Kihal-e az a szakma, ahol hetven éve nem változik semmi?
Hetven éve változatlan munkafolyamatok, formák és minták, természetes alapanyagok - manapság is ezekkel dolgozik egy csizmadia. Napjainkban mégis Magyarországon és a környező európai országokban is folyamatosan csökken a csizmadiák száma. A szakma oktatása megszűnt, és a jó minőségű alapanyagokhoz is egyre nehezebb hozzájutni. Szeles László aranykoszorús csizmadia mesterrel, a Népművészet Ifjú Mestere díj tulajdonosával beszélgettünk rákoscsabai műhelyében a szakma nehézségeiről és szépségeiről.
Szeles László: Csizmadia a mesterségem, bár cipészként kezdtem. Eredeti szakmám gépészmérnök, korábban a Ganz Villamossági Műveknél gyártás technikusként dolgoztam. A csizmadia mesterséget a hatvanas évektől kezdve már nem tanították iskolákban, én édesapámtól tanultam a mesterséget, aki csizmadia volt Jobbágyiban. Ő hetvenegy éven keresztül végezte ezt a szakmát, egészen nyolcvanöt éves koráig. Az egyes szakmák között az a különbség, hogy a varga megcsinálta a bőrt, "kikészítette", és abból csinált lábbelit, cipőt, papucsot, mindent. Utána ez egyre szakosodott, tehát kialakult cipész, papucsos, csizmadia.

Miért választotta ezt a szakmát
?Eleinte idegenkedtem ettől a szakmától. Szüleim mondták, nem árt, ha ezt is tudom, utána bármikor visszamehetek villamosmérnöknek. Anyagi vonzata is volt a döntésemnek, mert a nyolcvanas években cipészként egy hét alatt kerestem annyit, mint technikusként egy hónap alatt. Később bele is szerettem a csizmadiaságba.
A szakmában eltöltött évtizedek alatt hogyan változott meg a vásárlói köre?
Míg a nyolcvanas években is a hagyományos paraszt vásárok alkalmával a bő szoknyás nénik és a paraszti népviseletbe öltözött férfiak vásárolták ezeket a lábbeliket, addig ma már szinte csak a néptáncosok keresik ezeket a csizmákat, cipőket. A népviselet a falvakból eltűnt, ma már többnyire falunapokon öltöznek be népviseletbe az emberek, illetve itt a szomszédos községekben, Csömörön, Nagytarcsán van néhány idős néni, aki napi szinten hordja a népviseletet, másról nem nagyon tudok.
Beszélhetünk-e divattrendről az Ön által készített hagyományos paraszti csizmákat, cipőket illetően?
Amit készítek, az régen népviseleti divat volt. Alapvetően van néhány alapforma, alapdarab, amelyet elkészítek, de ha valakinek egyedi elképzelése van, azt is megcsinálom. Nemrég hoztak nekem Kalocsa környékéről egy muzeális darabnak számító bársony cipőt. Az ilyen régi termékeket nagyon szívesen újragyártom, hogy fennmaradjon az utókornak, hiszen egy idő után szétporlad a bőrtermék is, mint a fa. Régi cipőket, csizmákat hoztak már Erdélyből, Felvidékről is, amelyekről pontos másolatokat csináltam. Ugye a cipőnek nincs szára, illetve ha magasabb a szára, az magasszárú cipő, un. bakancs, a csizma pedig nem cipzáras, fűzős, hanem egyben felhúzható. Semmit nem változtattam azon, amit édesapámtól tanultam, se a formán, se a mintán, se az elkészítés menetén. Illetve próbáltunk változtatni, de nem vált be. Cipész kollégáim változtatnak, de én megmaradtam annál a technikánál, ahogyan a keményszárú csizma elkészítését kitalálták a századforduló tájékán. Vagyis mindent bőrből készítek, még a csizmaszár keményítése is bőr. A lábbelijeimen lévő minta is már legalább hetven éve ugyanaz. Régen minden cipésznek, csizmadiának saját mintája volt, ezekkel díszítették az általuk készített cipőket és csizmákat. Az általam használt mintát még édesapámtól vettem át, ez az én névjegyem.
