Lesz-e újra tandíj a felsőoktatásban? - több megoldás is létezik

Kacsa volt az utólagos tandíj bevezetése?

Márciusban a Népszabadság adott hírt róla, hogy a kormány az utólagos tandíj bevezetését fontolgatja. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő a felröppent sajtóhírekre a következőképpen reagált: "a tandíj a Gyurcsány-korszakkal együtt megbukott. A szociális népszavazáson az emberek úgy döntöttek, hogy ne legyen tandíj a magyar felsőoktatási intézményekben, ez a célkitűzésünk, álláspontunk továbbra sem változott." Kifejtette: a felsőoktatás átszervezése során a kormánynak lesz lehetősége arra, hogy meghatározza az államilag finanszírozott felsőoktatási hallgatói számot és a képzési szerkezetet a gazdaság és munkaerőpiac igényeinek megfelelően. Ma az egyik legnagyobb baj éppen az, hogy a felsőoktatás és az oktatási rendszer egésze, valamint a gazdasági és munkaerő-piaci igények nem esnek még csak közel sem egymáshoz - tette hozzá. A kormánynak ezt a szándékát - tehát, hogy a piaci szektor igényei mentén kívánja újra elosztani a képzési helyek számát - a Széll Kálmán-terv felsőoktatásra vonatkozó részéből is ki lehetett olvasni.

A tandíjügyhöz visszakanyarodva megszólalt a kérdésben Gyurcsány Ferenc is, aki egy Facebook-bejegyzésben úgy vélte, ez a kérdés igazán próbája lesz a kormányzati és az ellenzéki felelősségnek. A kormánynak azért, mert ellenzékben annak idején "elutálta" a tandíjat, a szocialistáknak pedig azért, mert annak idején javasolták a tandíj bevezetését, ellenzékben azonban népszerűséget keresve "csípőből elutasíthatnák" - írta a volt miniszterelnök.

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke mindenesetre még egyszer felborzolta a kedélyeket, mikor a TV2 Mokka című műsorában május 17-én úgy nyilatkozott, azoknak a diákoknak, akik nem fejezik be a tanulmányaikat, utólag meg kellene fizetniük a képzésük költségeit. Ez a diákhitel rendszerén keresztül megoldható - mondta, hozzátéve, hogy a hallgatók 30-40 százaléka hagyja abba tanulmányait, nem szerzi meg diplomáját időre. Pokorni bejelentésére az oktatási államtitkárságtól érkezett válasz, közölték, hogy nincs szó tandíjfizetés bevezetéséről. "Az utólagos tandíjbefizetés ötlete új keletű, első hallásra ötletszerű javaslat. Vajon gondolt-e rá a megfogalmazója, hogy ha egy-egy diáknak nem sikerül diplomát szereznie, akkor vélhetőleg nem fog tudni jobban fizető álláshoz jutni, tehát gyakorlatilag nem lesz rá esélye, hogy a diákhitelét, illetve a tandíját visszafizesse?" - közölte az államtitkárság az MTI-vel. Hozzátették, inkább a bejutási követelmények emelésével és a képzésben történő előrehaladás szigorításával lehet biztosítani a diplomaszerzés mostaninál jobb esélyeit.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája szerint csak felmenő rendszerben, semmiképpen sem visszamenőleges hatállyal képzelhető el, hogy utólag térítést kérjenek a lemorzsolódó hallgatóktól. Nagy Dávid, a HÖOK elnöke az MTI-nek azt mondta: megfelelő szabályozás és átlátható eljárásrend mellett ez a megközelítés alkalmas lehet a felesleges ráfordítások minimalizálására, de minden esetben meg kell vizsgálni, mi a lemorzsolódás oka. Úgy véli, annak például nem kéne fizetnie, aki egészségügyi okokból esik ki a felsőoktatásból.

Költségtérítés helyett önköltség

Szintén nagy port kavart az a Széll Kálmán-tervbe becsúszott kisbetűs rész, amely a költségtérítéses képzés leépítéséről szól. A tervezetben konkrétan az áll: "Az állami intézményrendszert jelentősen terheli a költségtérítéses képzés (aránya 50 százalék körüli), melyről mára bebizonyosodott, hogy jelentős részben a felesleges kapacitások fenntartását szolgálja, minőségi és munkaerő-piaci szempontból kifogásolható eredménnyel. A "költségtérítéses szektor" egyik fő oka a képzési struktúra torzulásának, a konstrukció fokozatos kivezetése az állami intézményi körből ezért (is) indokolt."

Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke hamar tisztázta a helyzetet, az index.hu-nak kijelentette: "Ez nem a fizetős képzések megszüntetését jelenti, hanem azt, hogy a jövőben a hallgatók valós, 100 százalékos térítést fizessenek. Hiller István pedig a következő kiegészítő jellegű megjegyzést fűzte hozzá: ma a költségtérítéses hallgatók valós képzési költségük átlagosan 50 százalékát térítik meg, ha "a Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomag megvalósul, a költségek összege átlagosan a duplájára fog emelkedni. Valójában tandíjat akarnak bevezetni." - mondta a szocialista képviselő, aki szerint ezt a lépést a kormány a mai napig nem vallja be.

