Időzónák szorításában a munkahelyen

Az ENSZ Emberi Fejlesztési Jelentése szerint a mentális jóllétünk aggasztó mértékben romlik. Nyilván nagyon jó lenne a work/life balance előnyeit élvezni egy-egy kellemes estén, de hogyan lehet ezt megoldani, amikor a világ négy különböző pontján dolgozó munkatársakat kell összehozni egy callba? Ez történhet este 10-kor, vagy éppen reggel 7-kor....Ez  nyilván mindenkitől nagy rugalmasságot igényel...mi a megoldás ilyenkor?

Mindig igyekszünk szem előtt tartani a munkatársak munka-magánélet egyensúlyának kérdését, és csak különleges esetekben kérni meg őket arra, hogy a rendes munkaidejüktől extrém módon eltérő időpontban csatlakozzanak egy megbeszéléshez. Éppen emiatt is vannak úgy felosztva a kisebb csapatok a szervezetben, hogy lehetőleg, ne három, csak két időzónát fedjenek le a csapattagok. Az én csapatomban csak magyarországi és közép-amerikai kollégák dolgoznak, míg egy másik csapatvezető kollégámnál magyarországi és malajziai munkatársak. Persze így sem könnyű a helyzetük, a közép-amerikai munkatársainknak gyakran már reggel 7 órától megbeszéléseik vannak, és ha ráadásul irodai napjuk van (hetente két fix nap a héten), akkor nem ritka, hogy a reggeli dugók elkerülése végett, már hatra igyekeznek beérni. Az érintett ország fővárosa hatalmas, több munkatársamnak is másfél-két óra a beérés még autóval is, így ők gyakran ezeken a napokon hajnali 3 és 4 között kelnek.

Még komplikáltabb a helyzet akkor, ha valamiért, például egy az időzítés szempontjából kritikus bejelentés miatt kénytelenek vagyunk a tágabb csapatot összehívni. Olyankor ez azt jelenti, hogy közép-európai idő szerint 2-3 körül tarjuk a meetinget, ami Közép-Amerikában kora reggel, az APAC régiónak pedig már késő este. Ezek a megbeszélések természetesen sohasem kötelezőek, inkább csak arra kérjük a kollégákat, hogy csatlakozzanak, ha tudnak. De ezek valóban ritka, csak  kivételes esetek.

A tervezett meetingek esetében ha lehet, még ezt is igyekszünk elkerülni, és budapesti vezetőként inkább dupla annyit dolgozni, és megtartani ugyanabból a megbeszélésből (ezek általában a nagyobb, negyedéves meetingek) kettőt egy nap: egyet reggel Budapestnek és APAC-nek, egyet pedig késő délután, Budapestnek és Közép-Amerikának.

Ez az időbeosztás nem feltétlenül egyeztethető össze az egészséges, stresszmentes életmóddal sem. Van valamilyen stresszkezelési módszer ehhez?

Nem annyira a stresszkezelési módszerekre, mint inkább a stressz elkerülésére igyekszünk hangsúlyt fektetni. Ha megoldható máshogy, akkor nem kérjük arra a kollégákat, hogy extrém korán vagy későn kezdjenek. Nyilván van egy fajta eltolódás, miszerint is Közép-Amerikában az emberek napja korán kezdődik, de cserébe délután hamar is végeznek, míg az APAC régióban ez pont fordítva van.

Vannak vezetők, akik a Covid idején online meetingek kapcsán hozott döntéseket revideálni kénytelenek, mert az online kapcsolat mégoly magasfokú digitális technológia mellett sem ugyanaz, mint amikor  a rezdüléseket is észervezesszük, egy-egy személyes találkozás alkalmával. Hogyan lehet hosszú távon motiválni egy csapatot , ha csak  virtuális kapcsolatban lehetnek ilyen távolságokban?  

Nehezen. Nagyon nehéz egy ember jóllétét megítélni kéthetente fél órányi virtuális beszélgetés alapján. 30 percig mindenki tud mosolyogni, akkor is, ha amúgy nagyon rossz lelkiállapotban van. Nem látom a testbeszédét, hogy hogyan sétál el a vízgépig, hogy milyen a hangulata ebéd közben, hogy nagyokat sóhajt-e munka közben. És 30 perc kevés, még ha tudatosan is figyelünk rá, hogy ebbe mindig férjen bele egy kis kapcsolódás, csevegés is, és ne csak az adminisztratív és operatív feladatok átbeszélésére maradjon idő. 

Sajnos, a post-covid világban a cégek mindenhol visszavágták az utazásra fordítható büdzsét, így például nálunk is csak a 250 fős szervezet feje utazhatott idén, ő is, csak egyszer-egyszer mindkét lokációra. Sem a csapatvezetőket, sem a nagyobb egységek vezetőit nem engedik már utazni, ami véleményem szerint nagyon káros, és sokat árt a csapatvezetők és a csapattagok közötti kapcsolatok minőségének. Szomorú, de sajnos efelett nincs kontrollunk.

Hogyan tolerálja a család, hogy rendszeresen programot kell módosítani? Vagy már kialakult egy rutinja ezeknek a szokatlan időpontokban történő  online meetingeknek?

Budapestiként ezzel mi viszonylag ritkán szembesülünk, de van például olyan kisgyerekes munkatársam, aki direkt úgy alakítja a napirendjét, hogy délután korábban végez, hogy el tudjon menni a gyerekekért az óvodába, iskolába, majd az esti lefektetés után még egy pár órára visszajelentkezik, megcsinál néhány elmaradt feladatot, vagy akár meetingel a közép-amerikai kollégákkal.

A két másik lokációnkon viszont igen, nyilván van egy beállt rend, amihez a családtagoknak is igazodnia kell. Például egy hajnali 3-4 órás kelést megelőző este, ahhoz, hogy kipihentek legyenek, a közép-amerikai kollégáknak már este 9 körül aludni kell térniük, tehát az az este nyilván nem alkalmas egy késői családi vagy baráti összejövetelhez.

Nyitókép Pixabay

Sipos Júlia