kapubanner for mobile
Szerző: Buzás Judit
Megjelent: 14 éve

BKV-sztrájk, és ami mögötte volt - interjú Nemes Gáborral

A BKV-s szakszervezetek idei hatnapos sztrájkja volt eddig a leghosszabb munkabeszüntetés a vállalat történetében. Nemes Gábort, a sztrájkolók szóvivőjét arról kérdeztük, hogyan értékeli a sztrájkot, a szakszervezetek szerepét és milyen jövőbeli lehetőségeket lát az érdekérvényesítésben.

Nemes Gábor
- Milyen utat jártak be a szakszervezetek a mostani kollektív alku során? Mikor kezdődtek és honnan indultak a tárgyalások?

- A kollektív szerződés egészen a most megkötöttig határozott idejű volt, így 2009. december 31-ig volt hatályban. Már igen korán, körülbelül fél évvel előtte munka bizottságokat hoztunk létre (amelyben a munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselői is helyet kaptak) a szerződésben foglalt pontok megvitatására, egy új tervezet előkészítésére. November végére azonban még hátra voltak a legfontosabb és a legtöbb ellentétet jelentő pontok. Akkor már az is biztosnak tűnt, hogy a BKV-nál költségcsökkentést kíván végrehajtani a tulajdonos (és erre kötelezi a munkáltatót), s hogy megpróbálja majd megnyirbálni a szakszervezetek által elért szociális jellegű juttatásokat (mint pl. az önkéntes magánnyugdíjpénztár, az étkezési hozzájárulás, vagy az egészségpénztári támogatás).

- Mi volt a kollektív tárgyalás kiindulópontja?

- A BKV-nál jelen lévő szakszervezetek az elmúlt több, mint 10 évben pontról pontra vívták ki a dolgozók számára azokat a béren felüli juttatásokat, amelyeket nem hogy növelni, de visszavonni kívántak. A kiindulópontunk igen egyszerű volt, s ezt az elejétől hangsúlyoztuk is: nincsenek többlet igényeink, csupán azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen jövedelem csökkentés. Vagyis, hogy adják meg az eddig elért bérszínvonalat a dolgozóknak.

- Mikor fogalmazódott meg a sztrájk igénye?

- December 22-én a BKV vezérigazgatója lezárta a kollektív szerződés tárgyalásokat. Ekkor patthelyzet állt elő, hiszen ha eredménytelenül zárulnak a kollektív tárgyalások, akkor az azt jelenti, hogy új kollektív megállapodás hiányában - véleményünk szerint - új munkaszerződést kell kötni. Ez a cég számára végeláthatatlan adminisztráció és egyéni alkudozást jelentene minden egyes munkavállalójára nézve, ugyanakkor annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy a dolgozók egyenként sokkal nagyobb eséllyel írnak alá rosszabb munka-, és bérfeltételeket tartalmazó megállapodásokat is, ha a munkahelyük megtartásáról van szó. Így a munkavállalók sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve szerint tilos a sztrájk a kollektív szerződés hatálya alatt. Vagyis: mi ez ellen nem élhettünk a munkabeszüntetés eszközével addig, amíg az hatályát nem vesztette, vagyis 2010. január 1-jéig.
A kollektív szerződés legfontosabb célja a munkabéke fenntartása. A szerződést kötő felek, a szakszervezet és a munkáltató ebben szabályozzák az egymás közötti viszonyukat, kapcsolatrendszerüket és rögzítik azokat - a Munka Törvénykönyvében meghatározottnál kedvezőbb - feltételeket, amelyek a munkavállalókat megilletik. Ilynek pl. a munkarend, a munkaközi szünet, a pihenőidő mértéke, a munkabér kifizetésének napja, vagy a különböző pótlékok mértéke.


- Milyen volt a morális helyzet a BKV munkavállalói, a szakszervezeti tagok körében?

- A szakszervezetek és a tagok számára egy percig sem volt kérdés, hogy küzdeni fogunk a már elért eredmények, a korábbi bérek és juttatások megtartásáért. A dolgozók elvárták az érdekek védelmét. És ehhez további ösztönzést jelentett a néhány hónappal korábban kirobbant botrány, hogy a BKV humánpolitikai igazgatója 96,4 milliós végkielégítéssel távozhatott a több mint 80 milliárd forint adósságot maga előtt görgető cégtől. Ezt annyira mély jogtalanságként élték meg a dolgozók, hogy morálisan nem is volt kérdés, ha sztrájkra kerül a sor, akkor kiállnak magukért.

- Tizenkét szakszervezet mégis aláírta a munkáltatók javaslatát...

