Felmondási idő
A felmondási idő a jelenlegi Munkatörvénykönyv 68. paragrafusának első bekezdése szerint a felmondás bejelentése utáni napon kezdődik, ezért fontos, hogy a bejelentés jól legyen dokumentálva.
A felmondási idő hossza nagy jelentőséggel bír például a dolgozó elhelyezkedése, a megüresedett álláshely betöltése, továbbá a volt munkaadó bejelentési, igazolási, bérfizetési kötelezettségeinek megtétele szempontjából is.
Ha a munkáltató mond fel, akkor a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
- a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
Munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő harminc nap.
Ha a munkáltató mond fel, akkor ez a 30 nap meghosszabbodik, a munkában töltött évek alapján:
- három év után öt nappal,
- öt év után tizenöt nappal,
- nyolc év után húsz nappal,
- tíz év után huszonöt nappal,
- tizenöt év után harminc nappal,
- tizennyolc év után negyven nappal,
- húsz év után hatvan nappal.
A felmondási idő számításánál figyelembe kell venni, hogy nem számítanak bele azok az időszakok, amikor a munkavállaló 30 napnál tovább nem kapott munkabért pl. tartós betegség, Gyes.
A felek ennél többen is megegyezhetnek, de a felmondási idő maximális ideje fél év.
A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.
net.jogtar.hu
Hogyan tekint egy HR szakember, egy fejvadász a közeli jövőre nemcsak a szakmáját, hanem Magyarország és a világ várható folyamatait kutatva?
Az emberek fontosabbak, mint a folyamatok - a Netflix rendhagyó szervezeti kultúrájáról