Szerző: Papp László Tamás Megjelent: 3 éve

Egércsapda - nyári HR-krimink III. része

Egy volt nagyvállalati HR-jogász, egy fegyelmi eljárás, egy letartóztatott börtönőr, némi összeesküvés-elmélet. Négyrészes HR-krimi sorozatunk harmadik része következik.

Előzmények: Fehér Melinda, egykori nagyvállalati HR-jogász a védőügyvédje Kovai András ezredesnek, aki letartóztatásáig az egyik fővárosi börtön parancsnokhelyettese volt. Azzal vádolják, hogy az általa beszervezett zárkaügynöknek, Cseresznyés Péternek utasítást adott, hogy verje meg új rabtársát, Bohács Szilárdot. Bohácsot körözte a rendőrség, de ügyvédje tanácsára feladta magát, így került előzetes letartóztatásba. A súlyos bántalmazást követően mind a verés elkövetője, mind az áldozata Kovait nevezte meg vallomásában felbujtóként. Kovai telefonhívásainak szakértői vizsgálata, illetve a rajta, mint gyanúsítotton elvégzett hazugságvizsgálat szintén azt támasztották alá, hogy ő fenyegette és verette meg Bohácsot. Ám az őrizetben lévő börtönőr ezredes tagad: ártatlannak vallja magát. Szerinte belső munkahelyi intrika lehet a háttérben, valaki ki akarja csinálni. Az ügyvédnő minden lében kanál húga, Kitti – aki (papíron legalábbis) jogi asszisztensként dolgozik nővére irodájában – rögtön összeesküvés-elméleteket gyárt, hogy felsőbb körök piszkos játszmájáról van szó. A testvérénél kevésbé csinos, de jóval okosabb ügyvédnő viszont nem hisz a csőbe húzott ártatlan smasszer meséjében. Cinikus profiként inkább abban bízik, hogy sikerül kicsikarnia egy előnyös vádalkut. Ugyanakkor ő sem érti, miért vetemedett volna ilyenre az addig mintaszerű karriert befutó, szép jövő előtt álló büntetés-végrehajtási főtiszt. Aki ráadásul nem kér az ügyészség által felajánlott nagyvonalú alkuból, nyakasan ragaszkodik ahhoz, hogy csőbe húzták. S közben az ügyvédnő döbbenten fedezi fel: valaki megfigyeli, autóját követik, húga okostelefonját feltörték. De kik és miért? Mi lehet a háttérben? A stresszes ügytől már rémálmai vannak, mert továbbra is sötétben tapogatózik. Így lassan kételkedni kezd korábbi álláspontjában. Talán mégis van összeesküvés?

"Ó, uram, önnek tudnia kell, hogy az élet tele van végtelenül abszurd helyzetekkel, amelyeknek gyalázatos módon még arra sincs szükségük, hogy valószerűnek hassanak, hiszen igazak." (Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres)


A krimi első része itt olvasható.
A krimi második része itt olvasható.

Nyolc nappal később…

A kihallgató helyiség jóval barátságosabb volt, mint a tiszalöki börtön szigorított őrizetű cellablokkjának sterilen rideg, siralomházra emlékeztető beszélője, amely már egy lidércnyomásos álmában is szerepelt. Ez viszont - az irodabútorokkal, a középen lévő tárgyalóasztallal, az ablak melletti számítógépes munkaállomással – céges vagy hivatali dolgozószobára emlékeztette. Melinda mégis feszültebben ült az asztal egyik oldalán, mint pár napja a védencével lezajlott börtönbeli találkozón. Ott ugyanis védőügyvédi minőségben volt jelen. Itt pedig gyanúsítottként. Nem tudta, vajon papíron meggyanúsították-e már? Őt mindenestre nem tájékoztatták róla, de ami késik, nem múlik. Nem voltak illúziói a tekintetben, hogy az épületet már gyanúsítottként fogja elhagyni – ha egyáltalán elhagyhatja. Annyi törvényt szegett meg, hogy összeszámolni is percekig tartana. De még ha meg is ússza valahogy, az ügyvédi kamarából szinte biztosan kizárják. Különben is: ha kiderül, mi történt, senki nem fogja még egy szánalmas, piti tyúkperrel sem megbízni többé. Hogy a családja széthullóban, a férje válóperrel és a gyerekeitől való eltiltással fenyegetve ordítozott vele a telefonban, az már csak hab a tortán.

