Három fontos dolog a munka díjazásáról

Ekkor lehet az alapbér a minimálbérnél is kevesebb

A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibérnél 127 500 forint, hetibérnél 29 310 forint, napibérnél 5870 forint, órabér esetén pedig 733 forint.

A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma teljes munkaidő teljesítése esetén havibérnél 161 000 forint, hetibérnél 37 020 forint, napibérnél 7410 forint, órabér esetén 926 forint. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a minimális alapbért valamennyi dolgozó meg kell, hogy kapja. Az egyik kivételt a hosszabb teljes napi munkaidőben (napi 12 óra) foglalkoztatott munkavállalók képezik. A kormányrendeletben meghatározott minimális órabértételt ugyanis a kormányrendelet 2. paragrafusának (4) bekezdése alapján, ha a teljes munkaidő napi nyolc óránál hosszabb, arányosan csökkentett mértékben kell figyelembe venni.

Ebből következően készenléti jellegű munkakörben a munkavállaló hosszabb munkaidő ledolgozásával válik jogosulttá ugyanarra a minimális havi díjazásra, mint az általános teljes napi munkaidőben dolgozó kollégája. Magyarul a munkavállaló a havi minimális díjazását megkapja, de ez órára lebontva már nem fog megfelelni a minimális óradíj mértékének (hiszen 12-vel osztjuk és nem 8-cal). Ez az oka például annak, hogy a személy és vagyonőri munkát végző munkavállalók garantált bérminimumra való jogosultságuk ellenére lényegében minimálbéres óradíjon dolgoznak, feltéve, hogy a napi munkaidejük 12 óra.

Teljesítménybér esetén sem kell feltétlenül elérnie az alapbérnek a minimálbér mértékét. Erre legegyszerűbben úgy kerülhet sor, ha a munkavállaló teljesítménye gyengébb, mint, a teljesítménykövetelményben foglalt érték. A minimálbérre ugyanis a munkavállaló a teljesítmény-követelmény 100%-os teljesítése esetén jogosult. Fontos ugyanakkor az, hogy 100%-os teljesítmény esetén a minimálbért a munkavállaló munkabérének kell elérnie, amely nem azonos az alapbérrel. Előbbibe ugyanis minden egyéb kifizetett juttatás (bérpótlék, mozgóbér stb.) is beletartozik. Ez tehát azt jelenti, hogy míg fő szabályként a minimálbért az alapbérnek önmagának is el kell érnie, addig teljesítménybérezés esetén a tényleges kifizetésre vonatkozik csupán az előírás. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása kötelező, ennek mértékére azonban nincsen előírás.

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavégzés nem csupán rugalmas, hanem költséghatékony foglalkoztatási formák is. Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján ugyanis alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér 85 százaléka, garantált bérminimum esetén 87 százaléka jár.

Végezetül a közfoglalkoztatottak sem jogosultak a minimálbért elérő díjazásra, sőt a közfoglalkoztatottak bére a minimálbértől a 2017. évtől kezdődően jelentősen el is szakadt.

A bérpótlék-átalány nem spórolási lehetőség

A hatályos munka törvénykönyve számos egyszerűsítési lehetőséget tartalmaz, melyek elsősorban a munkáltatók számára jelentenek előnyt. Ezek egyik formája a bérpótlékok szabályaitól történő eltérés lehetősége a felek egyező akaratával. A felek a munkaszerződésben ugyanis dönthetnek úgy, hogy nem a munka törvénykönyve szabályait alkalmazzák, hanem a bérpótlékok egy részét az alapbérbe beépíthetik, más részét pedig átalány formájában szabályozhatják. Alapbéresítésre ugyanakkor kizárólag a vasárnapi, munkaszüneti napi, műszak és éjszakai pótlék esetében van mód. Ezek tekintetében a törvény arányossági követelményt sem fogalmaz meg, bár az az általános magatartáskövetelmények alkalmazásából levezethető. Egyéb bérpótlékok vonatkozásában csupán arra van lehetőség, hogy a felek átalány alkalmazását kössék ki, melyet a munkavállaló minden hónapban meg fog kapni. Az átalány azonban ténylegesen átlagként viselkedik, azaz, nem spórolási, csupán elszámolási egyszerűsítési lehetőség.

Akkor is járhat díjazás munkaszüneti napra, ha a munkavállaló nem végzett munkát

A munkajog alapvető szabálya, hogy a munkaidő beosztása a munkáltató alapvető joga és kötelezettsége. A munkáltató a munkaidőt legalább egy hétre előre, és legalább egy hétre vonatkozóan be kell, hogy ossza, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatnia is kell.

A munkáltató saját döntése alapján a munkaidőt általános munkarendben (hétfőtől péntekig, egyenletesen elosztva) vagy pedig egyenlőtlenül oszthatja be. Sok esetben a munkavállalók felháborodását okozza, hogy munkaszüneti napra szabadidőt oszt be számukra a munkáltató, s így úgy vélik, hogy az emelt szintű juttatásoktól (munkabér, bérpótlék) eleshetnek. Habár munkavégzés hiányában munkabér valóban nem jár, távolléti díjra a munkavállaló jogosult lehet.

Amennyiben ugyanis a munkaszüneti nap általános munkarend szerinti munkaszüneti napra esett (ebben az évben például március 15., április 14., május 1., június 5.), abban az esetben a távolléti díj szabályainak az alkalmazásával a munkavégzéstől függetlenül jár a távolléti díj mindazon munkavállalóknak, akik óra- vagy teljesítménybérben kerültek foglalkoztatásra, hiszen az ő esetükben önhibájukon kívül csökkent a teljesíthető munkaidő. Tekintettel arra, hogy a távolléti díj a törvény alapján és nem a munkavégzésre tekintettel jár, így munkavégzés esetén számukra munkabér és bérpótlék is fizetendő.

Dr. Kéri Ádám ügyvéd
KRS Ügyvédi Iroda