- Igen, ők aláírták azt a javaslatot, amelyben 2010. március 31-el lemondanak a cafeteria juttatásokról. A munkáltató ugyanis csak eddig vállalt garanciát a szociális elemek kifizetéséért. A többi tizennégy szakszervezet azonban nem ment bele ebbe az alkuba és 2010. január 12-én 0 órától kezdődő határozatlan idejű munkabeszüntetést hirdetett.

- Elkezdődtek a sztrájk előkészületei? Vagy voltak még előzmények?

- Már két ünnep között látszódtak az első erőpróbálgatások. A mi legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy ne hagyjuk magukra a munkaterületeken dolgozókat, nehogy aláírassák velük a munkaszerződéseket, elejét véve ezzel a sztrájknak és a közös érdekérvényesítés erejének. A sztrájkot megelőző napon úgy döntöttünk, élni fogunk a vizsgáló műszak kényszerítő erejével, azzal a lehetőséggel, hogy a jármű átvételére annyi időt kell biztosítani, hogy a járművezető megfelelően meg tudjon győződni a jármű szabályoknak megfelelő műszaki állapotáról. A járművezető annyi ideig veheti át a járművet, amennyi idő alatt azt szabályosan be tudja fejezni. S mivel a járműpark szinte minden járművén van mit vizsgálni és a vezető saját felelősségére viszi forgalomba a buszt, ezért hétfőn több száz kocsi maradt a kocsiszínekben.

- Mit lépett erre a BKV?

- Rendkívüli munkavégzési javaslatot dolgozott ki, ezzel lehetővé tette, hogy a munkavállalók által át nem vizsgált, de nem életveszélyes járművek az ő jóváhagyásukkal útnak induljanak. És ekkor állította fel az úgynevezett szuperkontroll csoportot. Mindezek a sztrájkot megelőző napokban történtek. Ezzel és a tárgyalási időpontok késői, illetve korai órákban történő megjelölésével is a sztrájk előkészítését, szervezését nehezítették. A hatás, amit elértek, éppen ellentétes volt: minden, amivel hátráltatni próbáltak, csak tovább fokozta a dolgozók elszántságát.
Nemes Gábor 1984 óta dolgozik a BKV-nál. Kezdetben buszvezető volt,19 éve azonban érdekvédelmi területen tevékenykedik. 2003 januárjától a Cinkotai Autóbusz Szakszervezet (CINASz) elnöke. 2009 óta a Tömegközlekedési Dolgozók Független Szakszervezetei Szövetségének alelnöke, a Városi Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Első diplomáját 2006-ban szerezte a Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Karán, mint humánerőforrás menedzser. 2009-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézet Munkaügyi kapcsolatok szakirányán. Jelenleg a Szent István Egyetem MBA képzésében vesz részt. Nős, három leánya és két nevelt fiúgyermeke van.


- Kedden reggel elindult a sztrájk. Hányan vettek részt benne?

- A sztrájk a buszvezetők körében csaknem 100 százalékos részvételi aránnyal zajlott, körülbelül 3000 fő vett részt benne, de csatlakoztak a HÉV, a troli és a villamos dolgozók is.

- Mi volt az a fordulópont, ahol már elindult a felek álláspontjának közeledése?

- Pszichológiailag sokat számított, amikor a sztrájk ötödik napján a négy legnagyobb szakszervezet vezetője személyesen is körbejárta a telephelyeket, de fontos volt a LIGA támogatása, a vasutasok szolidaritási sztrájkja és az Akácfa utcába szervezett demonstráció is. A gyakorlatban természetesen mindehhez hozzájárult az is, hogy mindkét fél kezdett fáradni.

- Meddig bírták volna folytatni a sztrájkot? Hiszen komoly anyagi vonzata is van...

- Nagyjából 4-5 napig biztosan. Szombaton már Németországban működő közlekedési szakszervezetek is jelezték felénk a támogatási szándékunkat mind erkölcsi, mind anyagi értelemben.

- Esetleg felmerült-e egy külső, semleges közvetítő, úgynevezett mediátor bevonása?

- Igen, de végül nem került rá sor.

- Hogyan értékelik, így utólag a szakszervezetek a sztrájkot? Mennyire elégedettek a mostani kollektív megállapodással?

- Bár a végső következtetések levonásához még szükség van egy kis időre, arra, hogy lecsillapodjanak, letisztuljanak a dolgok, de egyet kijelenthetek: elégedettek vagyunk vele. Végül sikerült elérnünk mindazt, amit szerettünk volna. Egyedül az évi egyszeri 45.000 forintos utalvány nincs benne a kollektív szerződésben, de a bérmegállapodásba az is belekerül. Az igazán nagy eredmény persze az lett volna, ha mindezt tárgyalások során, úgy értük volna el, hogy nem kell a munkabeszüntetés eszközéhez nyúlnunk.

