Szerző: Filius Ágnes Megjelent: 11 hónapja

Indokolt csökkenteni a kelet-nyugati bérszakadékot

A termelékenység magasabb Magyarországon ahhoz képest, amennyivel kevesebbet keresünk a nyugati munkavállalóknál. Ezt a konzervált, rossz alapra emelt konstrukciót ideje átépíteni. A panaszhangulat helyett konstruktív megoldásokat ajánlott Galgóczi Béla, az Európai Szakszervezeti Intézet (European Trade Union Institut - ETUI) kutatója: kinek kellene aktívnak lennie a változás előmozdításához, és mi az, ami egyáltalán megváltozhat.

Évek, ha nem évtizedek óta folyamatosan téma Európában az, hogy a meglévő béregyenlőtlenségek a munkaerőpiacon messze nem optimálisak, ahogy Kováts Eszter, a német Friedrich Ebert Stiftung „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában" című projektjének a vezetője a béregyenlőtlenségekről és a szociáldemokrata megoldásokról szervezett rendezvény felvezetőjében elmondta. Semelyik munkavállaló vagy a tőke számára nem jó a helyzet, mivel a nyugaton élők számára az alacsony keleti bér fenyegetést jelent. Ők valóban azt élik meg, hogy elvesztik a munkájukat a bevándorlás, illetve a globalizált gyártás miatt. A keletiek pedig folyamatos fenyegetésként élik meg az egyenlőbb bér utáni vágyukat, hiszen sok esetben hallani, amint emelkedik a bérszínvonal, azok a vállalatok, amelyek emiatt az előny miatt érkeztek, odébb csúsztatják a termelési kapacitásukat egy még olcsóbb országba.

Mindenképpen esedékes a béremelés Közép-Kelet-Európában

Talán kevesen tudják, hogy 2017-ben az Európai Szakszervezeti Szövetség kampányt indított a keleti országok béremeléséért. Galgóczi Béla, az Európai Szakszervezeti Intézet (European Trade Union Institut - ETUI) kutatója szerint ez akár a minimálbér, illetve a szektorális perspektívákból nézve, vagy egyéb indikátorok kapcsán vizsgálva egyaránt nagy visszásságot mutató helyzet, amit orvosolni kell.

Galgóczi Béla: A megtermelt jövedelem tisztességes elosztása egy teljesen jogos és egyben szükségszerű követelés

Egy kis, történeti visszatekintésre is szükség van ahhoz, hogy megfelelő perspektívában lássunk rá a béregyenlőtlenségre. Az 1990-es évek közepétől a 2008-as válságig látványos volt a bérfelzárkózás az egész közép-kelet-európai régióban. Különösen Euróban kifejezve. A cseh bérek például Németországhoz viszonyítva 1993 és 2010 között több mint megnégyszereződtek. A válságot követően a bérfelzárkózás azonban hirtelen megtorpant, egyes országokban leállt, máshol lelassult. A reálbérek a válságot követően visszaestek, és mára elmaradtak a termelékenység mögött. „A régiós bérek mára alacsonyabbak annál, amit a gazdaság fejlettségi szintje megengedne”- mondta a kutató.

Vita folyik a gazdaságkutatás területén arról, vajon ez az alacsony bérszerkezet miből-hogyan alakulhatott így ki. Galgóczi Béla szerint - bár volt erre vonatkozó stratégia is -, de ez inkább még államszocialista örökség, amit az Euróválság még jobban felerősített. Azonban szinte mindegy, mi volt az eredete ennek a hibás konstrukciónak, az elmondható, hogy káros, igazságtalan helyzetet eredményez, és akadályozza a további fejlődést.

Az alacsony bér-alapelvű versenyképességi modell fogjaivá váltunk

„A megtermelt jövedelem tisztességes elosztása egy teljesen jogos és egyben szükségszerű követelés” - mondta Galgóczi, és szerinte e mellett még számtalan más érvet is felhozhatunk. Ez az alacsony bérszínvonal- alapú szakosodás mára a fejlődésnek oly módon is a gátló tényezője lett, hogy ez idézi elő azt a helyzetet, amelynek a következtében a nemzetközi munkamegosztásban az alárendelt, illetve a függő szerepet tudjuk csak megszerezni.

A folyamat a Közép-Kelet-Európa-i (KKE) régióban mindenhol megfigyelhető, de Magyarországon a leglátványosabb a megtorpanás. Érdemes egy pillantást a reálbérek szintjére vetni. Ez az az indikátor, ami a dolgozó által hazavitt pénzmennyiséget, illetve az azon vásárolható termékek és szolgáltatások arányát vizsgálja. Elmondható, hogy itt is törés volt 2008-ban, és nem egyenlítődtek ki a folyamatok, sőt 2009-től reálbércsökkenést diagnosztizáltak.

