Megjelent: 5 éve

"Ha nincs olimpia, megiszunk egy sört, aztán folytatjuk a munkát"

- Harminc évesen olimpiai győztesként, háromszoros világbajnokként hogyan tudsz még mindig ugyanolyan motivált maradni, mint húsz évvel ezelőtt?


Berki Krisztián (továbbiakban B.K.): Viccesen fog hangzani, de a legnagyobb nehézséget a reggeli felkelés jelenti fél nyolckor. Ha az sikerül, akkor már minden rendben van, kilenctől itt vagyok a Tornacsarnokban. Komolyra fordítva a szót, azt gondolom, minden napnak megvan a maga motivációja. Az alapozásnál az tud motiválni, hogy minél hamarabb össze tudjuk rakni a gyakorlat elemeit és aztán minél szebben tudjam kivitelezni azt. Ezen túl kell egy távlati cél is. Most például a leglényegesebb az év végi világbajnokság, ahol kvalifikálhatom magam a riói olimpiára. Alapvetően a sportoló életében az olimpia a legjelentősebb cél, tehát négyéves ciklusokban folyamatosan arra készülök, de tudom, hogy közben vannak még állomások, amiket a lehető legjobban kell megugrani. Egyértelműen a siker a legnagyobb motivációs tényező, óriási szerepe van az aranyérmeknek az egész pályafutásomban, hiszen fontos, hogy amibe szívemet-lelkemet belefektetem naponta, abban sikereket tudjak elérni.

Mindig is az olimpia lebegett a szemed előtt?

B.K. Nem szabad olyan célokat kitűzni, amit lehetetlenség teljesíteni. Ugyanakkor szükség van nagy vágyakra, amiért érdemes küzdeni, mert csak így lehet sikert elérni. Nekem valóban az olimpiai aranyérem régóta a nagy álmom. Persze nem mindig volt ez így. Emlékszem, négy évesen még sírva mentem haza edzésről, és egyáltalán nem akartam tornázni. A szüleim azonban szerencsére nem hagyták magukat, és kicsit erőltették, hogy ne hagyjam abba. Meglett ennek a gyümölcse.

Hogyan tudja edzőként motiválni Krisztiánt a mindennapokban?

Kovács István (továbbiakban K.I.): A motiválás az, hogy valamit közösen el akarunk érni. Nem feltétlenül csak olimpiai arany létezik. Kiskorától kezdve folyamatosan arra nevelem Krisztiánt, hogy ha bejön a Tornacsarnokba edzeni, akkor annak a munkának legyen értelme. Nyolcéves kora óta naponta legalább egyszer el kell mondanom neki, hogy az olimpia a legfontosabb cél. Az számít csúcsnak, amiért érdemes küzdeni. Egy olimpiai aranyéremig vezető utat fel kell építeni 15-20 éven keresztül. Úgy látom, mi már tartozunk egymásnak. Kölcsönösen tiszteljük, hogy a másik újabb aranyérmet szeretne elérni, és nem kifele akarunk bizonyítani, hanem magunknak, egymásnak. Hogy amit elgondoltunk ezelőtt húsz évvel, azt szeretnék valóra váltani. Na, ez a fő motiváció! De ha véletlenül nem sikerülne kvalifikálnia magát a riói olimpiára, akkor se történik semmi, hiszen így is van már egy aranyérme. Megiszunk egy sört, aztán folytatjuk a munkát.

- A torna munka vagy hobbi?

B.K. Munka, hiszen ebből tudok megélni és ezt csinálom heti hat nap. Ugyanakkor örülök neki, hogy azzal tudok foglalkozni, amit szeretek. Rengeteget számít, hogy szívesen jövök be a Tornacsarnokba edzeni, de nyilván vannak olyan napok, amikor a hátam közepére kívánom az egészet, és ilyenkor van nagy szerepe az edzőnek, hogy hajtson.

K.I. Hobbi az, amit szeret az ember, amiben lehetősége van kiteljesedni. Mindig is ilyen foglalkozást kerestem, sose kezeltem tehát munkaként a tornát.

- Hogyan talált Kovács István annak idején Berki Krisztiánra?

