Karrierutak a világ országaiban - egy ügyvéd Törökországból
Sorozatunk következő szereplője egy török fiatalember, Güven Mavis (25), aki Törökország egyik legjobb jogi cégénél dolgozik ügyvédként. Ahhoz, hogy diplomáját megszerezze Güven a tanulmányai mellett is munkát vállalt, jelenleg pedig napi 14 órát dolgozik, és azt mondja, átlagosan él. Úgy gondolja, ha külföldön telepedne le, többre vihetné, és elérhetné azt az életszínvonalat, ami az eddigi kitartó munkájáért járna neki.
- Melyik ország, melyik településén élsz? Hol, milyen munkakörben dolgozol, esetleg tanulsz-e még valamit?
- Egy Lüleburgaz nevű kisvárosból származom, amely a bolgár határ mellett található, de 2005 óta Isztambulban élek a tanulmányi-, és munkalehetőségek miatt. 2010-ben befejeztem az egyetemet, azóta ügyvédként dolgozom.
- Hogy alakult eddigi karriered? Mit tanultál, milyen iskolába jártál, mi a végzettséged, mi a mesterséged? Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?
- Az Isztambuli Egyetem jogi karán végeztem, a diplomámra átlagos minősítést kaptam. Gyerekként közgazdász szerettem volna lenni, de ehhez reáltagozatos középiskolába kellett volna járnom, én pedig nem voltam túl ígéretes tehetség matematikából. Így inkább hagytam, hogy sodorjon az ár, és jogi pályára mentem.
Güven Mavis
- Először is fontos előrebocsátani pár részletet a török oktatási rendszerről. Törökországban kétfajta intézménytípus létezik, vannak ugyanis állami, és vannak magánkézben lévő iskolák. A magánegyetemeken rendkívül magas színvonalú oktatás zajlik, viszont olyan sokba kerülnek, hogy annyiból akár az Egyesült Államokban is lehetne tanulni. Mivel a családom ezt nem engedhette meg magának, én állami intézménybe jártam, ezek között nagy különbségek lehetnek, ami az oktatás minőségét illeti. Az enyém egészen jó suli volt. Az állami egyetemek ingyenesek Törökországban, tehát nincs kötelezően fizetendő tandíj. Ennek ellenére egy diáknak, aki vidékről jön fel tanulni Isztambulba, jelentős költségekkel kell szembenéznie - gondolok itt a szállásra, ételre, tankönyvekre, és így tovább.
Az állami ösztöndíjak száma limitált, miközben Törökország népessége megközelítőleg 75 millió fő, és vannak ingyenes kollégiumok, amelyek cseppet sem kényelmesek - legalább két másik tanulóval kell megosztani egy kicsi szobát. Ha jobb helyen szeretnél élni, lakást kell bérelned, de ez sem olcsó mulatság Isztambulban. Hogy a magam személyes helyzetéről is ejtsek pár szót, én ezt úgy tudtam kivitelezni, hogy félmunkaidőben dolgoztam, rátaláltam pár egyéni ösztöndíj-lehetőségre, és bár sosem kértem, a családomtól is számíthattam némi anyagi támogatásra. Törökország gyorsan növekvő gazdaság, szerencsére rengeteg részmunkaidős állásra van lehetőség.
- Milyen életkörülmények között élsz? Milyen a fizetésed az átlaghoz viszonyítva? A jövedelmedből mennyit tudsz félretenni, mire spórolsz, mire gyűjtesz?
- Normál körülmények között élek, annál sem jobban, sem rosszabbul. Van egy szobám egy háromszobás lakásban, amelyet két másik emberrel osztok meg. Közösen használjuk a két fürdőt, a konyhát, és a nappalit. Az országomban élő többi emberhez viszonyítva jól keresek és félre is tudok tenni. A tervem az, hogy Kanadába, az USÁ-ba, vagy Németországba megyek mesterképzésre, ennek érdekében teszem most félre a pénzem.
- Mennyire érzed kiegyensúlyozottnak, boldognak a környezetedben élő embereket, vannak-e olyan általános nehézségek, melyek meghatározzák a mindennapokat?
- Napjaim nagy részét az irodában töltöm a munkatársaim között, akik hozzám hasonló végzettséggel és háttérrel rendelkeznek. A lakótársaim úgyszintén. Ennélfogva a mindennapokban nem szembesülök nehézségekkel, kivéve a hajtós munkaórákat, és az állandó forgalmi dugókat Isztambulban.
- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, mik az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam? Mi a véleményed ezek sikerességéről?
- Ahogy Európa-szerte, Törökországban is komoly probléma a munkanélküliség, emellett a munkaerőpiacon az alacsony fizetések jelentenek gondot. Az emberek még munkát találnak valahogy, de a kereset semmire sem elég. A munkanélküliek kapnak valamennyi támogatást az államtól, de ez kevés, hogy fenntartsák magukat. Ennek következtében az emberek inkább két munkát is elvállalnak ugyanabban az időben, ahelyett, hogy megkapják a segélyt. A kormány segélyezési politikája abszolút sikertelen.
- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok, mennyire rugalmas vagy kötött beosztású a munkád? Hány szabadnapod van egy évben? Milyen a viszonyod a kollégáiddal?
- Nyugodt munkakörnyezetben dolgozom, jól szituált emberekkel, nincs miért panaszkodnom. A munkával azonban már nem ez a helyzet. A cégem jogi tanácsokat ad külföldi vállalatoknak, amelyek befektetnek Törökországban. Rengeteg társaság vár a szolgáltatásra ugyanabban az időben, ez sok munkaórát igényel. Néha 14 órát dolgozom naponta, hogy minden külföldi partnert időben ki tudjak szolgálni. Évi 16 nap fizetett szabadságunk van.
- Hogyan telik egy napod? Melyek a legfontosabb feladataid a munkahelyen, és mit csinálsz általában munka után? Hogyan töltöd el legszívesebben a szabadidődet? Gondot okoz-e, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyát?
- Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy fél 9-9 között kell beérnem a munkahelyemre, és körülbelül este 8-kor végzek a tennivalóimmal. Ezután elmegyünk inni egy sört a kollégáimmal, majd hazamegyek, és kis időt együtt töltünk a lakótársaimmal. Hétvégenként keresünk egy bulit Isztambulban és élvezzük az éjszakai életet. Emellett a szabadidőmben szeretek cikkeket olvasgatni, a történelmi és a jogi írásokat kedvelem, amelyek kapcsolódnak a szakmámhoz is. A munka-magánélet egyensúllyal kapcsolatban a fő problémám, hogy nagyon szeretek utazni, megismerni más országokat, de a munkám miatt ezt nem tudom megtenni.
- Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben? A jelenlegi munkahelyeden van-e feljebb lépési lehetőséged?
- Mint már mondtam, szeretném a master diplomámat külföldön megszerezni. Ez nagyon fontos a munkám és a jövő lehetőségei szempontjából. Kanadába vagy az USÁ-ba mennék tanulni, és addig maradnék, míg nem keresnék annyi pénzt, hogy abból életem hátralevő részében fent tudjam tartani magam Törökországban.
- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?
- Úgy gondolom, a fenti válaszaim alapján érthető, hogy szívesen kiegyeznék a külföldi élettel. Rengeteget hajtottam a törökországi életem során. Elvégeztem a jogot - egy nagyon jó iskolát ráadásul -, megtanultam két idegen nyelvet, folyamatosan dolgoztam különböző munkahelyeken - jelenleg éppen az egyik legjobb jogi irodában -, és ennek ellenére még mindig csak egy átlagos életem van itt. Úgy gondolom, ha külföldön telepedek le, akkor megkaphatnám azt az életet, amit ezért a munkáért megérdemelnék.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Karrierutak a világ országaiban - egy ügyvéd Törökországból
2. oldal - Az interjú angolul - Click here to read the article in English
- Egy Lüleburgaz nevű kisvárosból származom, amely a bolgár határ mellett található, de 2005 óta Isztambulban élek a tanulmányi-, és munkalehetőségek miatt. 2010-ben befejeztem az egyetemet, azóta ügyvédként dolgozom.
- Hogy alakult eddigi karriered? Mit tanultál, milyen iskolába jártál, mi a végzettséged, mi a mesterséged? Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?
- Az Isztambuli Egyetem jogi karán végeztem, a diplomámra átlagos minősítést kaptam. Gyerekként közgazdász szerettem volna lenni, de ehhez reáltagozatos középiskolába kellett volna járnom, én pedig nem voltam túl ígéretes tehetség matematikából. Így inkább hagytam, hogy sodorjon az ár, és jogi pályára mentem.
Güven Mavis- Először is fontos előrebocsátani pár részletet a török oktatási rendszerről. Törökországban kétfajta intézménytípus létezik, vannak ugyanis állami, és vannak magánkézben lévő iskolák. A magánegyetemeken rendkívül magas színvonalú oktatás zajlik, viszont olyan sokba kerülnek, hogy annyiból akár az Egyesült Államokban is lehetne tanulni. Mivel a családom ezt nem engedhette meg magának, én állami intézménybe jártam, ezek között nagy különbségek lehetnek, ami az oktatás minőségét illeti. Az enyém egészen jó suli volt. Az állami egyetemek ingyenesek Törökországban, tehát nincs kötelezően fizetendő tandíj. Ennek ellenére egy diáknak, aki vidékről jön fel tanulni Isztambulba, jelentős költségekkel kell szembenéznie - gondolok itt a szállásra, ételre, tankönyvekre, és így tovább.
Az állami ösztöndíjak száma limitált, miközben Törökország népessége megközelítőleg 75 millió fő, és vannak ingyenes kollégiumok, amelyek cseppet sem kényelmesek - legalább két másik tanulóval kell megosztani egy kicsi szobát. Ha jobb helyen szeretnél élni, lakást kell bérelned, de ez sem olcsó mulatság Isztambulban. Hogy a magam személyes helyzetéről is ejtsek pár szót, én ezt úgy tudtam kivitelezni, hogy félmunkaidőben dolgoztam, rátaláltam pár egyéni ösztöndíj-lehetőségre, és bár sosem kértem, a családomtól is számíthattam némi anyagi támogatásra. Törökország gyorsan növekvő gazdaság, szerencsére rengeteg részmunkaidős állásra van lehetőség.
