Ki segíthet a toborzásban? Halacskától az igazi fehér cápáig
Cégünk jó hírnevét sok esetben saját kollégáink ostromolják, elhalászva előlünk a lehetséges munkavállalókat. Pedig ma minden jelentkező aranyat ér, még akkor is, ha a portás csak egy kis dunai kavicsot lát benne.
Amíg a pozitív attitűd nem fürkészi be magát minden alkalmazott, de legalább többségük szürke állományába, ne is gondolkozzunk vállalati videón, vagy nagyobb projekteken. Tudom, nem nagyon valószínű, hogy a munkatársak rózsaszín repülőszőnyegen, munkaimádatot kántálva repüljenek be minden nap 8 órára, de próbáljuk meg először pozitív hangulatot teremteni, legfőbbképpen azokon a szinteken, amit mi eddig nem vettünk számításba.
Egy egyszerű kérdéssel el lehet dönteni, hogy szervezetünk jó hírnévvel kecsegtet és bevonzza a jelölteket, vagy inkább taszítja:
hány kollégánk ajánlja cégünket ismerősöknek, barátoknak esetleg családtagoknak?
Ha csak két kezünkön tudjuk megszámolni, akkor érdemes belekezdeni a teljes körű átvilágításba, egyéni vagy csoportos elbeszélgetésekbe, hogy mivel tudnánk megteremteni csapatunk belső békéjét. Érdemes a fölösleges köröket róva a gépezet legapróbb, de annál inkább értékesebb „alkotóelemeivel kezdeni” a rövid és barátságos beszélgetéseket.
Általában a legkisebb ember látja át leginkább a problémát, nem feltétlenül egy külsős szakember, vagy egy nagyhatalmi úr, akinek nem kellett végigjárnia a ranglétrát.
A cég recepcióján dolgozókon, a portásokon, karbantartón, esetleg a vállalati sofőrön, asszisztenseken, raktárosokon nagyon sok múlik, hogy milyen lesz a vállalat hírneve. Főként, hogy ők találkoznak a legtöbbet partnereink többségével és a meglapuló lehetséges pályázókkal. Ezért őket is érdemes bevonni a toborzásba, és felhívni a figyelmüket arra az egyszerű tényre, hogy minden szembe jövő ember opcionális jelöltnek számít, ezért próbáljunk pozitív benyomást kelteni mindenkiben.
Gondoljunk csak bele!
A második, vagy harmadik körös interjún, amikor megérkezik a pályázó, kitüntetett portásunk, recepciósunk a cipő orrától a feje búbjáig jól láthatóan szemügyre veszi a szívritmuszavarral küzdő jelöltet, és osztályozza egy 10-es skálán, és őt sajnos senki nem tanította meg az empátia elvének arra a részére, hogy arckifejezése, semmilyen körülmények között ne tükrözze egyértelmű véleményét.
Elmútak azok az idők, amikor tömegesen érkeztek az újabb és újabb jelöltek, már nincs tolongás, ezért jó lenne, ha a legkisebb pozíciókban is értesülnének arról az egyszerű tényről, hogy minden jelentkező aranyat ér, még akkor is, ha csak egy kis dunai kavicsot látnak benne.
A legtöbb jelöltben ilyenkor már kialakul egy kép a vállalatunkról. Többnyire azt tartjuk, fontosnak, hogy a recepciós legyen csinos, dekoratív, beszéljen legalább két nyelven, legyen kedves, nagyfokú diplomatikussággal legyen megáldva, de az empátiát valahogy nem mérjük, amikor kinevezzük őket erre a fontos pozícióra.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ki segíthet a toborzásban? Halacskától az igazi fehér cápáig
2. oldal - Elsüllyesztett önéletrajzok
Egy egyszerű kérdéssel el lehet dönteni, hogy szervezetünk jó hírnévvel kecsegtet és bevonzza a jelölteket, vagy inkább taszítja:
Ha csak két kezünkön tudjuk megszámolni, akkor érdemes belekezdeni a teljes körű átvilágításba, egyéni vagy csoportos elbeszélgetésekbe, hogy mivel tudnánk megteremteni csapatunk belső békéjét. Érdemes a fölösleges köröket róva a gépezet legapróbb, de annál inkább értékesebb „alkotóelemeivel kezdeni” a rövid és barátságos beszélgetéseket.
Általában a legkisebb ember látja át leginkább a problémát, nem feltétlenül egy külsős szakember, vagy egy nagyhatalmi úr, akinek nem kellett végigjárnia a ranglétrát.
A cég recepcióján dolgozókon, a portásokon, karbantartón, esetleg a vállalati sofőrön, asszisztenseken, raktárosokon nagyon sok múlik, hogy milyen lesz a vállalat hírneve. Főként, hogy ők találkoznak a legtöbbet partnereink többségével és a meglapuló lehetséges pályázókkal. Ezért őket is érdemes bevonni a toborzásba, és felhívni a figyelmüket arra az egyszerű tényre, hogy minden szembe jövő ember opcionális jelöltnek számít, ezért próbáljunk pozitív benyomást kelteni mindenkiben.
Gondoljunk csak bele!
A második, vagy harmadik körös interjún, amikor megérkezik a pályázó, kitüntetett portásunk, recepciósunk a cipő orrától a feje búbjáig jól láthatóan szemügyre veszi a szívritmuszavarral küzdő jelöltet, és osztályozza egy 10-es skálán, és őt sajnos senki nem tanította meg az empátia elvének arra a részére, hogy arckifejezése, semmilyen körülmények között ne tükrözze egyértelmű véleményét.
Elmútak azok az idők, amikor tömegesen érkeztek az újabb és újabb jelöltek, már nincs tolongás, ezért jó lenne, ha a legkisebb pozíciókban is értesülnének arról az egyszerű tényről, hogy minden jelentkező aranyat ér, még akkor is, ha csak egy kis dunai kavicsot látnak benne.
A legtöbb jelöltben ilyenkor már kialakul egy kép a vállalatunkról. Többnyire azt tartjuk, fontosnak, hogy a recepciós legyen csinos, dekoratív, beszéljen legalább két nyelven, legyen kedves, nagyfokú diplomatikussággal legyen megáldva, de az empátiát valahogy nem mérjük, amikor kinevezzük őket erre a fontos pozícióra.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ki segíthet a toborzásban? Halacskától az igazi fehér cápáig
2. oldal - Elsüllyesztett önéletrajzok
Milyen tanulságokat rejt a HR számára egy extrém csapatépítő?