Magyarok a nagyvilágban: informatikusként Máltán

- Mikor és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott? Mivel foglalkozol, milyen beosztásban vagy?

- Öt hónapja, a strandszezon elején Budapestről költöztem Máltára, egy a sziget közepén fekvő, hazai szemmel nézve kisvárosba. Azóta egy svájci pénzügyi vállalat itteni irodájában dolgozom szenior szoftverfejlesztőként. A cég kereskedési platformjának bővítésével foglalatoskodom, múlt hét óta pedig már a családias létszámú projektcsapat máltai szekciójának munkájáért is felelek.

- Mi a végzettséged, mi a mesterséged, és ennek mennyiben van köze a jelenlegi munkádhoz? Hogyan alakult eddig a karriered? Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna, vagy inkább csak sodort az élet?

- Néhány éve az ELTE jutalmazta meg kiváló hallgatói teljesítményemet egy programtervező informatikus diplomával. Ekkor már hároméves szakmai gyakorlatot tudtam a hátam mögött nagyvállalati Java fejlesztésben egy IT cégnél Pesten. Ez a mesterségem, a jelenlegi máltai munkakörömben is ezzel foglalkozom egy kicsit tágabb területen.

Zöldfülű junior Java fejlesztőként indult tehát a karrierem, szakmai tudásom nagy része a gyakorlati idő alatt ragadt rám. Rengeteget tanultam a tapasztaltabb kollégáktól. Három év után már a ranglétra következő fokán, kiképzett programozóként igazoltam át egy svájci szoftverház fővárosi irodájába "biteket faragni". Két év után pedig tőlük köszöntem le, hogy Máltán folytathassam a szolgálatot. Mivel ezek a váltások csak különböző íróasztalt és nem jelentősen különböző munkát jelentettek, ezért sikerült mindig azzal foglalkoznom, amivel szerettem volna.

- Mit gondolsz, az a munka, amit kint végzel, mennyiben lenne más itthon? Kérdezem ezt szakmai, anyagi értelemben, a megbecsülés, vagy az emberi kapcsolatok szempontjából.

- Úgy gondolom, hogy szakmailag, szociálisan és megbecsülés szempontjából sem különbözne. Az informatikusokat otthon is általában kellemes helyen dolgoztatják jó pénzért. Egyáltalán nincs lemaradás se technológiában, se környezetben. Anyagilag viszont egy kicsit más a helyzet. Ez a kis különbség abból ered, hogy nagyjából kétszer annyit utalnak a számlámra most, mint otthon, viszont a tej csak másfélszer kerül annyiba itt.

- Milyen életkörülmények között élsz, és milyen az életszínvonal a magyarországihoz képest? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek? Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?

- Csakúgy, mint otthon, itt is többet keresek valamivel az átlagjövedelem kétszeresénél, ezért kényelmes életkörülményeket tudok teremteni magamnak. Úgy látom, hogy a máltaiak nem élnek nagy lábon, azt erős túlzással sem lehet állítani, hogy általános jólét lenne. Viszont az életszínvonal az emberek nagy részének magasabb, mint Magyarországon.

Nem vagyok benne biztos, hogy az anyagiaknak köze van hozzá, de nem tapasztalom, hogy az emberek stresszelnének, vagy komolyan aggasztaná őket bármi is. Lehet, hogy inkább ez csak a déli mentalitásnak köszönhető. Az olaszos temperamentumból ered, hogy nem annyira kiegyensúlyozottak, mert könnyen elpattan bennük valami és akkor visítanak. Nem mindig lehet azonban tudni, hogy azért üvöltenek egymással, mert valami problémájuk van, vagy csak mert ez az alap hangnem. A mindennapok hangulatára leginkább a nyugalom a jellemző. Elég falusias itt a közeg. Senki sem siet sehova. Bár ez leginkább az ország azon részére igaz, ahova nem járnak turisták. Ahol nem ez a helyzet, ott néha elszabadul az őrület, főleg napnyugta után a szórakozóhelyek közelében.

- A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?

- A fizetésem 40 százaléka szokott elmenni kiadásokra és 60 százaléka megmarad. Ez az arány odahaza is megvolt, de úgy, hogy ott nem kellett bérleti díjat fizetnem a lakásért. Ez a legnagyobb tétel a kiadási oldalon, a költségek felét ez teszi ki. Azt nem mondanám, hogy spórolok, vagy gyűjtök valamire. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem verem el a pénzt Dubajban. Természetesen vannak komolyabb céljaim a közeljövőben, amelyek fizikai javakban fognak "megtestesülni", és amelyekhez nagyobb tőke kell, de ezekre már el vannak különítve a források.

