Ezektől a tényezőktől függ, hogy sikeres lesz a nő karrierje vagy sem

A kérdőívet közel 300-an töltötték ki, többségében (79 százalék) egyetemi/főiskolával rendelkezőek. Legnagyobb arányban a 31 és 40 év közöttiek képviseltették magukat. A munkahely típusát illetően a legtöbb kitöltő 250 fő felett foglalkoztató magyar- illetve külföldi nagyvállalatnál dolgozik.

Az iskolaválasztási szempontok között az érdeklődési körön és a tanulmányi eredményeken túl jelentős volt a szülő befolyás, illetve későbbi karrierlehetőségek az adott szakmán belül. A magas fizetési remények, vagy a pályaismeret meglehetősen hátul szerepeltek a rangsorban mind az elsődleges, mind a másodlagos befolyásoló tényezők között.

A pályaelhagyók (a kitöltők 40 százaléka) többsége a munkakeresés során egyáltalán nem válogatott, a legtöbben (24 százalék) úgy vélték, mindegy milyen munka kerül az útjukba. 17-17 százalék úgy nyilatkozott, hogy túltelítetté vált a munkaerő piac a tanult szakterületükön, illetve tanulmányaik során döbbentek rá, hogy nem nekik való az adott szakma. 11-11 százaléknak vagy nem volt konkrét elképzelése a végzettségével, vagy szembesült a szakmájában kapható fizetésekkel, és ezért döntött a váltás mellett. A gyakorlati tapasztalat hiányára 9 százalék hivatkozott, míg 8 százalék úgy érezte nem volt kellő önbizalma, hogy a tanult szakmájában helyezkedjen el.

Egyéb okok között szerepelt a gyermekvállalás, illetve többeknél az, hogy tanulás mellett nem a szakmájukban kezdtek el dolgozni, és végül nem váltottak a tanult szakmájukra. Mivel a kérdés az első tanult szakmára vonatkozott, sok pályaelhagyónál kiderült, hogy később más szakmát tanultak, és abban helyezkedtek el.

A pályán maradók (kitöltők 60 százaléka) csupán 11 százaléka gondolta úgy, hogy a diákként elképzelt pályakép és a később megtapasztalt munkakörülmények teljes mértékben egyeztek, ezzel szemben 22 százalék nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben egyeztek. A leggyakoribb negatív visszajelzés a válaszadóktól a túl elméleti képzés volt, és a kevés szakmai gyakorlati lehetőség. Akik teljes mértékben azt kapták a munkahelyen, amit az iskolában elképzeltek, sok esetben alapos utánajárásnak köszönhették felkészültségüket, vagy annak, hogy munka közben kezdtél el tanulni a szakmájukat.

Az kitöltők többsége (35 százalék) 15 évnél régebb óta van a munkaerőpiacon, 10 százalékuk pedig 6-8 éve. A válaszadók 7 százalékának volt kilencnél több munkahelye, a 60 százaléknak viszont csak 1-3 munkahelye volt eddigi pályafutása során. A válaszadók többsége (66 százaléka) 2015-ben, vagy azt azt megelőző két évben váltott utoljára pozíciót.

A pozícióváltások oka főként külső tényezőkre vezethető vissza a válaszok alapján. Míg önálló döntés (pl kihívás vállalása, pályázás magasabb pozícióba) hatására 29 százalék változtatott, addig 37 százalékban a munkáltató által kikényszerített változásnak volt köszönhető a pozícióváltás. Ezek között éppúgy szerepeltek az előléptetések, mint a szervezeti átalakítás és a pozíció-, vagy munkahely megszűnése. Ugyancsak külső tényezőknek számítanak azok a környezeti hatások (pl. családtag keresőképtelensége), melyek a válaszadók 15 százalékánál szerepeltek.

Nagyjából ugyanannyian gondolják úgy, hogy a gyermekvállalás hátrányosan érintette őket (39 százalék), mint azok, akik szerint nem befolyásolta a család bővülése a karrierjüket (35 százalék). Abban a csoportban, ahol a kitöltők szerint nem befolyásolta a karrierjüket hátrányosan a gyermekvállalás, jóval magasabb volt azoknak a nőknek az aránya, akik saját döntés hatására váltottak pozíciót vagy munkahelyet. A gyerekvállalást hátrányosan megélők között nemcsak azoknak volt magasabb az aránya, akik munkáltatói döntés miatt voltak kénytelenek pozíciót váltani, hanem csak itt hivatkoztak a kitöltők magára a gyerekvállalásra, mint pozíció váltást kikényszerítő tényezőre.

A munkáltató által nyújtott karriertámogató lehetőségek között szerepelt a tanácsadás, belső állásbörze, mentoring, coaching, szakmai továbbképzések, vezető képzések, nem szakmai jellegű fejlesztő tréningek, kreatív foglalkozások, valamint az idegennyelvi képzések.
A válaszadók - külön-külön az egyes elemekre adott válaszaikból átlagot vonva - 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkahelyükön semmilyen karriertámogató program nincsen. Ha a kérdésekre adott válaszokat elemenként vizsgáljuk, akkor a szakmai képzés volt az egyetlen, mely elérte a legmagasabb eredményt: a válaszadók munkáltatóinak 48 százaléka alkalmazza ezt a karriertámogató eszközt. A második legmagasabb eredményt a munkakörtől független fejlesztő tréningek érték el (37 százalék). A legköltséghatékonyabb belső állásbörze megoldást csupán a válaszadók 5 százaléka jelölte meg, mint a munkahelye által biztosított karriertámogató eszközt.

