvatosak a bővítéssel, ugyanakkor tömeges elbocsátások sem indultak el. A szakértők ezt „low-hire, low-fire” környezetnek nevezik: kevés a felvétel, kevés a kirúgás, minimális a mozgás. A háttérben elsősorban a gazdasági és politikai bizonytalanság áll: vállalatok tömegei halogatják a döntéseket, mert nem látják tisztán, hogyan alakulnak a költségeik, a kereslet, a vámok, az AI-beruházások megtérülése vagy épp a szabályozási környezet.

Claudia Sahm, a New Century Advisors vezető közgazdásza szerint ez az állapot nem fenntartható. Egy ponton „történnie kell valaminek” – a kérdés csak az, hogy enyhe olvadás vagy fájdalmas repedés jön - írja a Business Insider. 

Két forgatókönyv rajzolódik ki 2026-ra

A szakértők szerint a befagyott piac két irányba mozdulhat el.

Az egyik, pesszimistább forgatókönyv szerint a vállalatok egyszerre kezdenek megszorításokba. Nemcsak a toborzás marad gyenge, hanem a befagyott felvétel mellé tömeges elbocsátások társulhatnak, ami könnyen recesszióba sodorhatja a gazdaságot. Ebben az esetben a munkakeresők helyzete tovább romlana: még kevesebb pozícióra még több jelentkező jutna, nőne a verseny, lassulna a bérdinamika, és újra tömegessé válhatnának az elbocsátások.

A másik, optimistább kimenetelben fokozatosan oldódik a bizonytalanság. A vállalatok jobban látják, milyen gazdasági környezetben kell működniük, és újra hajlandóvá válnak beruházni, projekteket indítani, embereket felvenni. Ebben az esetben a piac nem robbanna be látványosan, de visszatérhetne egy „normálisabb” működéshez: több nyitott pozíció, több váltás, több belépő, óvatos, de érzékelhető élénkülés.

Chris Martin, a Glassdoor vezető kutatója szerint már az is sokat számítana, ha a piac nem produkál súlyos visszaesést. Ez önmagában növelheti a bizalmat, ami elindíthat egy lassú, de stabilabb munkaerőpiaci körforgást: több kilépést, több felvételt, nagyobb természetes fluktuációt.

Miért nem tartható fenn a mostani állapot?

A szakértők egyetértenek abban, hogy a hosszan elnyúló kivárás előbb-utóbb falnak ütközik. A munkaerő természetes fogyása – különösen a nyugdíjba vonulások – miatt a cégek nem tudják a végtelenségig „befagyasztani” a létszámgazdálkodást. Ha növekedni akarnak, ha új projekteket indítanának, vagy akár csak a meglévő kapacitásaikat akarják fenntartani, kénytelenek lesznek újra toborozni.

Eközben 2025-ben a legnagyobb probléma nem az elbocsátások száma volt, hanem az álláskeresés nehézsége. Bár a médiában megjelent néhány látványos leépítés, összességében a kirúgások aránya történelmileg alacsony maradt. Az Indeed Hiring Lab adatai szerint a leépítési ráta 2025-ben nagyjából 1% körül mozgott, ami jóval alacsonyabb a hosszú távú átlagnál. A valódi kihívás az volt, hogy rendkívül nehézzé vált új állást találni: sok jelentkezés, kevés visszajelzés, lassú kiválasztási folyamatok, elhúzódó döntések.

Az optimista oldal: lassú olvadás, óvatos bővülés

Több közgazdász arra számít, hogy 2026-ban fokozatos élénkülés indulhat el. Aaron Terrazas független elemző szerint sok cég 2025-ben „megbénult” a bizonytalanságtól, de ez nem tarthat örökké. Úgy véli, az idei év első felében már láthatóvá válhatnak korábbi beruházási és gazdaságpolitikai döntések munkaerőpiaci hatásai, ami projekteket és új pozíciókat hozhat.

Egyes felmérések is óvatos optimizmust tükröznek. A ZipRecruiter egy korábbi kutatásában a toborzással foglalkozó szakemberek közel kétharmada jelezte, hogy mérsékelt vagy jelentősebb bővítést tervez a következő évben. Bár ez alacsonyabb arány, mint a korábbi években, még mindig többségi várakozás.

Fontos tényező az egészségügyi szektor, amely 2025-ben gyakorlatilag a teljes amerikai munkahelyteremtés gerincét adta. Ha itt fennmarad az erős kereslet, az önmagában stabilizáló hatással lehet a teljes piacra, és alapot adhat egy szélesebb körű élénküléshez.

A pesszimista oldal: elmaradó felvételek, erősödő leépítések

Ugyanakkor egyre több cégvezető jelez óvatosságot. A Business Roundtable vezérigazgatói felmérésében immár több vezető számít létszámcsökkentésre, mint bővítésre. A háttérben a költségnövekedés, a vámkockázatok, valamint az AI-vezérelt hatékonyságjavulás áll: sok szervezet inkább technológiába fektet, nem új emberekbe.

Több közgazdász arra is felhívja a figyelmet, hogy a pandémia utáni években sok cég túlfoglalkoztatottá vált, és a mostani „befagyás” részben ennek korrekciója. Ha a gazdasági környezet romlik, ezeknél a vállalatoknál a kivárás könnyen fordulhat át aktív leépítésbe.

Reped vagy olvad a jég?

Az Indeed egyik elemzése találóan fogalmaz: 2026-ban a kérdés nem az, hogy felolvad-e a piac, hanem az, hogy „megreped-e”. A legvalószínűbb forgatókönyv sok szakértő szerint nem egy hirtelen összeomlás vagy robbanás, hanem a jelenlegi állapot elnyúlása: lassú, szelektív piac, óvatos munkáltatók, megfontolt váltások, hosszabb kiválasztási folyamatok.

HR-szempontból mindez azt jelenti, hogy 2026 kulcsév lehet. A cégeknek egyszerre kell felkészülniük egy esetleges élénkülésre – amikor gyorsabban kell majd skálázni a toborzást – és egy kedvezőtlenebb fordulatra, amikor a hatékonyság, az átszervezés és a megtartás kerülhet előtérbe. Egy biztos: a befagyott állapot nem marad velünk örökre. A jég mozgásba lendül – és hogy olvadás vagy törés lesz belőle, az a következő hónapok döntésein múlik.

Ezek az állások tarolnak 2026-ban - itt a LinkedIn toplistája!

- olvassa el korábbi cikkünket! 

kép: freepik