- Milyen a kinti munkamorál?

- Nincs nagy nyomás a vezetés felől, ezért nem jellemző a kapkodás nálunk. Nem látszik a kollégák arcán reggel, hogy alig várták, hogy bejöhessenek dolgozni. Viszont délután, amikor mennek haza már inkább vidámabbak. Nehéz az egész napot az irodában tölteni, amikor szinte mindig süt a nap odakint és a tengerpart öt percre van. A dél-európai emberekről terjeng egy olyan sztereotípia, hogy nem nagyon szeretnek dolgozni. Ezt nem tudom megcáfolni. Bár nyilván a mi cégünkre ez nem igaz.

- Érzel honvágyat? Mi hiányzik Magyarországról?

- Nincs honvágyam, ami leginkább annak tudható be, hogy viszonylag gyakran járok haza és a neten is elég könnyű tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Viszont jó néhány dolog akad, ami hiányzik. Ilyen például a menza jellegű tálcás ételbárok, a nagyobb bevásárlóközpontok, hipermarketek. Itt elég szűkös a választék mind termékekben, mind szolgáltatásokban. Ez utóbbiak minősége sem mindig éri el a magyarországi szintet. Emiatt néha úgy érzem, Málta közelebb van Afrikához, mint Európához. Lehet, hogy meglepő, de a BKV is hiányzik. Botrányosan használhatatlan itt a tömegközlekedés. Ezen kívül pedig a zöld színt is hiányolom. Az év nagy részében sivatagos a táj, ami nem kifejezetten kellemes látvány hosszú távon, az erdő itt abszolút nem létezik. Bár még nincs tél, de ha megérkezik, akkor valószínűleg a központi fűtést is hiányolni fogom.

- Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

- A sok napsütés, a tenger és az olcsó benzin. Főleg az első kettő miatt akartam ide költözni. Persze járhattam volna Pestről is a tengerpartra, de így talán kicsit jobban jövök ki anyagilag.

- Hogyan telik egy napod - munkaidő alatt és munkaidő után. Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek? Milyen szórakozási lehetőséged van?

- A napot a korábbi munkahelyeimhez képest viszonylag korán kezdem. Elvileg fél 9 környékén illene megjelenni az irodában. Ez nekem általában 10-20 perces késéssel szokott sikerülni. A pesti munkahelyemen csak 10-re kellett beérni, az azt megelőző cégnél pedig nem is volt direktíva az érkezésre. Jellemzően az első kávé elfogyasztása után veszi kezdetét a "morning briefing". Ez úgy néz ki, hogy az egyik kereskedő néhány perces előadást tart arról, hogy mi történt a világgazdaságban az elmúlt 24 órában, és mi várható a következő 24-ben. Habár ezek az informatikusok számára irreleváns információk, mégis kötelező mindenkinek meghallgatnia. A tényleges munka ezután szokott elkezdődni, és fél 6-ig tart. Ezt tetszőleges időben egy egy órás ebédszünet szakítja meg, nagyon szigorúan veszik, hogy ez ne legyen egy perccel sem rövidebb. A hétköznap estéket leginkább otthoni lazítással vagy sportolással töltöm. Februárban lesz itt egy maraton, arra készülök. Hétvégén szokott eljönni a strandolás és az olyan szociális tevékenységek ideje, mint a sörözés, bulizás. Úgy vettem észre, ha a máltaiaknak van némi felesleges ideje este, akkor azonnal kivonulnak a partra piknikezni. Akármelyik este mész ki a strandra, biztos, hogy lesz ott néhány nagyobb társaság, akik sütögetnek. A búvárkodás és általában azok a dolgok, amiket vízen lehet csinálni szintén nagyon népszerűek.

- Mennyi ideig tervezel kint maradni? Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol most élsz?

- Mindenképpen vissza fogok költözni Budapestre, de még nem tudom, hogy mikor. Nem hiszem, hogy évek múlva, inkább hamarabb. Arról viszont határozott véleményem van, hogy nem alapítanék itt családot. Nem rossz itt élni, de otthon nekem jobb. Relatív, kinek mi tetszik, és mit tud kihozni az adott lehetőségekből. Persze azt sem erőltetném a fiatalokra, hogy Magyarországon éljék le az életüket. Ezt döntsék el ők.