Farkasszemet nézett az irattároló szekrény műanyag tolóajtaján visszatükröződő arcával. „Bűnöző lett a kétgyerekes, negyvenes ügyvéd anyuka!” – milyen remek szalagcím lenne – gondolta fanyar cinizmussal. Nem fanyar, keserű! – javította ki magát. Ő mindig ilyen volt. Koravén cinikus. Keserű gyümölcs, amit a férfiak kiköptek, ha véletlenül beleharaptak. Különös – villant az agyába – a húga szenvedett örökletes angolkórban, mégis teltebb lett, mint ő. Sovány alkat, hosszú haj, hullaszerűen sápadt, zöldes színben játszó bőr - tükörképe most pont úgy festett, mint kedvenc regényhősnője, Elfaba, a gonosz nyugati boszorkány. Szeme a kihallgatója által az asztalon hagyott, bekapcsolt laptopra, és a kinyomtatott papírokra vándorolt. Kukkantson bele? De ha rejtett kamera van a szobában? És direkt azért hagyták egyedül, mert pont ezt várják tőle, hogy újabb dolgot húzhassanak rá? Mintha ezt támasztaná alá, kattant a kilincs. A rövid hajú, pufók arcú, szemüveges nő belépett a szobába. Automatából csapolt kávét tolt elé. Bárszámfejtőnek vagy adminisztrátornak nézett ki, de nem az volt – határozottan nem.

- Folytathatjuk? – nézett rá.
- Hogyne, persze – bólintott Melinda, nem merve a kávéért nyúlni, félve, hogy lelepleződik a kézremegése.
- Ott tartottunk, hogy egy fülkéből telefonált. Kit hívott?
- Vida Kornélt. Ő egy korábbi ügyfelem. Nagymenő rendszergazdaként dolgozott egy nemzetközi vállalatnál. A főnöke kirúgta, mert nem volt hajlandó kitörölni a naplófájlokból egy hibás vezetői intézkedés nyomait, ami a góré felelősségét bizonyította. Beperelte a céget, és tanúskodott ellenük.
- Mit akart Vidától?
- Feltörték a húgom telefonját. És mivel Kitti időnként besegített a munkámba, a telefonja wifin át csatlakozott az otthoni gépemhez. Így a kémprogram ügyvédi titkokhoz is hozzájuthatott. Szükségem volt védelemre és kárfelmérésre. De csak még nyugtalanabb lettem, mert Kornél egyre csak azt ismételgette, hogy fura. Nagyon fura ez hackelés, nem nagyon látott még ilyet. De ekkor még ő sem sejtette, mennyire fura. – szorította ökölbe a kezét, részben a haragtól, azért, hogy múljon már el az a kurva remegés.
- Ekkor döntöttek úgy – mosolyodott el egy pillanatra a kihallgató, ellensúlyozva a vád komolyságát – hogy (egy pillanatra megtorpant, keresve valami tapintatos eufemizmust) továbblépnek?
- Na, igen – döntötte hátát a széktámlának a karjait széttárva Melinda. Ügyvédi praxisából, de büntetőjogász kollégáitól is tudta, olyan bűnözők jellegzetes nonverbális pozitúrája ez, akik elhatározták: dalolni fognak. – Rögtön tisztázzuk: nem Kornél ötlete volt. Én kértem, hogy lépjen be a telefonszolgáltató belső nyilvántartásába, nézze meg, tényleg nem manipuláltak-e a bizonyítékkal?
- Tudta, hogy ez illegális?
- Maga szerint? – kérdezett vissza, de rögtön megbánta. Jobb, ha nem haragítja őket magára. Egyelőre udvariasan kérdezgették, szabadlábon hagyták, de tudta: bármelyik pillanatban őrizetbe vehetik. Súlyos dolgot tett. Az egyetlen esélye, ha az őszinteséggel próbálja magát kidumálni a csávából, amibe belekerült. - Hozzátenném, az ügyfelem, Kovai András sem tudott róla, önhatalmúlag cselekedtem. Bár igaz, hogy ekkor már kezdtem hinni neki…- fűzte hozzá békülékenyen. Igazából most se tudná megmagyarázni, miért ment bele bűncselekmény elkövetésébe.