„Míg a reálbérek görbéje Németországban gyakorlatilag vízszintes volt az egész évtizedben , addig a KKE országokban az emelkedés mértéke ezt bőven túlszárnyalta, Lengyelországban 19%-kal, Litvániában 62%-kal. A válsággal viszont megtört a trend. Szlovéniában a reálbérek nem emelkedtek a válság után, míg Magyarországon és Romániában 2016-ot 2008-cal összevetve csökkenést mutattak 4 illetve 8 százalékkal.

Ami még mozgatja a béreket: alkuk, nemzetközi folyamatok
Galgóczi Béla egy másik, fontos folyamatról is beszélt. A termelékenységen felül sok, más tényező is befolyásolja egy-egy ország bérpolitikáját.

A KKE régióban a válság előtt a tényleges bérnövekedés általában meghaladta a kollektív tárgyalásokon kialkudott béreket. „Rendre túllőtt a kollektív szerződésekben foglaltakon.” Ez éppen ellenkezője volt a Nyugat-Európában, azon belül is Németországban megfigyelt jelenségeknek. Ezt a két trendet összevetve elmondható, hogy más is befolyásolja a kollektív tárgyalásokon kívül a bérszínvonalat. Ez pedig, a kutató szerint a külföldi tőke áramlása és a migráció.

A válság éveitől kezdve azt láttuk, hogy a direkt alacsonyan tartott bérektől elszakadt a termelékenység, amely 2009-től kezdve folyamatosan nőtt, míg a bérek stagnálnak a 10 évvel ezelőtti szinten.

A kutatók használnak egy olyan indikátort, ami pont azt mutatja meg, hogy milyen erővel bírnak a bérből és fizetésből élők az adott országban. Ez az úgynevezett „bérhányad”. A GDP megoszlását mutatja meg a munka és a tőkejövedelem közt. A kilencvenes évek közepén a bérek 65%-os arányt tettek ki a megtermelt hazai összjövedelemből, ez mostanra 55 százalékra csökkent, és folyamatos csökkenést mutat.

Ez alapján elmondható, hogy a termelékenységnek a bérszínvonalhoz egyre kevesebb köze van, és még kevesebb lesz. Ehhez képest a bérvisszafogás mint gazdasági intézkedés, és amely konkrét és szimbolikus hatású egyszerre megszorítja nemcsak az egyént, de az egész társadalmi berendezkedést, hiszen több millió ember életfeltételét rontja, és közben - róka fogta csukaként - a költségcsökkentést csak bér-alapra vetítve a versenyképességet fogja vissza. Ez ütött vissza mostanra igen erősen.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Indokolt csökkenteni a kelet-nyugati bérszakadékot
2. oldal - Feldolgozóipar: nagy a potenciál
Follow hrportal_hu on Twitter

Fizetésemelésre számítanak a fiatalok

A 19-29 éves fiatalok többsége dolgozik: 52 százalékuk kap főállásból fizetést, 25 százalékuk pedig mellékállásból szerez jövedelmet. A dolgozó fiatalok 52 százaléka számít kisebb mértékű fizetésemelésre, ez rekordmagas arányt jelent a felmérés több mint ötéves történetében - derül ki a K&H ifjúsági indexéből.tovább..

További cikkek
Az aktív munkavállalókat már kifizette a Palóc Nagykereskedelmi Kft. felszámolója

Nógrád megye egykori legnagyobb foglalkoztatója, a felszámolás alatt álló salgótarjáni Palóc Nagykereskedelmi Kft. volt aktív munkavállalói már... Teljes cikk

Emelkednek az öregségi nyugdíjak Csehországban

Januártól átlagosan 4,7 százalékkal, mintegy 900 koronával (11 160 forint) emelkednek az öregségi nyugdíjak Csehországban - írja az MTI. Teljes cikk

A legkevésbé a munkahely miatt aggódnak jelenleg a fiatalok

A fiatalok többsége stabilnak érzi a munkahelyét és sokan számítanak fizetésemelésre is. Bár egy szűk rétegnek az ételt is nehéz előteremtenie nap nap után. Teljes cikk

Kizsákmányolják az Amazonnak dolgozó futárokat

Fizetésmegvonással fenyegetik a sofőröket, akik sokszor 16 órát dolgoznak, de WC-re sem tudnak kimenni. Erről nem feltétlenül az Amazon, hanem az... Teljes cikk

Több adót fizet az EU-s munkavállaló, mint a született angol

Sokkal több adóval járulnak hozzá a bevándorlók a brit állam működéséhez, mint a született helyiek -írja a Daily Telegraph. Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár