Ki lesz sikeres a munkahelyen? Interjú Kotsis Ádámmal a Boston Consulting partnerével

- Számos fordulópontot hoztak a munka világában az elmúlt évek - hibrid munkavégzés, MI, munkaerőhiány, generációk igényeinek változása stb. Milyen tendenciák lesznek meghatározók a munkavégzés jövőjét tekintve?

Kotsis Ádám: A nagy tendenciákat – amelyeket említett - ismerjük, az biztos, hogy generációktól függetlenül felértékelődik a munka-magánélet egyensúlyának kérdése, a fenntarthatóság, nem csak környezeti értelemben, hanem a munkamódszerek, munkaidő, a munkába befektetett energiák tekintetében.

Egyik különösen érdekes kérdés, hogy hogyan gazdálkodunk majd kognitív kapacitásainkkal. Egyre több minden veszi igénybe a figyelmünket, számos csatornán érkeznek az információk, kérdés, hogyan fogunk tudni ezzel megbirkózni. Erre nem csak az egyénnek, hanem a munkáltatónak is figyelnie kell, hogy a dolgozó ne vesszen el a kommunikációs csatornák erdejében. A rengeteg figyelmünkért versengő eszköz sokaknál már kontraproduktív hatást vált ki.

- Ha már szóba került az alkalmazkodás, a történelemben ritkán fordult elő, hogy ennyi és ilyen gyors változás történjen, fogunk-e tudni ehhez alkalmazkodni egyénileg és szervezetileg? Mi fog kelleni hozzá?

Mindig alkalmazkodtunk - iparosodás, futószalag, az internet elterjedése- és fogunk is tudni alkalmazkodni, kérdés, hogy ki lesz ebben sikeres, kinek lesz az élete ezektől a változásoktól jobb vagy éppen nehezebb. Ha az egyén szempontjából nézzük, akkor az lesz sikeres, aki képes priorizálni, megkülönböztetni a fontost a nem fontostól, legyen ez meeting, e-mail, üzenet vagy projekt. Mivel, ahogy említettem egyre több a csatorna, az információ, egy átlagos fehérgalléros vállalati munkavállaló már eljutott oda, hogy több inger éri, mint amit fel tud dolgozni, és ez csak fokozódni fog. Az fog ebből jól kijönni, aki ki tud kapcsolni, ott tudja hagyni a dolgokat, pedig ezt egy munkahelyi környezetben nem könnyű megtenni.

A vállalatok közül pedig az fog nyerni, aki tud segíteni ebben az embereknek, aki a bonyolódó világot jó értelemben le tudja egyszerűsíteni.

- Milyen készségek, képességek segíthetnek ezekben a döntésekben, a választásban?

Az egyik irányzat azt mondja, hogy tanuljunk mesterséges intelligenciát, metaverzumot, agilist, lehetőség szerint kövessünk le minden új technológiát, eszközt. Ezek fontosak, de szerintem a nap végén nem lesz elegendő, hiszen a technológiák folyamatosan változnak, eltűnnek, inkább józan észre lesz szükség, fontossági sorrend felállítására, döntésképességre.

A fiataloknak is azt javasolnám, hogy elsősorban okosak legyenek – itt nem a genetikai értelemben vett okosságra gondolok -, hanem a tanulással töltött éveket töltsék úgy, hogy okosodnak. Hiszen többnyire már nem ugyanazt a szakmát, munkát végezzük egész életünkben, váltunk, alkalmazkodunk, és ehhez az kell, hogy tudást szerezzünk. Nem az számít igazán, hogy milyen területen, hanem az, hogy az agyunkat alkalmassá tesszük arra, hogy mindig tanuljon. Vagyis pallérozott elmékre van szükség, ha ez megvan, akkor bármilyen helyzetben fel tudjuk találni magunkat, megtanulni, ami az adott feladathoz éppen szükséges.

Valamint a technikai skilleken túl olyan régi készségeket is elő kell venni, mint a kikapcsolás, a magunkba nézés, elgondolkodás képessége. Nem csak azt kell eldöntenünk, hogy mit csinálunk az adott héten, napon, hanem azt is, mire mondunk nemet. Nálunk a legsikeresebb felsővezetői tréning az időmenedzsmentre fókuszál.

- Milyen helyzetben lesz ilyen szempontból egy alkalmazott, akinek azért általában beosztják az idejét?

Az alkalmazottaknál kell kezdeni, vagy nekik kell elkezdeniük a változást, mert a szervezetek csak nőnek, gyorsulnak. Csak a vállalat magától nem fogja megoldani a dolgozó problémáját, ha ők nem kezdenek el jó értelemben ellenállni, visszajelzést adni a munkáltatónak ennek kapcsán. Egy jó szervezet, vezetés foglalkozik a problémával, de muszáj alulról is kezdeményezni, jelezni. Ennek egyik példája, amikor az elhatalmasodó meetinghalmaznak az az eredménye, hogy valaki azt fogalmazza meg este 6-kor, hogy most kezdek dolgozni, mert kiszabadultam a megbeszélésekből. Ez pedig egy paradoxon.

- Térjünk vissza egy pillanatra a home office, a távmunka kérdésére, miközben a járvány következtében sokkal jobban elterjedt ez a munkavégzési forma, mint korábban. A cégek az utóbbi időszakban sorra hívják vissza vagy kötelezik a munkavállalókat visszatérésre. Ez hogy fog alakulni a jövőben?

Ki fog alakulni egy egyensúly, remélhetőleg valahol középen. Az én személyes életminőségem is jelentősen javult, mióta online is lehet dolgozni, ez környezeti és humán fenntarthatóság szempontjából is fontos lépés. Ugyanakkor időnként találkozni kell, nem az a lényeg, hogy pontosan hány napot, ez munkaköröktől, vállalati kultúrától vagy éppen aktuális feladatoktól is függhet.

Azon érdemes elgondolkodni, hogy mi miért történik. A visszahívások most a nagy “távmunkahullámra” érkező „ellenhullám”, mert a cégek, vezetők aggódnak az innovációért, a kreativitásért, a szervezeti kultúráért.

Az érdekes kérdés az, hogyan lehet ezeknek a cégeknek segíteni, hogy kezelni tudják ezeket a félelmeiket. Ez egyébként leginkább vezetőképzés kérdése. A kollégák egy része pedig nem fog visszamenni az irodába, hanem elmegy olyan munkahelyre, ahol adott lesz számára a lehetőség a hibrid munkavégzésre. Azokban a munkakörökben, ahol erre egyáltalán van mód, a munkavállalók nagyjából 70%-a hibridben akar dolgozni. Azt pedig nem tehetik meg a cégek, hogy egyáltalán nem hallják meg ezeket az igényeket.

- Ugyanez a kérdés a mesterséges intelligencia (MI, AI) kapcsán is felmerül? Mit hozhat a jövő, veszélyt jelent vagy éppenséggel új munkaköröket teremt?

Erre vonatkozóan vannak modellek, most mindenki ezeket a hatásokat próbálja kitalálni, de valójában nem lehet pontosan tudni. Eddig a technológiai fejlődés általában olyan feladatokat vett el, amit a dolgozók amúgy sem igazán szerettek, ez az első technológia, ami tudásintenzívebb feladatokat is elvehet: meg tud írni egy marketingtervet, elő tud jönni ötletekkel. Ezért másfajta technológiai váltással állunk szemben jelenleg, mint korábban. Az optimum az lenne, hogy a mesterséges intelligencia és az ember együtt fog működni.

Egyelőre nem egyértelmű, miben lesz jobb az AI. Vannak feladatok ezen a listán, amik közül némelyik talán meglepő is lehet, hiszen például a kreativitást jellemzően humán képességnek szoktuk tartani, pedig az AI is tud kreatív lenni, ugyanis a rengeteg rendelkezésre álló információból jól tud szintetizálni. Vannak kutatásaink, amelyek előzetes eredményei szerint jobbak is benne, mint az ember, ami végső soron nem is olyan nagy meglepetés, hiszen a tudás ott van az interneten, 100-ból egy 101. projekttervet nem is olyan nehéz összerakni. Ötletet is képes generálni. De olyan feladatokban például, ahol kvalitatív és kvantitatív információkból döntést kell hozni és mérlegelni, ott az eredményeink azt mutatják, hogy abban az emberek jobbak. Vagyis nem biztos, hogy ott veszi át majd a feladatainkat az AI, ahol eddig hittük, és ott hagyja meg, ahol nem is gondoltuk.

Lesznek tudásintenzív munkakörök, ahol kevesebb kapacitásra lesz szükség, mert az első kört meg fogja csinálni az MI, más kérdés, hogy ehhez jól kell kérni, kérdezni tőle, utána pedig kezdeni valamit az elkészült produktummal. Így a jövőben nagyon kell majd érteni ennek a technológiának a helyes használatához annak, aki együtt fog vele dolgozni.
Valóban nagyon jelentős a jelenlegi változás, de jó néhány nagy változást megéltünk már, és folyamatában alkalmazkodtunk.

A nyitóképen Kotsis Ádám.