Így mondjunk nemet a munkában

A legtöbben félünk nemet mondani, és azt gondoljuk, szörnyű következményekkel jár, ha visszautasítunk egy kérést - különösen akkor, ha az egy felettesünktől érkezik. Ugyanakkor a saját jólétünk, egészségünk és produktivitásunk érdekében olykor muszáj nemet mondanunk. Ha megtanuljunk, hogyan tehetjük meg ezt megfelelően, nem kell aggódnunk, hogy rossz hírnévre teszünk szert a csapaton belül, vagy kivívjuk a visszautasított személy ellenszenvét.

Miért mondjunk nemet egyáltalán, ha annyira kellemetlen?

A 2013-as országos munkahelyi stressz felmérés szerint a magyar munkavállalók számára a gyors munkatempó és a jelentős mennyiségi elvárás okoznak magas stresszterhelést, és bár még számos tényező hozzájárulhat a munkahelyi stressz kialakulásához, a túlterheltség egy olyan kockázat, amely sajnos majdnem mindenkit érint. Ezért először tisztán kell látnunk, tényleg a munkánk rója-e ránk ezt a rengeteg feladatot, vagy a többségét mi magunk húzzuk magunkra azért, mert képtelenek vagyunk nemet mondani még akkor is, ha egyébként lehetőségünk lenne rá, és nem kell bosszúállástól, végzetes következményektől tartanunk.

Pedig egy egyszerű nem-nek számos pozitív hatása lehet: jobb minőségű munkát tehetnénk le az asztalra, kedvezőbb munka-magánélet egyensúlyt tarthatnánk fent, képesek volnánk betartani a határidőket, és nem utolsósorban nagyobb önbizalomra tennénk szert pusztán azért, mert elég bátrak voltunk ahhoz, hogy nemet mondjunk a saját érdekünkben.

Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk tenni, először tisztáznunk kell magunkban, hogy a nemet mondástól nem leszünk goromba és önző emberek, még akkor sem, ha bizonyos társadalmi hiedelmek ezt sugallják. Még ha gyerekként egy csomó mindenre nem is mondhattunk nemet, felnőttként mi magunk döntünk az életünkről. A nemet mondás azért is lehet tehát sokak számára ijesztő, mert a szó kimondásával egyben felelősséget is vállalunk magunkért. Sőt a visszautasítás révén egyúttal a másoknak való folytonos megfelelésről is lemondunk, ami bár elsőre félelmetes lehet, hosszú távon megéri, hiszen a mások véleményétől való folyamatos függés nem tehet minket elégedett és boldog emberré.

Hogyan mondjunk nemet a munkahelyünkön?

• Az első és legfontosabb, hogy sose reagáljunk azonnal egy-egy kérésre. Ezt nagyon fontos észben tartanunk, hiszen legtöbbünk zsigerből, automatikusan mindenre igent mond, és később már kínosabb lesz visszavonulót fújnunk. Hogy megkíméljük magunkat az esetleges kellemetlenségektől és megbánnivalóktól, kérjünk egy kis gondolkodási időt, és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket: Mennyi időt venne igénybe ez a feladat? Van időm minőségi munkát letenni az asztalra? Milyen más feladatom van épp, amit muszáj elvégeznem határidőre? Tudok-e, akarok-e helyet szorítani az új feladatnak a naptáramban? Ha átgondoljuk mindezt, a reakció helyett valós választ adhatunk a kérésre.

• Ha nemet kell mondanunk, ne ködösítsünk, mindig legyünk őszinték. Ha a főnökünk megkér valamire, ne hivatkozzunk arra, hogy épp mennyi a munkánk, mert ez nem egy kézzelfogható indok, inkább mondjuk el, hogy egy fontos határidőnk van a héten, amit muszáj betartanunk.

• Még jobb, ha egy segítőkész alternatívát is fel tudunk ajánlani: gondoljuk át, vajon hozzá tudunk-e járulni valahogy a feladathoz mellékszereplőként, vagy ráér-e később elvégeznünk a feladatot. Felkínálhatjuk például, hogy részt veszünk a projekten való közös gondolkodásban, még ha a munka oroszlánrészét most nem is tudjuk vállalni. Összebeszélhetünk egy kollégával, és ha beleegyezik, akár magunk helyett felajánlhatjuk az ő segítségét.

• Bár olykor a feje tetején áll minden, mégis legyünk tisztában, mennyire vagyunk elérhetőek az elkövetkező napokban, legyen pontos képünk arról, mikor van szabadidőnk a feladatra. Sose mondjuk, hogy „talán pár nap múlva ráérünk”, inkább találjunk egy konkrét időszakot.

• Ennél is jobb, ha elismerjük a vezetőnk előtt, hogy gondunk akadt a feladatok fontossági sorrendbe állításával. Mondjuk el, hogy x és y projektünknek épp szoros a határideje, ezért szeretnénk tanácsot kérni tőle, hogyan illeszthetnénk be az új feladatot.

• Ha egy kollégánk kér segítséget, de épp nincs rá időnk, köszönjük meg, hogy ránk gondolt, kedvesen utasítsuk vissza, és ajánljuk fel jövőbeli segítségünket. Még ha nem is tudunk épp rajta segíteni, mert meg van a saját gondunk is, mutassunk felé empátiát, mondjuk el, hogy megértjük a problémáját, és tudjuk, min megy keresztül, mert mi is ugyanebben a cipőben járunk. Sose kezeljük le őt azzal, hogy nekünk sokkal rosszabb. A mártírkodással tényleg kivívhatjuk mások rosszallását.

• Bár kellemetlenebbnek tűnhet elsőre, mindig személyesen utasítsuk vissza az ajánlatot. Az e-mail üzenetek hangneme ugyanis gyakran félreérhető.

A Recruiter cikke nyomán

Bánosi Eszter/ HVG Kiadó Zrt.