"Keressük a lila elefántot" - avagy miért izgalmas a toborzó szakma

A beszélgetés résztvevői: Horváth Andrea, a McDonald’s HR igazgatója, Drávucz Katalin, a Morgan Stanley budapesti toborzási vezetője, Paróczay Balázs, a The Source Code Agency CEO-ja, és Dr. Szekeres Áron, a BMW Manufacturing Hungary Kft. HR Marketing és toborzási vezetői voltak, akik először megosztottak néhány személyes gondolatot a szakmáról.

Nehéz helyzetek és emberek kezelése

Elsőként Horváth Andrea sorolta fel, hogy mit tanult ebből a szakterületből, ahol az emberek kiszámíthatatlanságának való kitettség a legnagyobb a HR szakmában.

1. Megtanított jól kérdezni és keresni.
2. Tudni csendben maradni, ami sok olyan információhoz juttathat, amit egyébként nem tudnál meg. 
3. Megtanított a nehéz helyzetek, nehéz emberek kezelésére.
4. Időkeret megfelelő kihasználására.  

Bizalomépítés

A jelöltek hitvallásának megtalálása, hogy illeszkednek-e a szervezetbe és megtalálják-e ott a boldogságukat, tudnak-e gyarapodni – ezek a fő kérdések Szekeres Áron szerint. Ő három alapvető feladatot fogalmazott meg a recruiterek számára:

1. Az elvárások menedzselése: az összes érdekelt (hiring menedzser és jelölt egyaránt) igényének menedzselése. A kulcs, hogy a megfelelő ember, a megfelelő időben legyen ott a cégnél. 
2. Az üzleti éleslátás. A toborzónak értenie kell, hogy mivel foglalkozik az üzlet és milyen feladatra keres. Egy gyártó cégnél például be kell menni a termelésbe, megnézni, milyen skill setre van szüksége annak a munkavállalónak, akit keres, ez hogyan mérhető. 
3. Bizalomépítés. A jelölt és a hiring menedzsre irányába is. Jelen kell lenni a közösségben, ahonnan be akarunk hozni embereket, autentikusnak kell maradni. Már az interjú előtt ki kell alakítani ezt a képet. 

Zeneszerzés helyett sourcing

Paróczay Balázs saját élettörténetével illusztrálta a szakma iránti szenvedély kialakulását. Mint mondta zeneszerző, operarendező szeretett volna lenni, és ebbe az irányba indult el a tanulmányaiban is, ugyanakkor mellette elkezdett fejvadász researcherként dolgozni, amit nagyon élvezett. Mint mondta, megtalálta a hajtóerőket ebben a szakmában is, amit a zene iránt érzett, olyan fontos motivátorokat, mint önmegvalósítás, design, építkezés, vezetés, hírnév és egzisztencia. 

Paróczay Balázs egy Rilke idézettel illusztrálta, hogy mi segíthet megtalálni valakinek a hivatását:

„Ön kifelé néz, és most mindenekelőtt éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és segítséget, senkitől. Csak egyetlen eszköz segít: mélyedjen el önmagában. Kutassa ki azt az okot, ami írásra készteti, vizsgálja meg, vajon gyökerei szíve legmélyébe nyúlnak-e, vallja meg, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: éjszakája legcsöndesebb órájában kérdezze meg: kell, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyről jövő feleletért.” (Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz)

Soha nem fogom megunni

A toborzó a cég minden területébe bepillantást nyer, ezért nagyon is bizalmi pozícióról van szó, hangsúlyozta Drávucz Kata, aki szerint a szakma mindig tartogat újdonságokat, kihívásokkal teli, ezért fontos, hogy aki műveli reziliens és alkalmazkodóképes legyen. Ő toborzás-kiválasztási gyakornokként kezdett a szakmában mérnöki területen, és már akkor úgy érezte, hogy ez a munka olyan változatosságot biztosít, amit sosem fog megunni. Mint mondta az ügyfelek visszajelzése sokat jelent, amikor egy toborzó ügynökségi oldalon dolgozik. Kiemelte, hogy nyitottnak kell lenni, figyelni kell, és folyamatos a verseny és a pörgés is ezen a területen, ami éppen ezért nem való mindenkinek. 

Kinek való ez a szakma?

A szakemberek szerint elengedhetetlen, hogy az illető szeressen az emberekkel dolgozni, merjen felvállalni konfliktusokat és felelősséget vállalni, hiszen alapvetően emberek sorsa forog a toborzók kezében. Fontos az is, hogy a recruiter állandóan „vadászik”, „csábít”, így az is kérdés, megvan-e valakiben az ebben való kitartás, élvezi-e ezt. Az egyik hozzászóló rövidtávfutáshoz hasonlította a munkát, ahol nagyon sok sprintben kell előrehaladni. Míg a másik egyszerre gátugrás és mélyrepülés gyakori váltakozásaként jellemezte, ahol az érzelmek jelentős amplitúdóját kell tudni elviselni és kezelni. Ahogy irreális elvárásokkal is szembe kell nézni mindkét oldalról: „keressük a lila elefántot” – mondta Horváth Andrea. 

A beszélgetés résztvevői úgy vélték, az emberi tényező és a tanácsadói szerep fel fog értékelődni a toborzásban, amellett, hogy egyes részfolyamatokat átvesz illetve át fog venni a mesterséges intelligencia. A jogalkotóknak is utol kell érniük a technológia fejlődését, és szabályozni, hogy milyen szinteken hozhat majd döntéseket például az AI. 

A recruitment hozzáadott értéke az, ha abban tud segíteni, hogy egy cég az üzleti céljait eléri a munkavállalóin keresztül. Ehhez stratégiai szintű toborzás kell. Például, ami lehetővé teszi, hogy egy cég azzal tervezhessen, hogy ha mondjuk öt éven belül a duplájára szeretne nőni, akkor ehhez meg lesz számára a megfelelő skill set. Ehhez fenntartható toborzási folyamatokat kell kialakítani, valamint a szakértők szerint az is fontos, hogy a recruiter tudjon nemet mondani. amikor „csillámpónit” szeretne a vezető. 

Nyitóképen a beszélgetés résztvevői