Hogyan, mennyi ideig készül egy lábbeli?

Hogyan kell elképzelni egy munkanapját?
Reggel hét, fél nyolc felé bejövök a műhelybe, és este kilenc, tizenegy óráig dolgozom. Van egy tűző, aki megtűzi az alsó talprészt, és van két cipészem, akik ráteszik a talpat. Nekem bőven elég, hogy a felsőrészt kiszabom, megvarrom és sámfára teszem, mivel egy nap három pár csizmát tudok felsámfázni, de ezeknek a csizmáknak még nincs talpuk. A felsámfázás a lelke a csizmának, de ezt a régi, hagyományos technikát igazából ma már senki nem csinálja rajtam kívül, tehát nem fordítják ki a csizmát. Csupán egy hátsó szíjat varrnak rá, mint a lovagló csizmára. Próbálkoztam gépekkel előállítani a csizmát, de nem megy. Emiatt viszont az ember kezét eléggé igénybe veszi a munka, mert amikor vastag a csizmabőr, nagyon nehéz kifordítani.
A karakter cipő is hasonlóan nehéz fizikai munkát igényel?
A női karakter cipő nem igényel akkora erőfeszítést, de természetesen azzal is van munka. A svábosan spanglis vagy magyar szóval csatos cipő - amit a néptáncosok ma úgy hívnak, hogy karakter cipő - úgy alakult ki, hogy több évtizeddel ezelőtt felmerült az igény, hogy a nők ne papucsban vagy mezítláb menjenek a földekre dolgozni, hanem aratószandálban, amely nem esik le a lábról, mert a csat megfogja. Aztán változott a használata és kinézete, készítettek szebb kivitelben, jobb bőrből is csatos cipőket, egyes falvakban különböző mintákat találtak ki rá. Ma már ünneplő cipőnek számít.
Mit szeret legjobban a munkájában?
A legszebb pillanat, amikor az elkészült, kipucolt csizma a lábra kerül, és látszik a vevőn, hogy tetszik neki. Mindenkinek egyedi csizma kell attól függően, mire akarja használni, milyen viselethez kívánja fölvenni, mennyire hajlik a lába, mennyire lehet kemény a csizmának a szára. Szerintem bármilyen szakmáról is legyen szó, ha az ember nem szeretettel és odaadással végzi a munkáját, abban nincs köszönet.
Kinek fogja átadni a tudását?
A fiam nem kívánja folytatni. Kicsit megértem, mert nem lesz kivel, és jóformán nem lesz már alapanyag sem. A cipők elsősorban marhabőrből, de néha sertésbőrből készülnek. A felsőbőrnek, a talpnak, az épített sarkoknak marha az alapanyaga. Az olasz cégeknek - ahonnan a marhabőrt importáljuk - egyre nehezebb a marhabőr beszerzése, mert Kína szinte mindet fölvásárolja. Például a sertésbőr egyedüli gyártója Kína. Magyarországon néhány évvel ezelőtt megszüntették a bőripari képzést és a bőrgyártást. Jelenleg csupán egy velem közel egykorú ember gyárt itthon bőrt. A többi alapanyaggal, például a sarkat rögzítő drótszög minőségével is probléma van, mert vagy szárnyas, vagy sorjás, amitől mikor beverik a szöget, nem arra megy, amerre irányítják. Édesapám elmondása szerint az ötvenes-hetvenes években is volt probléma az anyagbeszerzéssel, de a nyolcvanas évektől kezdve viszonylag jó volt az alapanyag ellátottság. Az utóbbi években viszont egyre nehezebb. Úgy tudom, a környező országokban is egyre kevesebb a cipész, csizmadia, sokszor keresnek meg engem Németországból, Ausztriából, Romániából is munkákkal. Magyarországon tíz-tizenöt aktív csizmadiáról, cipészről tudok, akik nem gyógycipőkre specializálódtak. Van fiatalabb is közöttük, de ők a faszeges megoldástól már idegenkednek, az egyszerűbb, ragasztott megoldást választják, de az már olyan, mintha a kínaiak csinálnák. Ha a korosztályombeli cipészek befejezik a munkát, marad még egy harmincas korosztály. Hogy utánuk marad-e még valaki, kérdéses. Oktatás már nincs, hiába jön el hozzám bárki tanulni, én papírt nem tudok adni róla, mert ennek a szakmának van egy elméleti képzése is, szakrajzot, anyagismeretet is kellene tanulni. Én kollégáknak is meg szoktam mutatni, mit hogyan kell csinálni, de sokszor megvalósítás helyett inkább föladják, mert mindennek van egy technológiája, amit hiába mondok el, azt ki kell gyakorolni. Két-három év minimum kell ahhoz, hogy egy munkafázis benne legyen az ember kezében. Régen is három év volt az inas idő, plusz kettő évet kellett segédként eltölteni, aztán jöhetett a vizsga.
