Képzeld el, hogy ez az utolsó munkanapod

Keith Antoine önmagát teljesítménycoachnak tartja. Azt kutatja és gyakorolja is évtizedek óta, hogyan lehet jobb eredményeket elérni coaching támogatással mind a sportban, mind az üzleti életben. Mivel működése mindkét területre kiterjed, azt is megfigyelte, mi a különbség és mi a hasonlóság a két terület között, s hogyan lehet az egyik szféra módszereit átültetni a másikra.
Keith Antoine
Keith közel 30 éve tevékenykedik sport coachként és az elmúlt évtizedekben 14 nemzetközi atlétikai csapat mellé hívták meg coachnak, 4 paralimpiai játékon vett részt, és több mint 20 nemzetközi atlétát, köztük több olimpiai szintű sportolót coacholt, coachol most is. Kicsit fájlalja, hogy a 2012-es londoni olimpián - amelynél három aranyérmet remélt az általa coacholt három versenyzőtől, "csak" egy arany és két ezüstérem született. Gondosan elemezte, hogyan lehetnének még sikeresebbek a versenyzői. Főleg azt kutatta, mit kellene neki másképp csinálnia a felkészítések során. A riói olimpiára most hét sportolót készít fel tudatos munkával - érmes reményekkel.

Máshol várnak kihívások - ki szeret ilyen hallani?

Az egyik legfontosabb felismerése, hogy a fenntartható teljesítmény fenntartható fejlődést kíván. S ez igaz a sportban is és az üzleti világban is. A teljesítmény kultúrához fejlesztési kultúrára is szükség van.

Sok érdekes kérdését, megközelítését ismertük meg az egész napos képzés során, mint például: az üzleti szereplőknek időnként felteszi azt a kérdést, hogy "képzeld el, amikor eljön az utolsó munkanapod a mostani pozíciódban. Ki tudná átvenni a munkádat? 1-10-es skálán jelöld meg, milyen intenzíven és tudatosan dolgozol azon, hogy fel legyen készülve a feladatokra az utódod?" Ezektől a gondolatoktól a vezetők általában visszahőkölnek. Nem szeretik, ha az utódlás lehetőségével kell foglalkozniuk. Keith úgy tapasztalta, hogy Nagy Britanniában a vezetők ijesztőnek tartják ezt a gondolkodásmódot, mert úgy érzik, ez oda vezethet, hogy feleslegessé válhatnak. Erre Keith azt szokta mondani : "Más pozíciókban várnak rád további kihívások!" Ehhez kapcsolódó jelenség az, hogy a vezetők nagy rész egy-két szinttel alacsonyabb szintű munkát végez, mint ami a feladata lenne, mert egyszerűen nem tudja elengedni a korábbi pozíciójából adódó berögzült szokássá vált feladatokat.

A sportolók célja egyértelműbb

A sportolók és az üzletemberek mentalitásában sok a különbség. Például az, hogy az atlétáknál nem kérdés, mi a feladat, mi a cél. Nyilvánvaló, hogy egy adott távot minél rövidebb idő alatt kell lefutniuk, és hogy ez időben konkrétan mit jelent azt folyamatosan mérik, hajtják magukat, visszamérik, előre kitűzik, hogy mennyi kell a győzelemhez és így haladnak a teljesítmény célokkal a remélhetően érmet jelentő végcél felé.

- Hogy mi a teljesítmény cél, mi az az idő, amit futniuk kell, abban diktátor vagyok - mondta némi öniróniával. De azt is világossá tette, hogy a siker érdekében nemcsak sportedzőként az időmérés és célidő meghatározás a feladata, hanem jól irányzott coaching kérdésekkel támogatja a sportoló (test)tudatosságát, hogy ezekkel a felismerésekkel is előmozdítsa az egyre jobb teljesítményt. Egy futónál például a kérdezési technikája segített abban, hogy a sportoló felismerje a különbséget a lábai mozgásának sebességében. Konkrétan az adott paralimpiai sportoló meg tudta állapítani, hogy melyik lába van hosszabb ideig a talajon kibillentve mozgását az ideális futópózból. Apró eltérés volt, de azzal, hogy tudatosította, meg is tudta találni az ellenszerét, ami győzelemhez vezette a következő versenyén.
Az üzleti életben másképp jelentkeznek a célok, kevésbé könnyen mérhetőek. Keith mindkét területen a teljesítmény fejlesztését tartja kulcsfontosságúnak. Meggyőződése, hogy a fejlődés abból születik, ha a teljesítmény célokat fejlesztik. Ha elérjük a teljesítmény célt, közelebb lehet jutni a végcélhoz is. Ennek a tudata azért fontos, mert az üzleti életben is jellemző, hogy a végcélt határozzák meg, de hiányzik az oda vezető teljesítménycélok felismerése és megtervezése. Nem világos, hogy mit kell tennünk, hogy elérjük a végcélt. A teljesítmény cél tőlünk függ, mi uraljuk és irányítjuk, míg a végcél esetében a környezet is beleszólhat. A teljesítmény célt jobban számon tudjuk kérni magunktól.

Más a visszajelzés a sportban és az üzletben

Hasonlóan nagy a motiváció szerepe a sportban és az üzleti életben is. Azonos paraméterek mentén határozzuk meg, melyek a következők: tisztánlátás, amely világossá teszi a célokat, és a fennálló helyzetet, a felismerés, hogy mi az, ami fontos és harmadikként pedig az a meggyőződés, hit, hogy képes az ember a célt elérni. Ha a három közül csak egy is hiányzik, már veszélybe kerül a jó teljesítmény.

Keith egy nagyon hasznos gyakorlattal segítette a CHN workshop résztvevőit ahhoz, hogy meg tudják határozni a saját végcéljuk eléréséhez szükséges teljesítmény célokat, és azokhoz milyen út vezet. Ebben a gyakorlatban mindenki részt vehetett, méghozzá úgy, hogy nem kellett senkinek sem nyilvánosan megmondania, mi a számára legfontosabb cél. Elég volt az, hogy ő tudta, és önmaga adott válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket Keith tett fel. Ez a kérdés sorozat az önálló gondolkodásra késztető kérdésekből épült fel. A végig viteléhez is három feltételre volt szükség: olyan legyen a feladat, amelyre van az embernek ráhatása, fontos legyen a számára, és olyan téma legyen, amelyen gondolkodnia kell.

A kéttucatnyi kérdés logikusan vezeti végig a gondolkodó ügyfelet (az adott napon minket, résztvevőket) a saját helyzetén, útján célja felé, de azon is, hogy milyen lépéseket kellene tennie a sikerhez, s ezért mire kész, kiktől kaphat segítséget, mire van személyesen ráhatása, milyen akadályok merülhetnek fel, és azokat hogyan lehet legyőzni, mi tartja vissza a cselekvés megtételétől és milyen előnyökkel járhat a siker. Ezek klasszikus coaching kérdések, de Keith sorozatában rendkívül logikusan épülnek egymásra, úgy, hogy viszonylag rövid idő alatt lehet megtalálni a célhoz vezető legjobb megoldásokat.
A sport és az üzleti világ közötti különbségek egyike, hogy másképp kapnak visszajelzést a sportolók és a vezetők. A sportoló az eredményből azonnal tudja, hogyan teljesített. Az üzleti világban utólag és sokszor fűalatt, másképp jön a visszajelzés. Nem mindig annyira szembetűnő - sajnos. De abban a körben is nélkülözhetetlen és előbb-utóbb megérkezik.

Keith könnyű szívvel tudja kimondani, hogy amikor coachol, neki van a legkevesebb tudása arról a témáról, ami az ügyfelét foglalkoztatja, hiszen annak a területnek az ügyfél a szakembere. Ám nála ez nem akadálya az eredményes coaching folyamatnak. - Azt kellett megtanulnom, hogyan tudok másoknak segíteni - mondta az 51 éves mestercoach, aki ugyanolyan lelkesedéssel foglalkozik az üzleti élet szereplőivel, mint a sérült, néha kéz- és lábnélküli futókkal. - Az egészséges és a sérült sportolók között nagyon sok a hasonlóság, csak kicsit óvatosabban kell bánni a paralimpiai versenyzőkkel, mert érzékenyebbek. De a kihívások ugyanolyanok.

- A londoni olimpia tapasztalatai alapján azt tanultam meg, hogy nem az számít, most milyenek a versenyzők, hogy most ők-e a legjobbak a világon vagy sem, hanem, az, hogy miként jutunk előre, hogy majd ott a következő megmérettetésen akkor ők legyenek a legjobbak. - mondta Keith. Ez a szemlélet a kulcs a sportvilágban és az üzleti teljesítményfejlődésben is.

Peredi Ágnes - Ábri Judit