- Milyen életkörülmények között élsz? Milyen a fizetésed az átlaghoz viszonyítva? A jövedelmedből mennyit tudsz félretenni, mire spórolsz, mire gyűjtesz?
- Normál körülmények között élek, annál sem jobban, sem rosszabbul. Van egy szobám egy háromszobás lakásban, amelyet két másik emberrel osztok meg. Közösen használjuk a két fürdőt, a konyhát, és a nappalit. Az országomban élő többi emberhez viszonyítva jól keresek és félre is tudok tenni. A tervem az, hogy Kanadába, az USÁ-ba, vagy Németországba megyek mesterképzésre, ennek érdekében teszem most félre a pénzem.
- Mennyire érzed kiegyensúlyozottnak, boldognak a környezetedben élő embereket, vannak-e olyan általános nehézségek, melyek meghatározzák a mindennapokat?
- Napjaim nagy részét az irodában töltöm a munkatársaim között, akik hozzám hasonló végzettséggel és háttérrel rendelkeznek. A lakótársaim úgyszintén. Ennélfogva a mindennapokban nem szembesülök nehézségekkel, kivéve a hajtós munkaórákat, és az állandó forgalmi dugókat Isztambulban.
- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, mik az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam? Mi a véleményed ezek sikerességéről?
- Ahogy Európa-szerte, Törökországban is komoly probléma a munkanélküliség, emellett a munkaerőpiacon az alacsony fizetések jelentenek gondot. Az emberek még munkát találnak valahogy, de a kereset semmire sem elég. A munkanélküliek kapnak valamennyi támogatást az államtól, de ez kevés, hogy fenntartsák magukat. Ennek következtében az emberek inkább két munkát is elvállalnak ugyanabban az időben, ahelyett, hogy megkapják a segélyt. A kormány segélyezési politikája abszolút sikertelen.
- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok, mennyire rugalmas vagy kötött beosztású a munkád? Hány szabadnapod van egy évben? Milyen a viszonyod a kollégáiddal?
- Nyugodt munkakörnyezetben dolgozom, jól szituált emberekkel, nincs miért panaszkodnom. A munkával azonban már nem ez a helyzet. A cégem jogi tanácsokat ad külföldi vállalatoknak, amelyek befektetnek Törökországban. Rengeteg társaság vár a szolgáltatásra ugyanabban az időben, ez sok munkaórát igényel. Néha 14 órát dolgozom naponta, hogy minden külföldi partnert időben ki tudjak szolgálni. Évi 16 nap fizetett szabadságunk van.
- Hogyan telik egy napod? Melyek a legfontosabb feladataid a munkahelyen, és mit csinálsz általában munka után? Hogyan töltöd el legszívesebben a szabadidődet? Gondot okoz-e, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyát?
- Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy fél 9-9 között kell beérnem a munkahelyemre, és körülbelül este 8-kor végzek a tennivalóimmal. Ezután elmegyünk inni egy sört a kollégáimmal, majd hazamegyek, és kis időt együtt töltünk a lakótársaimmal. Hétvégenként keresünk egy bulit Isztambulban és élvezzük az éjszakai életet. Emellett a szabadidőmben szeretek cikkeket olvasgatni, a történelmi és a jogi írásokat kedvelem, amelyek kapcsolódnak a szakmámhoz is. A munka-magánélet egyensúllyal kapcsolatban a fő problémám, hogy nagyon szeretek utazni, megismerni más országokat, de a munkám miatt ezt nem tudom megtenni.
- Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben? A jelenlegi munkahelyeden van-e feljebb lépési lehetőséged?
- Mint már mondtam, szeretném a master diplomámat külföldön megszerezni. Ez nagyon fontos a munkám és a jövő lehetőségei szempontjából. Kanadába vagy az USÁ-ba mennék tanulni, és addig maradnék, míg nem keresnék annyi pénzt, hogy abból életem hátralevő részében fent tudjam tartani magam Törökországban.
- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?
- Úgy gondolom, a fenti válaszaim alapján érthető, hogy szívesen kiegyeznék a külföldi élettel. Rengeteget hajtottam a törökországi életem során. Elvégeztem a jogot - egy nagyon jó iskolát ráadásul -, megtanultam két idegen nyelvet, folyamatosan dolgoztam különböző munkahelyeken - jelenleg éppen az egyik legjobb jogi irodában -, és ennek ellenére még mindig csak egy átlagos életem van itt. Úgy gondolom, ha külföldön telepedek le, akkor megkaphatnám azt az életet, amit ezért a munkáért megérdemelnék.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Karrierutak a világ országaiban - egy ügyvéd Törökországból
2. oldal - Az interjú angolul - Click here to read the article in English
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók