Ezek a területek adnak idén munkát a coachoknak

A BoldogságTervezés csapata 2012 végén készített egy nem reprezentatív felmérést, amelynek keretében 1 014 olyan személyt kérdeztek, akik úgy érezték, szeretnének az életük területén valamilyen változást elérni, és ehhez hajlandóak voltak külső segítséghez is fordulni.

A tanulmány bizonyos tanulságai segítséget nyújthatnak a coachoknak a tekintetben, mire érdemes számítani 2013-ban, mely életterületeken érdemes kicsit több ismeretre szert tenni, és mire lehetne specializálódni a coaching keretein belül.

Boldogság és külső segítség elfogadottsága

A HPI szerint Magyarországon, ha mindenki leosztályozná a boldogságát, akkor az átlag jegy 2,67 lenne. Az OECD országok osztályátlaga egy teljes jeggyel e fölött, 3,65 lenne (ebbe már Magyarország is benne van). Magyarország tehát az OECD országok egyik legboldogtalanabb országa közé tartozik. Ehhez képest azok a magyarok, akik valamin változtatnának, és külső segítséghez is hajlandóak voltak fordulni, átlagosan 3,32-re osztályoznák a saját boldogságukat. Vagyis azok, akik hajlandóak tenni is a boldogságukért, és akár külső segítséget is igénybe vesznek, jelentősen boldogabbak, mint az átlagmagyar.

A felmérés keretein belül a résztvevőknek különböző - általuk problémásnak megjelölt életterületek fejlesztését segítő - coaching feladatokat kellett elvégezniük, majd egy kontroll ellenőrzés során megjelölhették, hogy mennyire segítettek nekik ezek a feladatok. Ebből kiderül, hogy ki mennyire nyitott és/vagy képes arra, hogy a kívülről érkező segítséget a gyakorlati életben ténylegesen hasznosítható dolgokká fordítsa le. Az eredményben nem volt jelentős különbség a tekintetben, hogy a résztvevőknek milyen életterületével kapcsolatosan voltak problémái. Mindenhol hasonló eredmény jött ki. Minél nagyobb osztályzatot adott valaki a boldogságára, átlagosan annál inkább tudta hasznosítani a neki szánt feladatot. A válaszadóknak 1-4-ig kellett megjelölniük a választ. A coach számára lényeges a különbség, hogy a hozzá forduló kliens hogyan értékeli a saját boldogságát. Még szembeötlőbb a különbség, ha a boldogság osztályzatok alapján nézzük meg, ki mennyire találta hasznosnak a segítséget.

Míg a saját boldogságukra 1-es osztályzatot adók 66,7 százaléka nem vagy csak kevéssé tudta hasznosítani a külső segítséget és a coaching feladatokat, addig ugyanez a 2-es osztályzatúaknál már csak 27,78 százalék, a 3-asoknál 13,31 százalék, a 4-eseknél 10,09 százalék, az ötösöknél pedig 0,00 százalék. Az, hogy ki mennyire tudta hasznosítani a külső segítséget, szintén annak a függvénye, hogy milyen osztályzatot adott a saját boldogságára. Míg a boldogságból bukásra állók mindössze egyharmada tudott valamit hasznosítani a segítségből, addig a jeles "tanulók" mind képesek voltak a segítséget gyakorlati értékre váltani.

Mint mond ez a gyakorló coachoknak? Nos, ha a coach számára a coaching elsősorban egy pénzkereső szakmát jelöl, akkor érdemes lehet kerülni azokat az ügyfeleket, akik 1-es vagy 2-es osztályzatot adnak maguknak a boldogságra. Ha viszont a coach hivatásként tekint a szakmájára, akkor ezek az ügyfelek lesznek a legérdekesebbek és az ő életükben képes igazán radikális változásokat elérni, ám meglepő módon leginkább csak akkor, ha elsőként nem a konkrét problémára fókuszál (amiért hozzá fordult), hanem általánosabban arra a képességére, hogy a külső információkat a saját gyakorlati életére le tudja fordítani. Persze ezt meg is kell vele beszélni! Hogy miért? Mert a felmérés szerint az 1-es és a 2-es boldogságosztályzattal rendelkezők és a többiek között nem is annyira társadalmi tényezők adják a lényegi különbséget, hanem az, hogy eddig ki hogyan állt ahhoz, hogy külső segítséget vegyen igénybe az előrelépéshez.

A boldogságukra magas osztályzatot adók sokkal nagyobb valószínűséggel fordulnának szakemberhez vagy könyvhöz a helyzetük javítása érdekében, mint a boldogtalanabb társaik, és fordítva. Tehát szakemberhez elsősorban a már eleve boldogabb emberek fordulnak. A könyvekben leírtakkal és a szakemberek segítségével szembeni bizalmi deficit meglehetősen magas a boldogtalanok körében.

Egy coach számára tehát első lépésben ezt a bizalmat kell helyreállítani, és először az ilyen ügyfél azon képességét kell fejleszteni, hogy hogyan tud profitálni a coachingból. Így nagyobb hangsúlyt kaphatnak első körben az önismereti és önreflexiós gyakorlatok. Lényeges szempont még, hogy amennyiben a coach rá tud bírni valakit, hogy egy témában olvasson el egy jó könyvet (vagy olvassa el a coach egyik komolyabb írását), akkor 19,91 százalékkal nagyobb eséllyel fordul később szakemberhez (pl. coachhoz), ha/vagyamikor felismeri, hogy elakadt az élete egyik területén.

A coach tehát rengeteg érdeklődőt maga mellé gyűjthet különböző segítséget nyújtó írásokkal, és az érdeklődők közül később többen jelentkeznek coachingra. Itt pedig ne feledjük, hogy a szakemberhez fordulók egyben jobban is tudják hasznosítani a coaching foglalkozáson előkerülő dolgokat. A könyv, vagy néhány segítő szakcikk elolvastatása tehát nemcsak a személyes coaching létrejöttét segíti, de eközben még a külső segítség iránti bizalmat is építi, amiből végső soron mindkét fél profitál. A coachnak ez könnyebb coaching folyamatot, az ügyfélnek pedig gyorsabb haladást és nagyobb értéket jelent a coaching folyamán.

Legfontosabb problémák 2013-ban és azok nemek szerinti eloszlása

Bár minden probléma egyedi, a coachokhoz fordulók problémái mégis sokszor nagyon hasonlóak egymáshoz. A nők leginkább anyagi téren szeretnének előbbre jutni (pénzügyi helyzet, munka és fizikai környezet) 2013-ban, a férfiak ezzel szemben inkább a kapcsolataikban és a kikapcsolódás terén szorulnak segítségre. Némi meglepetést okozhat ugyan, hogy a férfiak jelentősen magasabb hányada szeretne a személyiségfejlődéssel és az önismerettel foglalkozni, mint a nők, de ennél figyelembe kell azt is venni, hogy a nők eleve sokkal nyitottabbak az önismereti, személyiségfejlesztési tanfolyamokra, és ebben többnyire messze a férfiak előtt járnak.

Talán a két legszembetűnőbb dolog, hogy a férfiaknak az egészségük és a társas kapcsolataik tekintetében kifejezetten erős a problématudatuk, hiszen az előbbiben a 77,56 százalékuk, az utóbbiban pedig a 71,43 százalékuk szeretne előbbre jutni 2013-ban.

Jaczenkó László, Soós Viktória