Egércsapda folytatás

Amelynek feltétele, hogy szakítson meg mindenféle kapcsolatot a CellaKontrollal. Látszólag béküljön ki az apjával, de ne egyik pillanatról a másikra, az gyanús lenne. Ugyanakkor továbbra is érdeklődjön a munkája iránt, kérdezgesse, milyen a börtön rutinszerű működése, hogyan fogadják be, kategorizálják, és helyezik el a beérkező fogvatartottakat. Közben ő is utánanéz kicsit Kovainak. Miután ez megtörtént, lassan körvonalazódott a terv. Réka akkor jött rá, hogy újdonsült, leendő bűntársa tényleg komolyan gondolja, amikor elé tette Kovai bizalmas egészségügyi kartonjának legfrissebb változatát. Pontosan tájékozódva belőle, mire allergiás, milyen betegségei voltak. Némelyik betegségről a Réka azt mondta, hogy még ő se tudott róla. Ádám odaadott neki két ampullát valamilyen színtelen folyadékkal. Azt mondta, erős nyugtatószer, szinte észrevétlenül hat, de nyolc-tíz órára garantáltan kiüti az embert, teljes narkózist okoz, ám semmiféle káros hatása nincs. Pontosan utánanézett, hogy van-e gyógyszer-érzékenységi kockázat.

Rékának annyi csupán a feladata, hogy a fenyegetés, illetve aztán a verés estéjén valamilyen italban adja be ezt a szert az apjának. Valamint, hogy elküldje a pontosan egyeztetett szövegű fenyegető SMS-eket. Előtte pedig felhívja Bohács számát, és egy online telefoncsatornáról kihangosítva valaki megfenyegeti a férfit. Olyasvalaki, akinek hangja nagyon hasonlít Kovaiéra. Hogy ő kicsoda, azt Rékának nem kell tudnia. Miként azt sem, hogyan intézi el a verést elkövető rab hamis tanúvallomását, és a manipulált poligráftesztet. Minél kevesebbet tud, annál kevésbé lehet baja, ha rosszul sül el. Ez a lényege ennek az emberkísérletnek. Kovai tudni fogja, hogy ártatlan, hisz valóban nem csinált semmit. Csakhogy a bizonyítékok az ő irányába mutatnak, a rendszer bűnösnek tartja. Ettől majd meginog a bizonyítékok hitelességébe, és a rendszer csalhatatlanságába vetett hite.

- Maga elhitte ezt? – kérdezte a szőke nő, aki türelmesen hallgatta Melinda vallomását.
- Nem tudom. Igen is, meg nem is. Hihetőbb volt, mint a korábbiak. Nekem eleve furcsa volt Kovainak ez a két napja. Fenyegetni, aztán veretni, utána és közte pedig békésen átdurmolni az éjszakát, a telefoncsörgést sem meghallani, hihetetlenül bizarr. Ez életszerűbbnek látszott.
- Kérdezgették még ezután is Rékát erről a titokzatos Ádámról? – nézett rá fürkészően Neszmélyi.
- Persze. De a személyleíráson, és azon kívül, hogy valamilyen elhárító szervnél dolgozott, nem sokat tudott róla. Mikor legutoljára beszéltek, a pasas azt mondta neki, hogy az akció lezajlása után konspirációs okokból pár hétig nem találkozhatnak. Réka tartsa fenn a legendát, játssza az aggódó gyermeket, keressen apjának ügyvédet, harciasan bizonygassa Kovai ártatlanságát. Létrehozott egy Gmail-fiókot, amelynek jelszavát Rékának is megadta. Amennyiben bármi volna, ott tud neki üzenetet hagyni a Piszkozatok mappában.
- Leellenőriztük. Egyik titkosszolgálatnál sem dolgozott ilyen korú és kinézetű Szabó Ádám, akinek ráadásul az apja is BM-es főtiszt lett volna.
- Gondoltam. – Melinda hangja gúnyosan csengett. Az a kibaszott szarkazmusod fog a sírba vinni, figyelmezette magát – Mi is gondoltuk, hogy nem így hívják. Ezt gondosan kitervelték. Egy férfi, a Réka apjának korosztályából, az apja munkájához hasonló foglalkozással, akitől megkapja azt, amit az apjától nem: teljes figyelmet és azonosulást. Így képes manipulálni.

Mai napig összerándul az arca, ha eszébe jut, mi következett ezután. Neki jutott a feladat, (kinek jutott volna?) hogy tudassa ügyfelével: a lánya árulta el. Végigmentek ugyanazokon a stációkon, mint Kovai saját bűnössége kapcsán. Tagadás, düh, satöbbi. A férfi a kinyomtatott időkódos naplófájlok és kameraképek láttán a fejét rázta: persze, ez is hamisítvány, őutána a lányát is be akarják sározni! Akkor csuklott el a hangja, amikor meghallotta a lányáét. Abból a picike diktafonból szólt, ami Réka tudta nélkül volt bekapcsolva. S amit a beszélő előtti röntgenkapun való átmenetel után szerzett vissza - a bévés őr figyelmét elterelve - a gyűjtőkosárból.

- Persze tudtam, hogy ezzel még nincs kihúzva a szarból. – lötyögtette a (berácsozott ablakú) WC-ről visszatérve Melinda a papírpohár alján maradt kávét – Mert András csak úgy juthatna ki az előzetesből, ha saját lányát jelenti fel, illetve bírja rá, hogy ismerje be cselekedetét a hatóság előtt. Márpedig azonnal kijelentette, hogy erről szó sem lehet. Ő ártatlan, de nem hajlandó a lányát rács mögé juttatni. Különben is, az ügyészek azt gondolnák, hogy Réka ezzel a krimibe illő sztorival esetleg csak az apját akarja menteni, úgy, hogy átvállalja a bűnét. Eleinte maga Kovai is ezt hitte. Könnyebb volt ezt hinni, mint azt, hogy a lánya ennyire gyűlöli. Meg a Rékát terhelő dolgokat eleve illegálisan szereztük. A lányt az apja azonnal visszaküldte a volt feleségéhez, Franciaországba. Azzal fenyegetett, kirúg, ha tovább kérdezgetjük a kiscsajt. Egyetlen reményünk az volt, ha megtaláljuk ezt a titokzatos felbujtót, és azokat, akik mögötte állnak. Rá kell jönni, kinél húzta ki annyira a gyufát, hogy a lányát is hajlandó felhasználni ellene? Szóltam Kovainak, írja össze azok neveit, akik neheztelhetnek rá. Kollégák, felettesek, alkalmi szexkapcsolatok, bárki.
- Akkor döntöttek úgy, hogy meglépik azt, amiért most itt vagyunk? Ki döntötte el? – Melinda hallgatását és mimikáját látva Neszmélyi felállt székéből, és az ablakhoz lépett – Ne érezze úgy, hogy bárkit védenie kell, illetve bárkit elárulna. Nem árulhat el senkit, mert már tudunk mindent. Az, hogy mi lesz magával, mi lesz a családjával, az egzisztenciájával, azon múlik, mennyire őszinte. – Máskor Melinda kikérte volna magának, hogy a családját is belekeverjék, de most tudta: a család már rég bele van keverve.
- Jó, ekkor mondtam Kornélnak, a Vidának, hogy a Kovai által felírt listának utána kéne nézni. Azt mondta, oké. Elég bizonytalanul mondta, meg azt is hozzátette, hogy el kell mennie valamiért. Azt hittem, megbánta, hogy belefolyt ebbe, és soha többé nem látom. Úgy döntöttem, újra beszélek Bereivel, a Cseresznyés ügyvédjével. Ha nem lesz digitális nyom, megteszi egy analóg, pontosabban offline szál is. Amennyiben Réka igazat mondott, akkor Cseresznyést sem Kovai bujtotta fel a verésre. Hanem valaki más. Vagyis a tag hazudott. De ki bízta meg vele?

Berei ott várt rá a Duna-parton, a hajóállomásnál. Közelebb is találkozhattak volna, de Melinda biztos akart lenni, hogy nem követik. Az ügyvéd a szokásos „jámbor cimbora” mosolyával üdvözölte.

- Figyelj, Dénes, amit most mondok, vedd úgy, hogy kolléga a kollégának. – vágott a tiszteletkörök elé - Két eset lehetséges. Egy: az ügyfeled téged is átvert, amikor azt mondta, Kovai adott neki utasítást a verésre. Akkor neked most tiszta haszon, hogy erről informállak. Kettő: elmondta neked az igazat, de te ügyvédként elmagyaráztad neki (pont úgy, mint én a Kovainak) hogy a bizonyítékok mást mondanak, így hiába mondja ezt, a bíróság nem neki, hanem a tényeknek fog hinni, ezért jobb, ha átgondolja, tényleg jól emlékszik-e? – Berei arcáról lassan eltűnt a mosoly. De aminek átadta magát, az nem idegesség, düh vagy gyanakvás volt. Hanem a gondterhes, „ugyanott szorít engem is a cipő, ahol téged” tekintet.
- Jaj, Melinda, Melinda, mindketten ugyanabba a szarba léptünk, csak más oldalról, jól csalódom? – Berei egyik tenyerével a halántékát masszírozta, a másikkal Melinda vállát paskolta meg – Most valószínűleg te is ugyanazt gondolod, amit én. Mi fasznak kellett nekem ez a szar? Nyilván azt nem mondhatom meg neked, hogy a két eset közül melyik az igaz, ügyvédek vagyunk, ugye megérted? De az biztos, hogy ez az egész nem kóser. Én egy bennfentes tippadótól kaptam az ügyet, akit megint csak nem fedhetek fel. Azt mondta, bombabiztos, tuti nyerő, nyugis kis vádalkus ügy. Hát a lófaszt, itt valami bűzlik. Hogy mi, azt nem tudom, de ha tudnám, neked, ellenérdekelt kollégának akkor se mondhatnám el. Valami sötét titkosszolgálati kavarás lehet, megbántam, hogy belemásztam.
- Nekem mondod? Figyelik a lakásom, követnek, feltörték a húgom céges telefonját, már az ügyfelem családja is benne van a dologban. Mihez kezdjek szerinted?
- Fogalmam sincs. – rántott vállat, kezeit széttárva Berei – Nézd, éngem (így, kelet-magyarországi dialektusban, é-vel mondta a szót) soha nem érdekelt a pénz. Tudod, a húszezres Mercédesz. – mosolyodott el, a legutóbbi találkozásukon elhangzott poénjára utalva - Nincs kocsim, se lakásom, egy garzont bérlek. Nincs se gyerekem, se kutyám, amióta elváltam, feleségem se. A jogon úgy bukdácsoltam át, zugügyvédként nem keresek sokat, de megélek. Te menő csaj vagy, lakás, kocsi, férj, gyerekek, vállalati klientúra. Okosabb vagy nálam… - felemelte a kezét, amikor Melinda tiltakozni akart - …de igen, okosabb vagy. Ezért is mondom, hogy tényleg nagy szarban lehetsz, ha már hozzám fordulsz tanácsért. Nekem ez csak hobbi, szórakozás, amivel keresek annyit, amennyi elég a magamfajta kisigényű embernek. A felelősségtől éppúgy irtózom, mint a kockázattól, ezért nincs is családom. Ha kell, egy kézitáskába berakom az összes cuccom, és lelépek. Te ezt nem teheted. Ezért nem is mondom meg, hogy mit tennék a helyedben, mert nem vagyok a helyedben. De egyet mondok: ez az ügy bűzlik. Kurvára nem arról szól, amit mondanak róla.
- Hát, rohadtul megnyugtattál…
- Figyi, ha úgy látom, hogy már annyira bűzlik, hogy kezdhetek pakolni a kistáskámba, te leszel az első, akinek leadom a drótot, oksi? Ha már odáig jutunk, akkor magasról szarom le a titoktartást…

Elbúcsúzott Bereitől, aki a parasztos arcából kinéző szomorú boci-szemeivel hosszan nézett utána. Húga kintebb várt rá a parkolóban. Izgatottan kérdezte, mi a fennforgás, hát elmondta neki. Betértek az egyik internetkávézóba, mert Kornél regisztrált nekik egy elektronikus postafiókot. Azt mondta, ha talál valamit, ott fogja elhelyezni, nézzék meg mindennap többször. Melinda azt hitte, ez is ugyanolyan lekoptató duma, mint annál a titokzatos Ádámnál a Réka esetén. De nem: Kittivel együtt dugták össze fejüket a monitor fölött, mert a Piszkozatok mappába volt egy üres levél PDF-csatolmánnyal. Amikor megnyitotta, döbbenten látta, hogy a BVOP Ellenőrzési és Fegyelmi Ügyek Főosztályának Kovairól vezetett titkosított aktája.

- Mi az, mi az, tesó? – suttogta izgatottan Kitti, miközben (ez a húgának a legújabb hülye szokása) aprópénzt csörget a zsebeiben.
- Ez a hülyegyerek feltörte a bévé belső elhárításának a nyilvántartását… - sziszegte a nővére.
- Akkor nem hülye. Húúúú, de menő!
- Nem! – vágott Melinda a szék karfájára, amin ketten szorongtak – Ez rohadt nagy gáz! Egy telefoncég vagy az önkormányzati térfigyelő hackelése egy dolog. De ez egy államtitkoktól nyüzsgő kormányzati szerver. Ezért simán lecsuknak!
- Ha már lesittelnek, legalább lássuk miért! – dobta hátra a haját Kitti, és rácsapott az egérgombra.
Kovai titkos káderkartonja nagyjából azt tartalmazta, amit az ezredes maga is elmondott (leszámítva a nőügyeit, amiről úriemberesen hallgatott.) A zártan köröztetett belső jelentések és megfigyelési naplók két fő kockázati tényezőt emeltek ki. Egyrészt a lányát, mint CellaKontroll-tagot, valamint a válását, és utána az alkalmi kapcsolatait, a szerencsés nők tételes felsorolásával. Kifejezetten negatívan nyilatkozott Kovairól Varró Géza ezredes, a parancsnoka, illetve Hídvédi Gábor alezredes, személyzeti tiszt, de jó pár egyéb kolléga is.

- De izgi, a csajairól is írnak! – vihogott Kitti, de mesterkéltebben a szokásosnál. Melinda húgára sandított. A vagánycsajszis duma takarója alatt már a húga is reszket? Mert ő nagyon.
- A csajai legfeljebb neked érdekesek, hugi! – mondta Melinda magára erőszakolt nyugalommal, egy olyan ember hangján, aki most jött rá valami fontosra – Az irigy főnök, meg az intrikáló beosztottak sem lényegesek. Láttad ezeknek a tiszteknek az életrajzát, meg a fejüket, a tekintetüket? Egyik sem tudna megszervezni egy ilyen briliáns provokációt a náluk sokkal értelmesebb Kovai ellen.
- Ja, mert szerinted, aki nem diplomált unikum laude, az már hülye is… - affektált rájátszósan Kitti.
- Nem ezt mondtam, hanem arra próbállak rávezetni, hogy van itt ebben a jelentésben valami, ami fölött elsiklottunk, mert csak a személyekre koncentráltunk.
- Na és, mi az, Ms. Nagymenő Csaj? – kérdezte Kitti, úgy hat í-vel ejtve az Ms.-t.
- Kár gúnyolódni.
- Oké, nem szívatlak tovább, mondjad!
- Honnan jött ennek az aktának a nyersanyaga? Mi az a hely, ahol Kovai múltját és magánéletét tetőtől talpig ismerik? Melyik az az intézmény, amely vizsgálhat, lehallgathat bűnözőket és smasszereket egyaránt? Amely a nyomozók után is kutakodhat, sőt a poligráflaborba is bemehet? Amely előtt nincs zárt ajtó, így bárhol manipulálhat, ha akad egy rossz szándékú ember a soraiban? Na, leesett már?
- A Védelmi Szolgálat! – nyögte Kitti.
- Nemzeti Védelmi Szolgálat, hugi! Nálunk már minden nemzeti. Az erőszakszervezetek belső hírszerzése.
- Na de mér’ akarná elítéltetni Kovait az NVSZ?
- Talán nem maga az NVSZ. Hanem egy vezető beosztású embere, aki elég magasan van ahhoz, hogy mindehhez legyen hozzáférése. Abból indultunk ki, hogy ez munkahelyi bosszú, Kovai legalábbis ezt hajtogatta. Mi van, ha nem munkahelyi, de a munkával kapcsolatos bosszú? Egy hajdani százados részéről, aki ma már tábornok. Kovai elég intelligens. Talán egyszer valami értekezleten ez a hírszerző nagyképűen kioktatta volna, gondolva, hogy ez úgyis csak egy gyökérfejű smasszer. De Kovai nem hagyta magát, visszavágott. És durván lealázta az ürgét a beosztottjai előtt. Vagy megkúrta a nejét. Vannak olyanok, akik nagyon megjegyzik az ilyesmit. De okosak, nem verekedéssel állnak bosszút. Hanem, ha kell, évtizedekig várnak.

Míg ezt elmondta, már bebillentyűzte és elmentette a Piszkozatokba. Tudta, mivel járhat ez. Ha igaza van, ez a személy elég magas rangú ahhoz, hogy lelepleződése a kormányt is magával rántsa. Akkor is, ha nem tudtak róla. Hát inkább engedik Kovait veszni. Amennyiben Kornél – életrajzi metszéspontokat keresve – betör a Védelmi Szolgálat elektronikus laktanyájába, valamennyien a terroristákkal azonos szintű bűnözőkké válnak. Akik mondjuk a TEK-rajtaütés közben életüket vesztik. A húga ismét zihálni kezdett.
- Mi van, megint a…? – kérdezte.
- Ja – állt fel Kitti enyhén támolyogva.
- Várjál, segítek! – emelkedett fel Melinda is.
- Ne basztass már, a budira hányni egyedül is ki tudok menni. Inkább fotózd ki ezt a szupertitkos doksit – intett a képernyő felé.

Melinda visszazuttyant a székbe. Miközben a fájt menti és képernyőfotózza USB-re, valami eszébe jut. Valami, ami nem stimmel. Valami, ami most történt, és furcsán rímel valamire, ami pár perce történt. De mire agya összerakná, mi az, a telefoncsörgés ökölcsapásként bontja darabjaira a mentális puzzle-t. A kijelzőre pillant. A férje.
- Elárulnád, mi folyik itt? – kérdezte Gábor köszönés nélkül – Most futottam össze a Somosival. Mondta, hogy megkérted, hogy helyettesítsen a többi ügyedben, mert te valami fontos esettel vagy leterhelve. Nekem nem is mondtad. Mi a franc ez? Késő este jársz haza, ha egyáltalán hazajössz!
- Elmondom, ha hazajössz, ma otthon leszek, ne telefonon beszéljük meg! – tette le. Nem akarta még jobban beparáztatni azzal, hogy a telefonjukat esetleg lehallgatják.

Kitti előkerült, megindultak a kocsi felé. Épp beszálltak, amikor újra megszólalt a telefon. Kornél volt az, s a hangja nem sok jót ígért.

- Beszélnünk kell.
- Nem azt mondtad, hogy ne használjunk telefont?
- Azt mondtam, de ennek már semmi jelentősége. Hosszú lenne elmagyarázni, inkább megmutatom.
- Jó, találkozzunk nálam, de akkor minél előbb. Hamarosan jön haza a férjem a gyerekekkel, és már így is nagyon zabos.

A Béke téren lévő új építésű társasház felé vették az irányt. Kornél hangja furcsa volt. Lehet, hogy lebukott, és már rendőrök várják őket? A józan paraszti, földhözragadt énje még mindig nem akarta elhinni. A Nemzeti Védelmi Szolgálat? Ez a szervezet az utóbbi időkben inkább nevetséges volt, mint félelmetes. A NAV belső korrupciós eseteinek felderítéséért is ez a szervezet felel. A kitiltási botrány után a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója, Bolcsik Zoltán vezérőrnagy úgy nyilatkozott: az adóhatóság sem fertőzöttebb korrupcióval, mint a többi intézmény. Jöttek a gúnyos megjegyzések: tényleg? A rendőrigazolványát is felteszi rá, Bolcsik úr? – kérdezte az egyik blogger. Utalva rá, hogy Bolcsik több mint egy évtizeddel korábban, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság vezetőjeként a móri bankrablás ügyében indult nyomozást irányította. Emlékezetes mondása volt (az egyik bennfentes memoárja szerint), hogy leteszi a rendőrigazolványát, ha nem Kaiser és Hajdú a tettesek. Mikor kiderült, hogy nem ők azok, Bolcsik nem tette le az igazolványát. Helyette őt rakták le Veszprémbe főkapitánynak. A Cozma-gyilkosság után írásos fegyelmit kapott, mert az általa vezetett megyei rendőrség késve kezdeményezte a nemzetközi elfogatóparancsot a feltételezett elkövetők ellen. Na, ezt az embert nevezték ki a rendvédelmi erőszakszervek belső elhárítási vezetőjének. Ezek után nem csoda, ha a rendőrök többsége impotens balfaszok gyülekezetének tartja az NVSZ-t, ahová azokat küldik, akik semmi másra nem jók. Persze ettől még lehet ott egy könyörtelen ember, aki magánbosszúra használja ezt a szervezetet. Kornél már a ház előtt várta őket.

- Na, mi az? – kérdezte Melinda, miután feltértek a lakásba.
- Mi az??? – kérdezte a szemüvegével-frizurájával a „rendszergizda” archetípusának is elmenő Kornél. – Ki az! Ez ő! – pördítette feléjük a laptopot.

„Kedves Barátom! Ha nem tudnátok, akkor tájékoztatlak téged, meg a benned alaptalanul megbízó két hülye picsát, hogy a Védelmi Szolgálat rendszerébe illegálisan behatolni súlyos, főbenjáró bűncselekmény. Igen, észleltem az amatőr próbálkozásod. Teljesen fölösleges, semmit nem fogsz ott találni. De lássátok, kivel van dolgotok, alkut ajánlok: abbahagyjátok a jogsértő kutakodást, Kovait csak legális módon véditek tovább. Én pedig leszállok rólatok. Az ezredes úr persze így elnyeri méltatlan büntetését, de nem lehet minden csatát megnyerni. Eddig is többet tettetek, mint ami elvárható, most már gondolnotok kell magatokra is.” – ez volt olvasható a névtelenül küldött e-mailben.

- Ő az emberünk, tesó, mégiscsak neked volt igazad! – sikkantott Kitti.
- Nem ez az üzenet a legérdekesebb! – fojtotta a szót a kérdezni akaró Melindába Kornél – Hanem az, hogy ideérkezett! – bökött rá a laptopra – Várjatok, elmagyarázom. A Védelmi Szolgálat rendszere elleni támadást steril gépről indítottam, vagyis olyanról, ami előtte soha nem csatlakozott az internethez. Készpénzért vettem, s természetesen névtelenül jelentkeztem fel, a hálózatot is loptam hozzá, vagyis mások adatforgalmát csapoltam meg. Ez is mind lenyomozható persze, de nem ennyi idő alatt. Ennyi idő alatt képtelenség. A következő képtelenség pedig az, hogy a támadás még mindig folyamatban van. Nem hárították el, meg sem próbálták, sőt: szerintem fel sem fedezték, de máris tudják, ki volt az? Ilyen nincs.
- Ha ilyen nincs, akkor mi van? - kérdezte Melinda, aki úgy érezte, egy jéglövedék csapódott agyába, lefagyasztva a szinapszisokat, a gondolatáramlás leállt.
- Az illető bennfentes, észlelte a támadást, de nem szakmabeli. Vagy nem akar lebukni, hogy egyedül belenyúlkál a rendszerbe. Esetleg egy magányos bosszúálló. De a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy nem is a számítógépen át értesült a behatolásról. Hanem máshonnan. Megfigyel vagy lehallgat bennünket.

Melinda az ablakhoz rohant, a szemközti Cooper Center ablakait és az utcát figyelve, de Kornél szavai - mint egy üldözésére kirendelt egység tagjai - ott is utolérték.

- Van más is. Átfésültem Kitti telefonját, és a te gépedet. Kitti készülékét nem akkor törték fel, amikor a vírusvédelem riadóztatott. Hanem már sokkal korábban. Az már csak egy imitált támadás volt. A korábbi feltörést pedig szintén csak álcázásból csinálták. Az illetőnek nem kellett feltörnie, mert már tudta a jelszót. De falból mégis írt vagy íratott egy programot, ami úgy csinált, mintha a password-öt próbálná kitalálni, amit valójában már tudott. Az illetőnek van másolt kulcsa a lakáshoz, de úgy csinál, mintha fel kellene feszítenie az ajtót…
- Bazmeg, de miért csinál valaki ilyet? – vág közbe Kitti, akinek az arcán most igazi rettegés látszik, minden szín kiment belőle.
- Nem tudom, ez valami nagyon beteg csávó lehet…
- Vagy csaj, miért ne lehetne nő?

Kornél és Kitti hangja elhalkul, átadva a hangot a Melinda fejében dúló harc zajának. Mintha két ellentétes hatás feszülne egymásnak a koponyájában. Az agytekervényeiben futó idegeket jégtömbök zárják el egymástól. Ugyanakkor valami, ami belülről nyomja ezeket a keményre fagyott részeket, kitörni akar onnan. A telefoncsörgés üvegszilánkokat lövell dobhártyáján át egyenest az agyába. A húga és Kornél is az ő tekintetét keresik: igen, az övé csörög! Kijelzi a számot, de nem tudja kié, nem ismerős. Közönyös lassúsággal nyúl a telefon után. Mindegy, ki az, ennek a történetnek jó vége már nem lesz. Valószínűleg mind börtönbe kerülnek, Kovai mellé. Lenyomja a hívásfogadás opciót.

- Helló, szia, pár napja kérdezted, hogy… - a női hang halványan ismerős, de nemigen tudja hová tenni.

Aztán rájön, honnan ismeri, de amit mond, az ezt az információt jelentéktelenné silányítja. Valami mintha összetört volna a fejében, egymástól elzárt dolgok olvadnak eggyé. De ami ebből következik, azt nem akarja elfogadni, az agya védekezik. Mintha a szobából kipumpálták volna a levegőt, fulladozni kezd. Újra benne van a rémálomban, de most ő a csapdába esett, vízben kapálózó egér. A víz függönyén át a húgát látja közeledni. Egyre azt ismételgeti, csak most el ne ájuljon, mert akkor nem tudja megcsinálni, amit muszáj, hogy kiderüljön, igaz-e a dermesztő sejtelem, aminek beágyazódott szilánkjai most végre összeálltak a fejében.
- Jesszus, jól vagy? Rettenet szarul nézel ki! – hallja Kittit, aki mellélép, átfogja a vállait. Melinda odahajol mellé, bár olyan hányinger önti el, hogy attól fél: rádobja a taccsot. Ajkai kiszáradt folyómedret elzáró zsilipként mozdulnak meg.
- Figyelj, nyisd ki a csapokat ütközésig, az összest. Kapcsold be a tévét, rádiót, lejátszót, amit csak találsz, tekerd fel őket. Amit itt mondok, csak mi hallhatjuk. – suttogja.

Mikor Kitti ellép mellőle, hogy megcsinálja, amire kérte, Kornélhoz is odalép, most neki suttog, mondatok hangzanak el, kérdések és válaszok. A húga visszatér, félrevonja és elmondja, amit tudatni akar.
- Mi van, mi ez a… - kérdezi, de nővére félbeszakítja, és a füléhez hajol.
- Hogyhogy mi ez, lehallgatnak, nem hallottad? Meg kell találnunk ezt a pasast. A Dénes azt mondta nekem, ha veszélybe kerül, leszarja az ügyvédi titkot, hát most nekünk is ezt kell tennünk. Kornél ismer valakit, aki fel tudja törni Bohács és Cseresznyés ügyvédjének levelezését meg telefonját, sőt a törölt fájlokhoz is hozzáfér. Ő is megtehetné, de lehet, hogy neki már nem lesz rá ideje. Talán hamarosan letartóztatnak bennünket. Ez a tag viszont eleve bűnöző, és nem ismer lehetetlent. Kornél már üzent neki, lehet, hogy már neki is kezdett. Indulj el, legyél mozgásban, és ha szólok, menj el oda, ahová, mondom, átvenni a cuccot. Én nem tűnhetek el, Gábor és a gyerekek már így is halálra vannak rémülve.

Nézte a húgát, ahogy távozik a lakásból. Kitti távozott, de mégis ő fog nemsokára átlépni valaminek a határán, ahová nem kívánkozik, amitől iszonyodik. Kornél később úgy emlékezett: azt hitte, Melindának elment az esze. Legalábbis amiket mondott, és amilyen erővel magával rángatta, nem tudott másra gondolni.

- És aztán? – kérdezte Neszmélyi Erna százados a Védelmi Szolgálattól.
- Tudja azt maga is, nem? – suttogta Melinda, feleszmélve, hogy a múltidézésből újra visszatért ide, ebbe a szobába.
- Tudom – felelte lágyan Erna – De magának kell kimondania.
- Nem volt semmiféle összeesküvés. Vagyis volt, de nem azok csinálták, akikre gondoltunk. Nem sértett bv-tisztek, nem a maffia, nem a Védelmi Szolgálattól valaki.
- Hanem?

Soha nem felejti el azt a pillanatot. Kornéllal a Népligetbe, az Allianz-székház melletti parkosított területre vezetett az útjuk. Ezt az utat nem ők választották, hanem az, akit titokban követtek oda. ű

Hamarosan következik a befejező rész!

A sztoriban létező helyszínek, intézmények, testületek is vannak, de a történet és a benne lévő személyek kitaláltak, az írói fantázia művei. Bármiféle hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel pusztán a véletlen műve.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egércsapda - nyári HR-krimink III. része
2. oldal - Egércsapda folytatás