- 2023.02.08Az MT. új szabályai - munkajogi aktualitások, változások 2023. Az Országgyűlés 2022. decemberében módosította a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt, mely több pontban is módosult a korábbiakhoz képest. On-line programunk keretében szeretnénk bemutatni résztvevőinknek a módosításban érintett részeket, aktualitásokat gyakorlati megközelítésben.
Részletek
Jegyek
- 2023.02.15Hoshin Kanri képzés A Hoshin Kanri, amely a minőségi termékek és szolgáltatások biztosítása érdekében a változásmenedzsment projektek lebontásával segíti elő az egész vállalatra kiterjedő stratégiai tervezést, ezáltal megvalósítja a munkafolyamatok racionális napi menedzsment rendszerének hosszú távú kialakítását a szervezetnél. A Hoshin Kanri módszer megismerése és a stratégiai célok lebontása, célmegállapodások megkötése, erőforrás és projekttervek, akció meghatározása a célok elérése érdekében.
Részletek
Jegyek
- 2023.02.16Lean black belt képzés A képzés során a résztvevő megismerhetik azokat a haladó és új lean módszereket, illetve az Ipar 4.0-hoz kapcsolódó fejlesztéseket, amelyek ráépülnek és kiegészítik a korábbi lean ismereteiket, ezzel szélesebb körben tudják a szervezetüknél folyó lean bevezetést támogatni.
Részletek
Jegyek
- 2023.03.22recruiTECH konferencia A recruiTECH elsősorban HR vezetőknek, toborzóknak, toborzási vezetőknek, employer branding specialistáknak és learning & development szakembereknek szól, akik napi szinten küzdenek a toborzási céljaikért a munkaerőpiacon, akik keresik az új megoldásokat, melyek segítségével hatékonyabbá tehetik vállalatuk tevékenységét.
Részletek
Jegyek
A jelenlegi nehéz gazdasági helyzet sok szektorra hatással van, azonban az informatikai iparágat, és azon belül az IT munkaerőpiacot látszólag... Teljes cikk
A munkavállaláskor egy nagyon fontos tisztázandó kérdés, hogy hány műszakos munkát vállal az ember. Teljes cikk
A szerelő szakma igazán szerteágazónak nevezhető. Alapvető feladata a szerelőknek az építés, összeállítás, karbantartás és javítás. Teljes cikk
- Melyik szakma művelői a legboldogabbak? 2 hete
- Újévi fogadalmak a munkahelyen: 3 működő tipp 4 hete
- A szabadság luxusa: karrier- és puzsérságépítés - podcastunkban Puzsér Róbert 1 hónapja
- Trendek, de minek? - Divatőrületek a karrierszakmától 2 hónapja
- A dolgozók több mint fele hajlandó elköltözni munkahelyváltás miatt 2 hónapja
- A mostani óvodások ötöde ma még nem létező munkakört fog betölteni 2 hónapja
- Orvos 3 hónapja
- Így segíthetsz meghatározni az alkalmazottad karriercéljait! 4 hónapja
- Ismét indul a munkaerőpiacra való visszatérést segítő program 4 hónapja
- Marketing munkatárs 4 hónapja
- Üzletvezető 5 hónapja