K.I. Már volt néhány tanítványom Krisztián előtt is, és 1993-ban épp Görögországból hívtak haza a KSI-be (Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület - a szerk.), hogy indítsak egy új csoportot. Háromszáz gyerekből válogattam össze a csapatomat, amibe természetesen bekerült Krisztián is. Természetesen volt már több tehetséges tanítványom is, de Krisztián volt az, akivel a legszorosabb viszony alakult ki. Nyolcéves kora óta ismerem. Kiskorában én vittem edzésre, iskolába és orvoshoz, érdeklődtem a tanulmányi eredményei után, aminek eredményeként kialakult egy kölcsönös bizalom közöttünk. Ezen kívül remélhetőleg nemcsak szakmailag, hanem emberileg is hozzá tudtam tenni a fejlődéséhez

- Akkor tehát nem minden tanítvánnyal tud kialakulni ilyen szoros viszony?

K.I. Egyáltalán nem. Ha egy edző úgy látja, hogy adott gyerekkel nem tud egy olyan szintet elérni, amivel a sportágat előrébb tudná vinni, akkor az a legjobb megoldás mindenkinek, ha minél hamarabb váltanak. Nem jó edző, aki nem vált ilyenkor, hiszen értékes munka nélkül kap pénzt. Velem is történt már hasonló szituáció. Kisebbekkel kezdtem el foglalkozni alacsonyabb fizetésért.

Példaértékű, hogy 22 éve dolgoznak együtt, mindvégig jó munkakapcsolatban. Hogyan jellemeznék kettejük kapcsolatát? Változott a viszonyuk az idők során?

B.K. Partnerekként tekintünk egymásra, korábban pedig főnök-alkalmazott viszonyról, esetünkben inkább apa-fiú kapcsolatról beszélhetünk. Abban, hogy ilyen sikeres lettem, elengedhetetlen szerepe van a kölcsönös bizalomnak, annak, hogy mindent meg tudunk beszélni. Én el tudom mondani például, hogy mit érzek fenn a szeren, Kokó bá (Kovács István - a szerk.) pedig hozzá tudja tenni, hogy kívülről hogy néz ki a gyakorlat. Ez a közös munka a siker egyik nagyon jelentős kulcsa.

K.I. Teljesen egyetértek Krisztiánnal. Amíg kisgyerek volt, muszáj volt szigorúan sínen tartani, hogy ne vesszen kárba a tehetsége. Úgy tudnám ezt jellemezni, mintha a második apja lennék. Aztán 18-19 éves korában rá kellett jönnöm, hogy most már kicsit hátrébb kell húzódnom. Az edzőnek az a feladata, hogy megértesse a tanítványával, hogy ő nem azért van, hogy parancsoljon, hanem azért, hogy a sportolót céljainak és vágyainak elérésében segítse. Ha ez sikerül - és esetünkben ez megtörtént - akkor végeredményben már nem is munkakapcsolat, hanem baráti viszony alakul ki. Tulajdonképpen ugyanazért a célért küzdünk közösen és ehhez még az is szükséges, hogy kölcsönösen, feltétel nélkül megbízzunk egymásban. Persze a tehetségnek is óriási szerepe van a sikerben, de csak akkor lehet a képességeknek megfelelő legnagyobb sikert elérni, ha kialakul ez a szoros kapcsolat edző és tanítvány között. Ezen áll vagy bukik minden.

Szakmai dolgokon kívül mit kaptál mesteredtől, Krisztián?

B.K. Elsősorban emberileg tanultam rengeteget tőle. Szüleim mellett pedagógusként nevelt kitartásra és megfelelő viselkedésre, magatartásra. Szerintem az edzőnek a szakmai felkészültség mellett jó pedagógusnak kell lennie, és lehetőleg pszichológusnak is, hiszen a felkészülés során nemcsak szakmailag kell rákészülni a versenyre, hanem mentálisan-pszichésen is. Elképesztően hálás vagyok, hogy Kokó bá nem hagyta, hogy gyerekként elkallódjak, és sikerült elérnie, hogy ne hagyjam abba a tornát.

- Beszéltek bizalomról, szoros kapcsolatról edző és sportoló között. Emellett még milyen alapkészségeknek kell birtokában lennie egy jó vezetőnek, edzőnek?

K.I. Tornában alapvető, hogy ahhoz, hogy egy edző sikeres lehessen, meg kell keresnie azt a tanítványt, akivel hatékonyan tud együtt dolgozni, akivel képes egy közös célért küzdeni. Hiába tehetséges a sportoló, ha lelkileg és szakmailag nem passzol az edzőhöz, akkor váltani kell, egymással hadakozva nem fognak semmit se elérni. Csak akkor érhet el bármifajta sikert egy sportoló, ha őszintén elhiszi, hogy neki meg kell csinálni azt, amire az edző utasítja, ha feltétel nélkül megbízik a mesterében. Három faktoron múlik, kiből lesz jó edző. Az első, és legfontosabb, hogy ki mennyit tud dolgozni, mennyire terhelhető, a második a szakértelem, a harmadik pedig a szerencse.

B.K. Ehhez még hozzátenném, hogy a főnök és a vezető nem ugyanaz a fogalom, hiszen a főnök nem biztos, hogy vezetőként is megállja a helyét. A vezető szerintem a saját életével is példát mutat a beosztottaknak, és a példamutatásával tudja inspirálni a munkatársait. Hiszen nem terrorizálni kell az alkalmazottakat, hanem úgy motiválni őket, hogy kihozzad belőlük a maximális teljesítményt. Kokó bá ilyen szempontból is fantasztikus, mert amikor nagyon nem akarok edzeni és semmi kedvem lovazni, akkor mindig emlékeztet rá, hogy ahhoz, hogy majd a dobogó tetején állhassak és nekem szóljon a himnusz, muszáj megdolgozni, mert a siker nem jön létre magától. A vezető legfontosabb feladata tehát a motiválás.

- Hogy néz ki egy napod, Krisztián? A tornán kívül mivel töltöd szívesen a szabadidőd?

B.K. Egy átlagos napon reggel kilenctől délig van edzésem, utána három óra pihenő, majd háromtól hatig még egy tréning. Összesen heti tíz edzésen veszek részt. Szombaton is van még délelőtt egy tréning, a vasárnapom azonban szerencsére teljesen szabad. Ilyenkor próbálok minél több időt a feleségemmel és a másfél éves kislányommal tölteni, mert most ők jelentik nekem a kikapcsolódást.

- És Önnek van más feladata is Krisztián edzése mellett?

K.I. Tekintve, hogy én vagyok a szövetségi kapitány, az én feladatom a keret összeválogatása és összetartása. Mivel azonban ez egy egyéni sportág, itt nincs szükség például csapatépítésre, mindenki a saját edzőjével készül. Amellett, hogy edzést tartok Krisztiánnak, tisztában kell lennem azzal, hogy a munkán kívül mivel tölti az idejét, mit eszik, mennyit alszik, és akár bármit meghatározhatnék. Még előfordul néha, hogy nem engedem el Krisztiánt egy-egy helyre, de azért már kevésbé akarok beleszólni a magánéletébe. Mint már mondtam, kisebb korában ez teljesen másképp működött.

- Milyenek jelenleg a munkakörülmények? Milyen feltételek mellett készülhetnek a versenyekre?

B.K. A londoni aranyérmemnek köszönhetően bekerültünk a kiemelt sportágak közé, és jelentősen megnőtt az állami támogatásunk. Így sikerült felújítani a Tornacsarnokot, amire ez már nagyon ráfért. Rengeteget számít a felnövekvő generációnak is, hogy sokkal profibb körülmények között tudnak felkészülni és fejlődni. Londonnal egyébként nem titkolt vágyam volt, hogy támogassam, és lehetőleg népszerűsítsem a sportágamat.

