Szerző: Kertész Dalma
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 8 éve

Magyarok a nagyvilágban - gyakornoki programmal Hongkongban

images

- Mikor és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott? Mivel foglalkozol?

- A LEGO frissdiplomás-programjának köszönhetően kerültem Hongkongba júniusban. Ennek a programnak a lényege, hogy három féléven keresztül három eltérő munkakörben, legalább két különböző földrajzi helyen kell végeznem a munkámat. Körülbelül egy évvel ezelőtt logisztikán kezdtem Nyíregyházán, majd minőségügyön folytattam Csehországban, jelenleg pedig a beszerzési osztályon vagyok Hongkongban. Itt egyik fő feladatom az olyan területek feltérképezése, amelyeken még nincs hangsúly, de várhatóan előtérbe fognak kerülni, a másik pedig egy minőségüggyel kapcsolatos téma.

- Mi a végzettséged, a mesterséged, és ennek mennyiben van köze a jelenlegi munkádhoz? Hogyan alakult eddig a karriered?

- Középiskolában gépésztechnikusnak tanultam, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen közgazdászként, logisztika főszakirányon végeztem, úgyhogy a mostani munkám abszolút egybevág az eddigi tanulmányaimmal, nagy hasznát veszem mindkét szakmai háttérnek. Sokat profitálok eddigi külföldi tapasztalataimból is, Németországban tanultam egy ösztöndíjnak köszönhetően, majd fél éven keresztül a Bosch logisztikai gyakornoka voltam szintén Kínában.

- Mit gondolsz, az a munka, amit kint végzel, mennyiben lenne más itthon?

- A hongkongihoz hasonló beszerzői irodáról nem tudok Magyarországon, szerintem ez helyi jelenség, persze hasonló feladatok otthon is akadnának. A legfontosabb különbségek az eltérő kulturális háttérből adódnak, egyszerűen máshogy kell megfogalmaznod az elgondolásaidat ahhoz, hogy megértesd a kollégákkal. Például a rendszer nagyon hierarchikusan működik abban az értelemben, hogy a dolgozók minden iránymutatást a főnöktől várnak, semmiben sem mernek önállóan dönteni, még akkor sem, ha amúgy a főnök szabad kezet adna nekik. Tehát nem arról van szó, hogy a vezető mindenbe beleszól, hanem arról, hogy az emberek nem vállalnak felelősséget a döntéseikért, inkább mindent megkérdeznek a felettesüktől. Ezzel is számolni kell, ha valamit el akarsz érni. Amúgy mindenki kedves és segítőkész, megszokták a külföldieket, hiszen Hongkong olyan, mint egy vasútállomás, mindenki átutazóban van.

- Milyen életkörülmények között élsz, és milyen az életszínvonal a magyarországihoz képest?

- Valamivel jobban élek itt, de ez egy speciális helyzet. Az átlagember többet keres, mint otthon, viszont rosszabbul él a magasabb költségek miatt. Fogalmazhatnék úgy is, más dolgokat értékelnek. Rengeteg embernek van például okostelefonja, de senkinek sincs kertje. A lakások aprók, arra, hogy valakinek esetleg háza legyen, általában gondolni sem lehet. A magas ingatlanárak miatt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egynél több gyereket vállaljanak, erre pedig még ráerősít az oktatásban tapasztalható iszonyatos verseny. Néhány kollégám drága angol és matek különórákra viszi óvoda után a gyerekeit, de az egyetemi oktatás sem olcsó. Hozzá kell tennem, a munkavállalók évente 12 nap szabadságot kapnak.

- A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni?

- Mivel kiküldetési pénzt kapok, és a cég fedezi a szállást, többet tudok félretenni, mint otthon. Jut belőle utazgatásra, igyekszem felfedezni a környéket, nagy luxusra azonban nem kell gondolni. Egyelőre határozott célom nincs a megtakarítással.

- Milyen a kinti munkamorál?

- Úgy érzem, Magyarországhoz képest itt fontosabb a karrier. Az emberek többet küzdenek, és sokra is viszik, más kérdés, hogy ettől boldogabbak-e. Viszont a társadalom nagy részére jellemző egyfajta kultúrából fakadó kiegyensúlyozottság, a harmónia megteremtése talán a második legfontosabb sajátságuk a már említett hierarchikus szemléletmód után. Nem hallok túl sok panaszt, az emberek inkább gondolják úgy, hogy saját maguktól függ a helyzetük, és nem próbálják rákenni a politikusokra, vagy a multikra. Ha röviden kellene összefoglalni, azt mondanám, hogy a fejlődés, az üzlet és a gazdagodás áll az élet középpontjában és a hangulat alapvetően inspiráló. Persze ennek a rohanásnak megvannak a hátulütői is.

- Érzel honvágyat? Mi hiányzik Magyarországról?

- Nem vagyok itt olyan régóta, hogy hatalmas honvágyat éreznék, de néha hiányoznak az ételek, a borozók, az alacsony, takaros házak. A szeretteimmel való kapcsolattartást pedig az időeltolódás teszi nehézzé.

- Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

- Leginkább szerintem az inspiráló légkör fog hiányozni. A nyitottság arra, hogy az ember idegeneket ismerjen meg. Persze ez megteremthető máshol is, csak dolgozni kell rajta.

- Hogyan telik egy napod? Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek? Milyen szórakozási lehetőséged van?

- Munkaidőben a legtöbb információhoz megbeszélésék, helyszíni látogatások alkalmával jutok hozzá, szóval ez a leghasznosabb része a napnak. Egyedül nem sokra megyek, mivel a munkám alapvetően koordinációról szól. Munka után rengeteg a lehetőség, itt valóban pezseg az élet, és ez alatt nem a kulturális élvezeteket értem, inkább az összejövetelekre, változatos programokra gondolok. Voltam már búvárkodni, idegenekkel társasjátékozni, holnap fotótanfolyamra megyek, este pedig az egyik kereskedelmi kamara összejövetelére. Sok az ismerősöm direkt külföldieknek szervezett estekről, vagy tánctanfolyamról, érdekes emberekkel lehet találkozni.

A legjellemzőbb szabadidős tevékenység egyébként a vacsorázás, ez olyasmi, mint mikor nálunk az ember sörözni megy a barátaival. Népszerű a kirándulás is - az egyik internetes honlapon például minden napra szerveznek legalább egy kirándulást a közeli hegyekbe vagy szigetekre, gyakran naplemente utánra is. Tipikusan kelet-ázsiai szórakozás a karaoke - amely annyiban különbözik a magyar változattól, hogy itt egy kisebb teremben csak a baráti társaság előtt, többnyire egy asztal körül ülve énekel az ember. Mindenféle földi jó is akad hozzá: tea, sör, csemegeként pedig gyümölcstál vagy csirkeláb.

- Mennyi ideig tervezel kint maradni? Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?

- November végéig maradok a szerződésem miatt. Hogy utána hol fogok dolgozni, az egyelőre a jövő zenéje, de hosszabb távon mindenképpen haza akarok menni. Ezt az időszakot amolyan inaséveknek fogom fel, sok olyan dolgot látok és megtanulok, melyet a későbbiekben otthon biztosan hasznosítani tudok majd.



Follow hrportal_hu on Twitter