A kitöltőknek volt lehetőségük egyéb karriertámogató programok felsorolására is. Itt a kitöltők harmada jelezte, hogy vagy ha vannak is ilyen programok, azok nagyon korlátozottak. Például vezetőképzésben csak a felsővezetés részesül, a dolgozók kizárólag olyan szakmai képzéseken vehetnek részt, amelyek szigorúan a betöltött pozíciójukhoz kapcsolódnak, a fejlesztő tréningek nem hatékonyak, valahol pedig maga a szervezeti struktúra a gátja annak, hogy karriert lehessen építeni (bürokrácia, kihalásos rendszer).

A szabadon kifejthető válaszok alapján összegyűjtöttük azokat a kritériumokat, melyek a válaszadók szerint, ideálissá emelhetnek egy munkahelyet. A leggyakrabban említett tényezők a következők:

1. teljesítmény és szakértelem elismerése
2. fejlődési lehetőség munkakörön és munkahelyen belül
3. nyugodt, családias munkahelyi légkör, stabil szervezet
4. kényelmes, modern környezet/munkahely
5. rugalmas- és/vagy részmunkaidő, távmunka támogatása
6. versenyképes fizetés
7. egyenletes munkaelosztás (túlterheltség és üresjáratok elkerülése)
8. több autonómia (ötletek meghallgatása, önállóság engedése)
9. jó vezető, aki: rendszeresen visszajelez, pozitívan kommunikál, szakmailag kompetens, összetartja a csapatot
10. képzésekben való részvétel támogatása

A válaszolók 52 százaléka gyermektelen, 19-19 százaléknak egy vagy két gyermeke van, legkevesebben (1 százalék) a 3-nál több gyermekes családanyák vannak. A magánéleti leterheltséget illetően válaszolók 12 százaléka vesz igénybe minden nap segítséget, míg 21 százalék mindent egyedül old meg. Ez utóbbiak több, mint harmada gyermeket nevel, többségük minimum kettőt.

A válaszadók szerint a partnerek veszik ki a leginkább részüket a ház körüli teendőkből, tevékenyen kiveszik a részüket a bevásárlásban, takarításban, és a számlák befizetésében is. A rokonokra (szülő, testvér) főleg a főzés terén lehet számítani, illetve egyéb beteg rokon ápolásában. A kitöltők az ismerőseiket mozgósítják a legkevésbé, és viszonylag kevesen vannak azok is, akik fizetett munkaerőt tudnak alkalmazni. Ez utóbbit elsősorban takarításra alkalmazzák, illetve vasalásra. Gyerekfelvigyázói szolgáltatást csupán a kitöltők 3 százaléka vesz igénybe. A kitöltők legmagasabb arányban a mosás-vasalás feladatokkal maradnak magukra.

A családon és a háztartáson kívüli időt tekintve, kevés olyan tevékenység akad, melyre naponta, vagy gyakran tudnak időt szánni a kitöltők. Mindennap kevesen sportolnak, a heti rendszeresség viszont gyakori válasz. Azonban ebben a kategóriában a legmagasabb azoknak az aránya is, akiknek soha nem jut idejük sportolni. A mindennapi tevékenységet toronymagasan az olvasás vezeti, barátokra, tágabb családra, szórakozásra a többségnek csak havonta van ideje. Önfejlesztésre 20-20-19 százaléknak van hetente többször, heti egyszer, és havonta lehetősége, 23 százaléknak ritkábban, mint havonta van ideje önfejlesztésre.

Ami a jövőt illeti, a kitöltők közel felének (47 százalék) elképzelése sincs a jövőjét illetően. 7 százalék biztos abban, hogy nem tervezi otthagyni munkahelyét, míg 46 százalék úgy gondolja, valamilyen módon biztosan változni fog a jelenlegi helyzete.

Összességében elmondható, hogy drasztikus különbséget sok esetben nem lehet felmutatni sem iskolai végzettség, sem munkahelyi, vagy családi hátteret illetően azok között, akik jól érzik magukat jelenlegi munkakörükben és sikeresnek vallják magukat, és azok között, akik nem érzik magukat ennyire szerencsének. Az viszont visszatérő elem volt, és a keresztvizsgálatok is bizonyították, hogy akik tudatosan irányítják a jövőjüket, arányaiban jóval elégedettebbek jelenlegi pozíciójukkal, kevésbé élik meg a gyermekvállalást karriert hátráltató tényezőként, és a jövőjüket illetően is magabiztosabbak. Vannak tényezők, melyeket nem tudunk befolyásolni, úgy mint partner betegsége, visszajelezni nem tudó főnök, azonban szem előtt kell tartanunk, hogy ezekben az esetekben is van választási lehetőségünk, kérhetünk segítséget, fejleszthetjük magunkat, vagy munkahelyet válthatunk.

Pálffy Magdolna