K.I. A támogatásoknak köszönhetően most kaptunk új szereket, tényleg jók lettek a körülmények. Krisztián sikere is előrébb vitte a sportágat. De ne felejtsük, hogy nem minden a munkakörülmény. Ha valaki valamit komolyan szeretne, akkor azt gyengébb feltételek mellett is teljesítheti. Példaként azt tudnám említeni, hogy a világversenyen általában az amerikaiak egy komoly, nagy létszámú stábbal érkeznek, míg mi Krisztiánnal ketten bandukolunk edzésre és nincs velünk egy halom szakember. Aztán eredményhirdetésnél mégis a magyar himnusz szól.

- A munkakörülmények tehát javultak, de nőtt-e a te életszínvonalad, fizetésed az olimpiai siker után, Krisztián? Ki is pontosan a te munkáltatód?

B.K. Fix fizetést a tornaklubomtól, az Újpesti Torna Egylettől kapok, míg ösztöndíjat a Magyar Olimpiai Bizottságtól és a Magyar Torna Szövetségtől az eredmény függvényében nyerek. Emellett természetesen vannak szponzoraim, akiknek a száma furcsa módon az olimpia óta csökkent. Ám január óta új menedzsmenttel dolgozok és úgy vélem, jók a kilátásaim a jövőre nézve.

- Már látom, hogy motivációval így harminc évesen sincs probléma. Meddig tervezed még folytatni az aktív sportolást? Vannak már terveid az élsport utáni civil életedre?

B.K. Ha a vállam helyrejön, az élmezőnyben tudok maradni, további sikereket érek el és a jövőben elkerülnek a sérülések, akkor szeretném Rió után is folytatni a tornát. Főként, ha megnyeri a pályázatot és Győr rendezheti a 2018-as Európa-bajnokságot, akkor mindenképpen szeretnék hazai közönség előtt szerepelni. Sőt, mivel Tokió az egyik kedvenc városom, örülnék, ha még a 2020-as tokiói olimpián is részt tudnék venni addigra már 35 évesen. Természetesen egyre inkább próbáljuk a sport mellett építeni a civil életemet is. Még nem tudom pontosan, mivel szeretnék majd foglalkozni, de mindenképpen a tornasport közelében szeretnék maradni. Hiszen pontosan látom, mik szorulnának fejlesztésre, és talán a tapasztalatomból tudna profitálni a szövetség.

K.I. Amíg van kedvünk naponta edzeni, versenyekre készülni és komolyan küzdeni a célokért, addig semmi akadály nincs. Krisztián rendkívül tehetséges, akár negyven évesen is képes lehet komoly teljesítményre.

Cseke Balázs
  • 2020.04.09Online workshopok és E-learning képzések április 9-től Válassza online workshopjainkat fix időben, vagy az e-learning alapú, rugalmas tanulási formát, amelyben bárhol és bármikor, önállóan, a saját időbeosztása szerint sajátíthatja el a tananyagot! Részletek Jegyek
  • 2020.06.127 Skills for Assertiveness_Egy napos nyelvi tréning A tréning nap 100%-ban gyakorlati feladatokra és a tapasztalati tanulásra épül. Egyedülálló alkalom, hogy az idegen nyelvi tudást felszínre hozzuk, gyakoroljuk, hasznos panel kifejezéseket rögzítsünk a folyékony és magabiztos megszólaláshoz. A júniusi tréningünkre első sorban a B1+/B2 szintű jelentkezőket várjuk. Részletek Jegyek
  • 2020.06.16Gyakorlatban startol az új Tbj 2020. július 1-jétől már a mindennapos munka során alkalmazni kell a bérszámfejtés, járulékmegállapítás és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak megállapítása során is. Elméletben már sokat tudunk róla, de mi a helyzet a gyakorlati oldalon? Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Rugalmas munkát szeretnének a munkába visszatérő szülők

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom a kisgyermekes szülők (vissza)foglalkoztatásának témakörét járta körül. Teljes cikk

13 tipp teljesítményértékelő beszélgetésre

A megtartás és a motiválás szempontjából is nagy a tétje ennek a műfajnak. Aki jól csinálja, ott nő az elkötelezettség és javul a teljesítmény,... Teljes cikk

Tényleg munkaerőhiány van? Vagy elavultak a megoldásaink?

Alapvető változások tapasztalhatók a munkaerőpiacon, amelyek szerint a vállalati vezetőknek fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalói... Teljes cikk