Talán azért, mert történtek hatására ekkor már tényleg nem zárta ki az összeesküvés vagy a belső intrika lehetőségét, amelyet húga kezdettől hangoztatott, de amit ő eleinte Kovai önmentő fantazmagóriájának tartott. A nyomozati alapos gyanú szerint Kovai egy rafinált, korrupt börtönőrtiszt, aki ismeretlen megbízója - vélhetően szervezett bűnözői körök - felbujtására az egyik rabbal megverette a másikat. A tettes és az áldozat vallomása szerint is azért, hogy az illető ne merjen beszélni a kihallgatásán. Ez eddig egy profi bűnelkövető névjegye. Viszont a kivitelezés! Amatőrebb, ostobább és lúzerebb módot csak a legprimitívebb elkövetőknél tapasztalni - de ilyen szinten még náluk is ritkán. Kovai a szolgálati telefonján bonyolítja le mindezt, aztán bevág egy felest, lefekszik, s elalszik. Másnap, a verés éjszakáján is ugyanezt teszi, ügyet sem vetve a csörgő mobilra, amelyen lojális beosztottjai akarták volna riadóztatni. Sőt, ahelyett, hogy bemenne a munkahelyére, eltussolni a dolgokat, hamis vallomásra bírni az emberét, szépen elsétál vásárolgatni a lányával. Aztán mikor végre bemegy a börtönbe, s egyértelműen kiderül, hogy lebukott, nem kér ügyvédet, hanem sértődötten tagad és vitatkozik. Valamint habozás nélkül rábólint a poligráfos vizsgálatra is - melyen ugyebár elbukik. De még ekkor sem fordul ügyvédhez: nincs is neki olyanja. Tehát valaki elkövet egy bűntényt, utána pedig olyan döbbenetes felületességet tanúsít, aminek csak bukta lehet a vége. Eleve nem marad ott a helyszínen a cselekmény lefolyása idején, hogy bármikor közbeavatkozhasson, hanem teljes lelki nyugalommal összepakol és hazamegy. Aztán a vágóhídra terelt ökör következetességével és a birka szelídségével hagyja magát alávetni a számára terhelő végeredményt hozó eljárásoknak, és meg sem próbál szökni, bizonyítékot eltüntetni, egyáltalán bármiféle rosszhiszemű manipulációt csinálni.