- Milyen volt a szakszervezeti tagok hozzáállása?

- Sokat elárul erről, hogy a sztrájk hetében 40 új tag lépett be csak a mi szakszervezetünkbe, a CINASz-ba. A sztrájkban résztvevők között a lojalitás, az összefogás sokkal erősebbé vált. Olyanok is közösséget alkottak, akik egymástól távoli területeken tevékenykednek nap, mint nap. A közös cél egységet kovácsolt. Szakszervezeti szemszögből nézve pedig egyértelműen hitelesebbé váltunk a munkavállalók számára.

- És hogy látták, hogyan vélekedett a munkabeszüntetésről a közvélemény? Milyen volt az utazóközönség megítélése a sztrájkról?

- A többség megértette, hogy miért küzdünk. Hogy nem extra juttatások elérése a cél. Köztük is volt összefogás: sokan közös autóval mentek a munkahelyükre, gyűjtőfuvarokat szerveztek, de volt olyan is, hogy valaki csak megállt az egyik buszmegállóban az autójával és elvitte, aki épp vele egy irányba tartott. A Mediánnak volt egy felmérése, az is azt mutatta, hogy a lakosság egyetértett a követeléseinkkel. Ebben az is szerepet játszott, hogy annak hátterében nem öncélúságot, sokkal inkább politikai indokokat láttak.

- Ezek után milyen tervek, elképzelések fogalmazódtak meg az érdekvédelmi munkában? Hogyan látja az elkövetkező egy évet?

- Az elmúlt hónapok egyik nagy tanulsága a kommunikáció fontossága volt. Ezért a jövőben is erre szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni, annak érdekében, hogy fenntartsuk a tagok aktivitását és megőrizzük azt a légkört, ami a szakszervezetben kibontakozott. Az újság, a honlapok fejlesztése is a céljaink között szerepel. De azért is lobbizni fogunk, hogy - a nehéz pénzügyi helyzet ellenére - a BKV-t ne bontsák részekre, ágazatokra, alvállalatokra hanem továbbra is egy kezében maradjon.

- És általánosságban milyen jövőképet lát a közlekedési szakszervezetek életében?

- Úgy gondolom, hogy az ágazati szintű tripartit - azaz a kormány, a munkáltató és a munkavállalói oldal részvételével zajló - folyamatos párbeszéd kiépítésére lenne szükség, hiszen ezzel elejét vehetnénk a munkabeszüntetéseknek. Azt gondolom, mindenkinek ez lenne az érdeke és ez érné meg a legjobban.


  • 2024.07.10GDPR A HR-BEN: ADATVÉDELEM A MUNKAHELYEN Programunkon gyakorlati oldalról tekintjük át a munkaviszonnyal összefüggésben leggyakrabban előforduló kérdéseket, tipikus buktatókat és lehetséges hibákat, melyek az elmúlt 6 év során a GDPR szabályozás létrejöttét követően felmerültek.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.09.05Business Beach Conference Az Ingatlan Regatta már 8 éve köti össze az ingatlanpiac legfontosabb szereplőit egy különleges sporteseménnyel. Az idei évtől kezdve, Litkey Farkassal közös szervezésben “új” eseményként csatlakozik hozzánk a Bankár Kupa.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.09.26Best Practice Fórum - Roto A Fórum Célja: A Digitalizációs és Lean szemléletű folyamatfejlesztések sikeres vállalati megoldásainak, jó gyakorlatainak megosztása a fórum résztvevői között. info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.10.02Tréning Kerekasztal Konferencia 2024. A 2024-es, őszi Tréning Kerekasztal Konferenciánk célja, hogy a résztvevők sokféle megközelítést kapjanak arról, a technológia hogyan épülhet be a tréningek világába.info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Kiderült, mennyire dolgoznak hatékonyan és a magyar fehérgallérosok

A hibrid munkavégzésre hosszabb távon is fel kell készülnünk: a magyar szellemi munkát végzők több mint egyharmada legalább egy-két napot... Teljes cikk

Dolgozói motiváció 2024 - top 10 nem pénzbeli motivációs eszköz

Nem csak a pénz számít - a vállalatok folyamatosan dolgoznak azon, hogy különböző, béren kívüli motivációs eszközökkel is javítsák a... Teljes cikk

Végre egy jó hír: meglepően gyorsan alkalmazkodtak a polikrízishez a női felsővezetők

Megnövekedett munkaterhelésük ellenére optimisták a női felsővezetők a vállalati növekedést, a társadalmi változásokat, a nemek közötti... Teljes cikk