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint akár egymillió forint is lehet egy éves tandíj, amennyiben kivezetik a felsőoktatásból a költségtérítéses képzést, és az önköltségeshez igazítják azt a Széll Kálmán-terv alapján. Hoffmann az MR1-Kossuth Rádiónak adott interjújában arról beszélt, hogy szaktól függene a tandíj összege. Az alsó határ azonban még így is évi két-háromszázezer forint körül lenne. Első körben meghatároznának egy keretszámot a költségtérítéses képzéseknél, jelenleg ugyanis nincs ilyen. Éppen ezért erről végleges döntést csak a jövő évi költségvetés tárgyalásakor, ez év végén hozhatnak. Az államtitkár felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a tanulmányi eredménytől függően ki lehet esni az ingyenes oktatásból, de be is lehet oda lépni.

Dux László felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint meg fog maradni a költségtérítéses képzés, de azt nem kívánta elmondani, hogy melyik képzési területeken emelkedhet meg a költségtérítés díja. A hiányszakmákban a hallgatói létszám növelését alacsony képzési költségekkel és ösztöndíjakkal kívánják majd vonzóvá tenni a fiatalok számára. Azokon a szakokon, ahol nem indokolt a hallgatók létszámának növelése, a költségek emelése indokolt lehet, hiszen ha emelkedik az összeg, kevesebben jelentkeznek - mondta el az államtitkár.

Tandíjmodellek külföldön

Az oktatáspolitika az Európai Unióban nemzeti alapokon nyugszik, tehát tagállami hatáskörben marad, "mind alkotmányunk, mind a közoktatási törvényünk biztosítja" - olvasható a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján. Az unió országaiban különböző modellek alakultak ki arra nézvést, hogy a hallgatók milyen módon járuljanak hozzá oktatásuk költségeihez. Ezen intézkedések bevezetése egyik államban sem ment zökkenőmentesen. Legutóbb 2010 novemberében Angliában tört ki diáklázadás a tandíj felső határának emelése miatt. Becslések szerint 30 ezer brit hallgató vonult utcára, a tüntetés pedig erőszakba torkollott. A brit diákszövetség adatai szerint a tandíjrendszer már alkalmazásának első évében 15 ezer - tanulmányi eredményei alapján egyébként megfelelő - diákot riasztott el az egyetemi jelentkezéstől. A BBC pedig arról adott hírt, hogy tíz év alatt 3 százalékról 25 százalékra nőtt azon egyetemisták száma, akik ismernek a szexiparban dolgozó, tandíjukat ily módon fedező diákokat.

Az Egyesült Államokban a tandíj állami, Németországban tartományi hatáskörbe tartozik - bevezetése idején Berlinben a diákokból álló csapatok minden épületben elfoglalták a bejáratot és akadályozták az oktatást -. Japánban az intézmények döntenek, Ausztráliában a képzési terület alapján szabják meg, hogy mennyi a diákokra eső önrész. Az Európai Unióban ingyenes a felsőoktatás Máltán, Cipruson, Luxemburgban, Görögországban, Dániában, Svédországban és Finnországban. Romániában, Észtországban, Lettországban és Litvániában államilag támogatott és költségtérítéses képzéseket is indítanak. Írországban nincs tandíj, de például évi 1500 euró beiratkozási díjat kérnek el a hallgatóktól. Hollandiában minden diák 1670 eurót fizet, Spanyolországban viszont a felvett kreditszám alapján fizetnek a hallgatók - írja az eduline.hu. Szerbiában a 2009-2010-es tanévtől nőttek jelentősen a felsőoktatási tandíjak.

Hogyan lép Magyarország?

A Horn-kormányt követő Fidesz kormányzás 2000 forintos tandíjat szüntetett meg. A Fidesz-KDNP népszavazási kezdeményezése 2008 márciusában viszont már százezres nagyságrendű tandíjak eltörlését valósította meg. Akkor Orbán Viktor a TV2 Mokka című műsorában a következőket mondta: "elméleteket lehet gyártani arról, hogy jó-e a tandíj, de a kérdés az, hogy itt és most a magyarok, az emberek számára mit jelent. Lehet Hollandiát, meg sok más példát hozni, de ez itt fog történni velünk. Ezért tudnunk kell, hogy egy-egy döntés következménye mi lesz az életünkre."

A tandíj bevezetése politikai, szociológiai szempontból is kényes kérdés, pedig a külföldi országokban megfigyelhető változatos modellek bizonyítják, több lehetőség is kínálkozik. A differenciált tandíjak bevezetése tűnik a legigazságosabb megoldásnak, de sok múlik a részleteken. A tandíj ösztönözheti a diákokat a célirányos pályaválasztásra, a jobb eredményre való törekvésre, valamint tanulmányaik eredményes és mielőbbi befejezésére.

Az alacsonyabb jövedelmű családok számára szimbolikusan is "sérülő" esélyegyenlőséget visszaadhatja a szociális helyzet, és a képességek, a teljesítmény figyelembevétele. Az USÁ-ban a tandíj meghatározásánál a diploma munkaerő-piaci értéke általában többet számít, mint a képzési költség - ettől nem áll távol Dux László a fentiekben taglalt elképzelése sem. Azokra a magyar diákokra azonban, akik lecsúsznak az államilag finanszírozott helyekről, a tervezett lépések nyomán óriási terhek hárulhatnak, egy diploma költségei a tandíjterhek nélkül is az egekig szöknek. Akit anyagilag nem tudnak támogatni a szülei, annak marad a diákmunka, a diákhitel, az ösztöndíj és a szociális támogatás, vagy - az egyszerűbbnek tűnő utat választva - a felsőoktatás elhagyása.