Kényszerszabadság helyett egyéni alkukötés?

A munka törvénykönyve április elsejei a szabadságnapokat mindig az esedékesség évében kell kiadni. Ez alól csak az a foglalkoztató menthető fel, amelyik fontos gazdasági érdek miatt tartja azokat vissza, ebben az esetben ugyanis, az azt követő év március végéig használhatják fel a megmaradt napokat, illetve azok egynegyedét. Ha a vállalaton, ágazaton belül kollektív szerződés szabályozza a szabadság kiadását, akkor hosszabb idő áll a felhasználásra, a tárgyévet követő év június 30-ig kap haladékot.

Természetesen az is előfordulhat, hogy a munkavállalót gátolták olyan tényezők (például betegség), amelyek miatt nem sikerült hosszabb pihenőre mennie. Ebben az esetben a fennálló ok megszűnését követő 30 napon belül kell kiadni részére a szabadságot. Fontos tényező, hogy a szabadságot pénzzel nem lehet megváltani.

Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára szerint a törvénymódosítás miatt a dolgozók és a cégek egy része kénytelen hallgatólagos alkut kötni, vagyis a cég papíron kiírja a szabadságot, ám a valóságban a dolgozó sem szabadságra nem megy, sem pénzt nem kap a megmaradt napok után. A főtitkár úgy gondolja, hogy kényszermegoldás helyett engedélyezni kellene az egyéni alkukötést: a munkaadó és a munkavállaló ellenőrzött keretek között állapodna meg egymással a bent maradt szabadság halmozásáról vagy annak készpénzben való kifizetéséről.

Ezzel egyébként az idősebb, 45 év feletti dolgozók járnának jól, hiszen ők harminc nap szabadságra jogosultak. Ha a felét el is használja, még mindig maradna 15 napja, amely akár bent is ragadhat és örökre elveszhet. Ha azonban a cég kifizetné a fennmaradt napokat, a dolgozó pluszpénzhez jutna.

A VOSZ azt kéri az OMMF-től, hogy a felügyelők ne bírságolják meg a cégeket a bent maradt szabadság miatt. Érdemes lenne megvizsgálni, hány vállalkozás nem tudott eleget tenni a törvényi kötelezettségének, és szeptember 30-ig miért volt képtelen kiadni a szabadságokat. Ha a vizsgálat bebizonyítaná, hogy sok vállalkozás szenved ettől, meg kellene nézni, hol lehetne könnyíteni, életszerűbbé tenni a jogszabályt.

A szankcionálással várni kellene, hiszen vélhetően nemcsak a versenyszféra nem tudja betartani a változó szabályozót, gondoljunk csak az egészségügyi és rendvédelmi alkalmazottakra, vagy a tűzoltókra - hangsúlyozta Dávid Ferenc főtitkár.

Az OMMF-nek egyrészt azt kellene mérlegelnie, hogy szabadságkiadási problémákkal küzdő munkahelyek nem feketefoglalkoztatók, hanem bejelentett, adó- és járulékfizetők, tehát méltányos eljárást és elbírálást érdemelnének, másrészt, ha az OMMF mindenképp razziázni akar, érdemes azt az állami foglalkoztatóknál kezdenie, ugyanis a jogszabály-kezdeményező és -végrehajtó egyben munkaadó is, így kérdés, a közszférában sikerül-e betartani a szigorú, megváltozott regulákat - hívta fel a figyelmet a főtitkár.

A VOSZ nem véletlenül kéri a törvény felülvizsgálatát. Az OMMF az idén csak az első nyolc hónap alatt több mint ezer alkalommal szankcionált a munka- és pihenőidő szabályainak megsértése miatt.

Világgazdaság