- Milyen eredményt hozott a telefontársaság szerverébe való behatolás? – kérdezte a kihallgató.
- Csalódást. A hívások és üzenetek listáját nem manipulálták. Teljesen alátámasztotta az ügyészség koncepcióját. Sőt, Kornél nemcsak Kovai cellainformációihoz jutott hozzá, hanem az összes, Kovai lakcímén nyilvántartott előfizetésnek a metaadataihoz, így Kovai Réka magyarországi telefonforgalmához is. Ezt a számot a lány akkor használta, amikor Franciaországból hazajött az apjához Budapestre. E SIM-kártya naplója is a hivatalos vádat erősítette. Réka cellaútvonala bizonyította azt, amiben egyébként Kovai és az ügyészség is egyetértett. Hogy az ezredes a fenyegető telefonhívások időpontjában egyedül tartózkodott a lakásában. Csak épp Kovai szerint mélyen aludt, az ügyész szerint viszont telefonált. Réka mobiljának adótoronyra való fel-és lejelentkezési naplólistája szerint a lány valóban akkor távozott a lakásból, mikor az apja mondta. Taxival ment bulizni egy Xingu nevű mulatóhelyre. Ott több mint másfél órára kikapcsolta a telefonját. De az újbóli bekapcsolás után is ott maradt, hajnali ötig. A közelben megevett valami gyorskaját, aztán hazasétált az ébredező fővároson át, felébresztette az alvó fatert, a többit ismerjük.
- Vida Kornél mit mondott erre?
- Hogy ez így túl tökéletes. Meg a változatosság kedvéért azt is, hogy fura – vigyorodott el Melinda – kihallgatója viszonozta a mosolyt, már ha a szájmozgását annak lehet venni.
- És Ön?
- Engem is zavart valami. Miért kapcsolta ki a Réka a telefonját? És miért pont a szórakozóhelyen? Mikor a fiatalok állandóan a telefonjukon lógnak. De nem gondoltam semmi rosszra, egyszerűen nem értettem.
- Ekkor mit tettek? – faggatta tovább a nő, aki a kihallgatás elején bemutatkozott neki. Neszmélyi Erna, százados. Holott pontosan tudta, mit csináltak. Csak épp az ő szájából akarta hallani. Talán a készülő hangfelvétel miatt.
- Kornél feltörte a szórakozóhelyen és annak környékén lévő térfigyelő kamerákat. Egyiket a másik után, sorban, mint a diót. Elhiheti, hogy ledermedtünk, amikor megláttuk, mi van rajtuk. Legalábbis én meglepődtem.

Ő, a húga és Kornél tekintetét egyaránt foglyul ejtette, amit a monitoron láttak. Azok szerint ugyanis Kovai lánya hazudott. Miután kikapcsolta a telefont, azonnal távozott a helyről. A különböző kamerák eltérő látószögű és minőségű képkockáiból összerakott film szürreálisan ugrált, villódzott, remegett, itt-ott rések voltak benne, de így is egyértelmű volt a dolog. Réka szépen hazasétált. Nem látszott idegesnek. Este 9 után tizenegy perccel lépett be az újbudai társasház kapuján. Ez volt az az este, amikor az áldozat, Bohács – azelőtt, hogy a rendőrségen feladta volna magát – a fenyegetést kapta. Tehát Réka otthon volt abban az idősávban, amikor apja a vélelmezett telefonos fenyegetést elkövette. De miért hallgatott erről? Hogy az ügyészségnek nem számolt be róla, abban nincs semmi – nem is köteles apjára vallomást tenni. Viszont előtte, az ügyvéd előtt miért hallgatta el? 22 óra után hat perccel lépett ki újból a bejáraton. Vissza a bulihelyre, ahol immár bekapcsolta a mobilt, későig ott volt, aztán hajnali öt körül ismét hazament. Utána megint egybehangzó a vallomása apjáéval. Kovai reggel elbúcsúzott lányától, bement a munkahelyére. Aznap szállították át a rendőrségi fogdából az előzetes börtönbe Bohácsot. De Kovai ezt nem várta meg, hamarabb távozott, hogy a lányával lehessen. Késő délután, koraeste együtt is voltak – aztán az estéjük ugyanúgy alakult, mint előző nap. Eszegettek, iszogattak, majd Kovai lefeküdt aludni, lánya pedig bulizni ment – ugyanoda. De most nem kapcsolta ki a telefonját, tényleg végig a szórakozóhelyen volt. Aznap este verték meg Bohácsot. Öt után Réka ismét hazament, hogy reggel bevásárolni menjen apjával. A többi ismert. Ezek után Kovai lányát Vida Kornél még alaposabb hackelésnek vetette alá. Feltörte a kiscsaj laptopját is, ahol újabb furcsa dologra bukkant. A gépre egy online telefonhívás futott be. Ez még nem volna érdekes, a világháló népe manapság Skype-függő. De ez a hívás szinte másodpercre pontosan akkor kezdődött (és addig tartott) mint a Kovai telefonjáról állítólag lebonyolított fenyegető beszélgetés.

- Ezt megtudva mit csináltak? – kérdezte a kihallgató – Kérem, folytassa! De ha akar pihenni, csak szóljon, ráérünk, nem sietünk sehová! – mondta búgó dilidoki-hangon Neszmélyi Erna.

Aki tényleg dilidoki volt – vagy valami hasonló. Rendfokozata mellett pszichológiai doktorátusa is van. Tanít a Közszolgálati Egyetemen, a hazugságvizsgálat és hazugságlélektan specialistája. Melindának ennyit sikerült gugliznia róla. A mobilját nem vették el – ez azért biztató. De ez a nő akkor is veszélyes rá. Figyeli a reakcióit, igazat mond-e? Végtagremegése múlóban volt, ezért megitta a kávét. Tudta, lehet, hogy hasmenése lesz – igazából pont ezért nem is szerette a kávét. De ha kikéredzkedik a budira, akkor a kihallgatónak nem szabad rájönnie, hogy időnyerés céljából teszi. Ez itt minden rezdülését figyeli, akkor hadd lássa, hogy tényleg ki kell mennie. És lehet, hogy, ha már ott van, akkor azt is megnézi, be van-e rácsozva a WC-ablak? Szökésen gondolkodik, hát tényleg nem normális! Bár akkor sem volt az, mikor elvállalta ezt az ügyet.

- Ekkor már nyilvánvaló volt: Réka titkol valamit – előlem és az apja elől is, benne van valamiben. – válaszolta a kérdésre. - Felhívtam, hogy találkozzunk. A hackerünknek meghagytam, hogy kutakodjon tovább. A húgomnak pedig… - egy pillanatra elakadt.
- Neki mit? – emelte fel tekintetét a képernyőről a kihallgató.
- …hogy jöjjön utánam negyedóra múlva. A Sophianum mellett, egy diákkocsmában találkoztunk. Vagy romkocsma, így hívják, nem? Nem vagyok egy nagy kocsmázós. Elmondtam neki, hogy mi a fennforgás, rákérdeztem, hogy mit titkol még? Tiltakozott, tagadott, de látszott rajta, hogy pánikban van. Próbáltam empatikus lenni, bátorítottam, hogy nem lesz semmi baj, csak mondja el őszintén, mi ez az egész. De csak még idegesebb lett. Megkért, hadd menjen ki a WC-re. Mondtam, hogy menjél, mit mondhattam volna? Tíz perc után kezdett gyanús lenni, hogy még mindig sehol. Utánamentem, sorra bekopogtatok a fülkeajtókon, de nincs ott. Kilógott a budi ablakán.
- S ekkor Ön mit csinált? – kérdezte a másik, a helyzetkomikumhoz illőn némiképp derűsebbre igazítva az arcát.

Bár ami ezután jött, csak egy darabig volt vicces. Kétgyerekes anyuka, ahogy üldöz valakit, aki a lánya is lehetne. Kérdezősködés a környező utcákban, nem látta-e valaki Rékát? Aztán futás a Kálvin tér irányába, valaki szerint arra sietett. Le az aluljáróba, aztán a metróba. Felvillanni látja a kiscsaj dzsekijét a mozgólépcsőn. Szaporázza, hogy a nyomában maradjon. A jegyellenőr, meg egy biztonsági pasas előtte, a bérletét kéri, persze van is neki, de most nincs ideje előkaparni. Ami ezután történik, őt lepi meg a legjobban. Nyitott tenyérrel nekitaszítja az egyenruhás tagot a korlátnak, a döbbenten néző kollégáját a rohanó teste vállmozdulatával löki félre. Sokkolja őket, hogy egy (nem bevándorló, nem cigány, nem hajléktalan) középosztálybeli rendes derékember ilyenre vetemedik, eltelik vagy fél perc, mire utánamennek. Bömböl a hangosbemondó, hogy álljon meg, álljon meg! A telefonja is csörög, de nincs ideje megnézni, ki az. Réka felszáll a metróra, ő meg az utolsó pillanatban vágódik be a szerelvény legvégére. Persze a kiscsaj az egyterű metrójáraton hamar kiszúrja, a Fővám téren le is száll, így folytatódik a kergetőzés, ezúttal fölfelé. S a változatosság kedvéért ezúttal az előle menekülő Réka löki félre a biztonságiakat. Melinda lihegve ér fel a kijárathoz, azt látja, hogy Réka egy másik nővel verekszik. Aki a ruhájába kapaszkodva nem hagyja őt elpucolni, a karját szorítva tartja vissza, miközben Kovai imádott pici kislánya a haját tépi, és rugdossa, úgy próbál szabadulni. Nem kicsit ledöbbenve ismerte fel a másik nőben a húgát. Ketten valahogy lecsillapítják a szabadulni akarásában dühöngő fúriává változó Rékát, aztán nagy nehezen elvonszolják onnan.

- Ha ez a csajos üldözős-verekedős felvétel kikerülne, biztos hozna minimum pár százezer You Tube-megtekintést! – jegyezte meg a kihallgató „mi nők, egymás között” cinkos tekintettel előrehajolva – De nem fog. Leszedtük a metrós kamerák szerveréről. Garázdaság, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, közüzem működésének megzavarása. Nem hiányzik még ez is, nem igaz? – Nem tette hozzá: van úgyis elég, amivel meggyanúsíthatjuk. Nem kellett, az ügyesen becsomagolt célzás így is hatott. – Aztán mit csináltak? – folytatta a kihallgatást.
- Elráncigáltuk a kiscsajt egy nyugisabb helyre, ahol elregélheti, mi is ez az egész. Kitti, a húgom azt mondta, pont akkor ért oda a romkocsma közelébe, amikor látta Rékát megpattanni. A nyomába eredt, elé vágott, közben engem csörgetett. Akkor mázlinak gondoltam, hogy sikerült elkapnunk. De miután kiderült, miről is szól a dolog, már nem éreztem magam olyan szerencsésnek.
- Mert miről szólt?
- Az nem derült ki rögtön, ugyebár. Csajszikám akkor kezdett dumálni, amikor megfenyegettük, hogy ott azonnal felhívjuk az apját, és elmondjuk, mi az ábra. Kitti nagy élvezettel játszotta a rossz zsarut – mosolyodott el Melinda, hogy aztán rögtön elkomorodjon - Néhány percnyi bőgés után Réka lassan elmondta a sztorit. Vagyis akkor azt gondoltam, az a teljes igazság. Kiderült, hogy jó egy éve folyamatosan hazudott az apjának. Azt eddig is tudtuk, hogy tavalyelőtt belépett a CellaKontroll nevű börtönügyi jogvédő egyesületbe. Aztán néhány hónap múlva kilépett. Csak épp arról hallgatott, miért is. Ez a szervezet a büntetés-végrehajtásban történt atrocitások és a börtönkorrupció feltárására alakult. Volt egy-két sikeres ügyük, a kormány utálta is őket rendesen. Razziák, házkutatások, titoksértési perek, ami egy jól működő NGO-nak kijár Magyarországon. Réka a lázadó dackorszakába belépve eljárogatott hozzájuk. Nagy örömmel fogadták, ugye eleve pikáns volt, hogy egy bv-ezredes lánya. Meg aztán nagyon szexis ez a Réka, volt ott pár srác, akik valószínűleg nem csak emberi jogot védeni akartak volna vele. Elhívták rendezvényekre, konferenciákra, az egyiken fel is szólalt. Hogy milyen diszkriminatív, jogtipró ez a börtönrezsim. Utána szálltak rá az apjára a kollégái.
- Igen, ezt tudjuk! – vetette közbe Neszmélyi Erna.
- Szerintem nem csak ezt tudják! Hanem ismerik az egészet, amit most elmondatnak velem, anélkül, hogy szabályszerűen kihallgatnának! – A százados vetett rá egy „biztos, hogy keménykedni akarsz, kisanyám?” – pillantást, aztán mégis megmaradt az asszertív stílusnál.
- Lehetne az, hogy kölcsönösen tartózkodunk az ilyen megjegyzésektől, Melinda? – nézett rá kérlelően a „nem szép, de aranyos” pufók babaarcával. – Segíteni szeretnék, de ehhez az kell, hogy tudjam, hogyan zajlott le ez a maga szemszögéből!

Hát hogyan is? A lány elmondta, hogy az egyik CellaKontroll gyűlésről távozóban összeismerkedett valakivel. Valakivel, aki egyáltalán nem hasonlított a jogvédő srácokra-lányokra. Az ötvenes, őszülő hajú férfi civilben volt, de valahogy katonásnak tűnt. Az apja is egyenruhás, volt szeme az ilyesmihez. Szóba elegyedett vele. A férfi azt mondta, teljesen megérti, amiről Réka beszélt. Ő is fegyveres testületnél szolgált. Az apja pedig szintén fejes volt, belügyes vezető még a diktatúra idején, aki természetesnek vette, hogy a fia is felveszi egyenruhát. Ez a „mindketten utáljuk az apánkat” elég jó indítás volt a közös beszélgetésekhez. Ráadásul a pasi nagyon érettnek bizonyult, a téma nem csak ürügy volt, hogy megpróbálja felszedni és megdugni. Nem is kísérletezett ilyennel. Úgy a harmadik vagy negyedik dumálásnál szóba került, hogy Réka meddig volna hajlandó elmenni, hogy illusztrálja, micsoda jogsértések zajlanak egy börtönben?

Mármint meddig lenne hajlandó elmenni, hogy meggyőzze apját: egy igazságtalan, embertelen rendszert szolgál. Abban hamar megegyeztek, hogy vitával vagy demonstratív elhatárolódással Kovai Andrást nem lehet eltéríteni, erre Réka már számtalan kudarcba fulladó kísérletet tett. Aztán, az ötletelés hevében egyszer csak kiforrt a megoldás. Nem emlékezett, melyikük vetette fel először, hogy Kovait csak azzal lehetne kiábrándítani a rendszerből, ha valahogyan ő maga válna a rendszer áldozatává. A férfi (aki Szabó Ádám néven mutatkozott be) azt mondta, neki lenne egy tippje, hogyan lehetne ezt megcsinálni. Legszívesebben a saját apjával csinálná meg, de hát ő már vagy tíz éve a temetőben van. Aztán hirtelen visszakozott, csak egy rossz vicc az egész, felejtsük el. De akkorra már bogarat ültetett Réka fülébe, aki követelte, hogy rukkoljon elő vele. Ádám célozgatott rá homályosan, hogy régebben az elhárításnál dolgozott, ahol agytorna gyanánt mindig kidolgoztak ilyen provokációs és lejáratási terveket. Újból rákérdezett, hogy komolyan szeretné-e, meg hogy jól gondolja meg. Amikor Réka belement, a rejtélyes férfi elmondta a tervet.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egércsapda - nyári HR-krimink III. része
2. oldal - Egércsapda folytatás
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
A lengyel elnök jóváhagyta a kiegészítő nyugdíjprogramról szóló törvényt

Andrzej Duda lengyel államfő aláírta a munkáltatói és állami hozzájárulással megvalósítandó önkéntes nyugdíjprogramról szóló, mintegy 11,5... Teljes cikk

Partival toboroznak a gyorséttermek

Nem csak állással, ingyen étellel és menő bulival csábítják a munkaerőt egyes gyorséttermek az Egyesült Államokban, írja a MarketWatch. Az USA-ban... Teljes cikk

Megvan az új Brexit-ügyi miniszter

Theresa May brit miniszterelnök kinevezte a Brexit-ügyi, illetve a munkaügyi tárca éléről előző nap lemondott miniszterek utódait. A brit EU-tagság... Teljes cikk

275 milliárd forintot utaltak haza a tartósan külföldön élő magyarok

Csaknem 70 milliárd forinttal nőtt egyetlen év alatt az összeg, amelyet a tartósan külföldön élők Magyarországra utaltak -írja a hvg.hu. Teljes cikk

Az amerikai piacra segítené a magyar startupokat a kormány

Magyar startup cégeket és innovatív kisvállalkozásokat segítő központ nyílik Washingtonban a magyar nagykövetségen - írja az MTI. Szabó László... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár