Magyarországról külföldre dolgozni: hogyan lehetséges?

A covid-járvány utáni időszakban átalakulás kezdődött a munkaerőpiacon, teret hódított a home office. Ebben az új környezetben egyre többen választják azt az utat, hogy külföldre dolgozzanak anélkül, hogy kiköltöznének. Korábban ez kivételes esetekben fordult elő, de most egyre több munkavállaló fedezi fel ezt a lehetőséget – hangsúlyozta a HR Portálnak Baráth András karrier-tanácsadó, a Gerilla Önéletrajz Műhely és a Mentor Klub alapítója. Nemcsak informatikusoknak lehetséges ez, például adatelemzőknek, marketing szakembereknek, automatizációs szakértőknek, vállalatirányítási rendszerek tanácsadóinak is. Az ilyen munkáért kapott bérek általában bruttó 2-5 millió forint között mozognak, de magasabb fizetések is elérhetők. Azért is vonzó ez a lehetőség, mert nem kell elhagyni otthonunkat, más ország kultúrájába beépülni, a hazai megélhetési szinten lehet nyugati fizetéshez jutni. E munkák megszerzéséhez az angol nyelv tárgyalási szintű ismerete elengedhetetlen. Egy erős LinkedIn profil és hatékony álláskeresési stratégia alkalmazásával számos ajánlatot kaphatnak idővel.

Egyéni vállalkozóként a legegyszerűbb

Miként lehet  megalapozni ezeket a munkalehetőségeket? Az első lehetőség vállalkozóként belevágni, amit szellemi munkáknál egyéni vállalkozásban szabadúszásként aposztrofálnak. Ez azt jelenti, hogy saját vállalkozást hozunk létre, felajánljuk tudásunkat külföldi megbízóknak és/vagy hirdetjük magunkat külföldi oldalakon. A neten több olyan oldal is található, amelyen szabadúszóként regisztrálhatunk és megbízásokat kaphatunk, itt azonban az oldal üzemeltetői  jutalékot vonnak le a megbízási díjból (ilyen például Fiverr.com, Freelancer.com, Flexjobs.com, Guru.com). Ennek a szabadúszó létformának megvan az előnye és a hátránya egyaránt: Mi határozzuk meg és osztjuk be a munkaidőnket, nincs klasszikus főnökünk, maximális a rugalmasság, ellenben biztos fizetésünk sincs, mi fizetjük magunk után az adókat és járulékokat, munkánkról pedig számlát állítunk ki a külföldi megbízónak.

Alkalmazottként már sokkal bonyolultabb

A másik eset az, amikor a munkavállalók külföldi munkaadótól kapnak munkát és alkalmazottként dolgoznak. Most ezt vesszük alaposabban nagyító alá. Az RSM szakembereit kérdeztük arról, hogy milyen adózási és jogi kérdésekkel kell számolniuk azoknak, akik magyarországi lakhatással vállalnak külföldi munkát. Süli Szilvia, az adóüzletág menedzsere és dr. Vakulya Csaba, az RSM Szűcs & Partnerei Ügyvédi Iroda ügyvédje hangsúlyozták, hogy bár a legfontosabb szabályokat tudják ismertetni, tekintettel a vélelmezett magyar magánszemély célközönségre, a válaszaik nem teljes körűek.

Hol és hogyan adózik a Magyarországról külföldre dolgozó?
Ha egy külföldi társaság úgy foglalkoztat valakit, hogy a munkavállaló a tevékenységét részben vagy egészben Magyarországon fejti ki, akkor Magyarországon mind a munkáltatónak, mind a magánszemélynek adókötelezettsége keletkezhet. Az adókötelezettségek megállapításához figyelembe kell venni a nemzetközi és a nemzeti jogszabályi előírásokat.

A külföldi foglalkoztató szempontjából vizsgálandó, hogy ha a magánszemély huzamosabb ideig dolgozik Magyarországon, abban az esetben a munkavállaló tevékenysége keletkeztet-e ún. telephelyet a külföldi munkaadó számára Magyarországon. Amennyiben igen, a külföldi foglalkoztatónak hazánkban társasági adó, iparűzési adófizetési kötelezettsége keletkezhet, továbbá nagy valószínűséggel fióktelepet kell bejegyeznie, vagy leányvállalatot kell alapítania.

Mint az RSM szakértői elmondták: a későbbi válaszok során azt feltételezik, hogy olyan esetről beszélnek, amikor a foglalkoztatónak nincs ilyen letelepedési kötelezettsége.

a) Személyi jövedelemadó
A személyi jövedelemadó kötelezettséget befolyásolja:
- a tény, hogy Magyarországnak van-e kettős adóztatást kizáró egyezménye azzal az állammal, amelyben a foglalkoztató székhelye található;
- a magánszemély adóügyi illetősége; külföldi illetőségű magánszemély esetén a magyarországi tartózkodás hossza.

Az RSM szakértői kiemelték: az alábbiakban a magyar illetőségű magánszemélyeket illetően fogalmaznak meg állításokat. Magyarországnak több mint 80 országgal van kettős adóztatást kizáró egyezménye. Tapasztalataik szerint a külföldi munkáltatók többsége olyan országban rendelkezik székhellyel, amely országgal Magyarországnak van kettős adóztatást kizáró egyezménye. Amennyiben a magyar adóügyi illetőségű magánszemély távmunkában dolgozik Magyarországról, akkor a kettős adóztatást kizáró egyezmények alapján a személyi jövedelemadót Magyarországon kell megfizetni a magyar szabályok szerint.

Tekintettel arra, hogy a külföldi foglalkoztató a magyar szabályok szerint nem minősül kifizetőnek, ezért az szja bevallása és megfizetése a magánszemély kötelezettsége. A munkavállaló köteles negyedévente a 15 százalékos személyi jövedelemadóelőleget fizetni, illetve a jövedelmet, az azt terhelő szja-t, és a megfizetett adóelőleget az éves SZJA bevallásban bevallani. Fontos hangsúlyozni, hogy mivel a bevallástervezet készítéséhez a NAV a külföldi foglalkoztatótól nem kap adatot a magánszemély jövedelméről, ezért a NAV által készített éves adóbevallástervezetet a magánszemélynek ki kell egészítenie a külföldről kapott munkaviszonyos jövedelmével.

Abban az esetben, ha foglalkoztató székhelye olyan államban található, amellyel Magyarországnak nincs kettős adóztatást kizáró egyezménye (jövőre ezek közé fog tartozni az USA is), akkor a munkáltató országában is felmerülhet jövedelemadó fizetési és bevallási kötelezettség az adott ország szabályai szerint. A magyar illetőségű munkavállaló ilyenkor a külföldön megfizetett adó 90 százalékával csökkentheti a jövedelmet terhelő magyar szja-kötelezettségét.

b) Társadalombiztosítási járulék (tbj) és szociális hozzájárulási adó (szocho)
Ha egy magyar magánszemély úgy köt szerződést külföldi társasággal, hogy munkavégzés helyeként Magyarországot jelölik meg, és a munkavállaló innen dolgozik távmunkában, akkor a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási kötelezettséget jellemzően Magyarországon fizetik meg illetve alkalmazzák. Ilyen esetben főszabály szerint a munkáltatónak Magyarországon be kell jelentkeznie külföldi foglalkoztatóként. Ekkor a foglalkoztató köteles a 18,5% társadalombiztosítási járulékot a magánszemély béréből levonni, a 13% szociális hozzájárulási adót pedig megfizetni. Ezzel kapcsolatban a foglalkoztatót havi bevallási kötelezettség is terheli.

Ha a munkáltató ezen kötelezettségein bármilyen okból elmulasztja, a járulékfizetési, a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség és a bevallási kötelezettség átszáll a munkavállalóra. Lényeges különbség, hogy ilyenkor a 13 százalék szociális hozzájárulási adót is a magánszemélynek kell megfizetnie. Ebben a második esetben annyi „kedvezményt” biztosít a törvény, hogy ilyenkor nem a teljes jövedelem, hanem a jövedelem 89 százaléka lesz a személyi jövedelemadó, a szociális hozzájárulási adó és a társadalombiztosítási járulék alapja.

A munkaszerződés szabályai

A szabályok vizsgálata során elsődlegesen olyan kérdést kell eldönteni, ami a hagyományos munkaviszonyokban fel sem merül, mert a Munka Törvénykönyve kijelöli a rendelkezésre álló mozgásteret. Azzal viszont, hogy az esetleges jogvitás helyzetekben több ország joga is érintett lehet, foglalkozni kell azzal is, hogy vitás helyzetekben melyik országa joga fogja meghatározni a döntéshozás alapját.  

Ezekben az esetben a nemzetközi jog szabályai adnak eligazítást. A nemzetközi jog nem fogja közvetlenül eldönteni, hogy kinek mennyi munkabér jár vagy hány nap szabadságra mehet egy évben, viszont segít annak eldöntésében, hogy melyik ország joga alkalmazandó abban az esetben, ha a munkaviszony külföldi elemet is tartalmaz. Ezek a szabályok elsősorban a felek autonómiájából indul ki, vagyis a felek – bizonyos korlátok között - megválaszthatják a szerződésükre alkalmazandó jogot, illetve ilyen kikötés hiányában a nemzetközi jog az, ami megmondja, hogy melyik állam szabályrendszere szerint kell az eseteket megítélni.

Egy külföldi munkáltató számára az tűnhet a legegyszerűbbnek, ha a saját országának jogát alapul véve köt szerződést, hiszen ebben az esetben használhatóak a cégen belül bevezetett iratminták és nem kell magyar ügyvédet sem megbízni azzal, hogy a magyar jognak megfelelő szerződést készítsen, illetve jogi ügyek esetén ezekben közreműködjön. Csakhogy a vonatkozó rendelet is kimondja, hogy a felek jogválasztása nem vezethet oda, hogy a munkavállalót megfosztják a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.  Jogválasztás hiányában a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol a szerződés teljesítéseként a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi, ami ebben az esetben Magyarország lesz.

Végső soron tehát a magyar munkavégzési hely esetén nem csak a munkavállaló számára jelenthet biztonságot, ha a magyarországi jogi környezetben kell a munkaszerződést kezelni, hanem a munkáltató számára is kisebb kockázatot jelenthet, ha a munkaszerződés elkészítése során csak egy ország jogát kell figyelembe venni, még akkor is, ha az nem saját székhelyének országa.

Ha az a döntés születik, hogy a felek közötti munkaszerződés alapját a magyar jog fogja képezni, akkor az általános szabályok szerint kell eljárni. A felek rá is bízhatják magukat a Munka törvénykönyvére azzal, hogy a szerződésben csak a legszükségesebb feltételeket rögzítik, de a törvényi keretek között számos részletszabályt meghatározhatnak, illetve szűk körben akár a jogszabályi előírásoktól is eltérhetnek. Egy külföldre irányuló munkaszerződés esetében vélhetően nagyobb szerepet fognak a felek szánni a kapcsolattartás szabályaira, a munkáltatói joggyakorlás rendjére és adott esetben a távmunkavégzésről is szükséges lehet rendelkezni.

Milyen pénznemben kapja meg a dolgozó a bért?

A Munka Törvénykönyve alapján a munkabért forintban kell megállapítani és kifizetni. Maga a szabály bizonyos értelemben kőbe vésett, mivel a törvény egy külön rendelkezése azt is a tudomásunkra adja, hogy a szabálynak helyet adó paragrafus rendelkezéseitől a felek megállapodása vagy kollektív szerződés sem térhet el.

A munkabér kifizetésére vonatkozó fenti szabály azonban kivételes lehetőségeket is felvillant. A forintban történő kifizetéstől külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése esetén mégis el lehet térni. Ha alaposan megnézzük ezeket a szabályokat, akkor viszont azt tapasztaljuk, hogy a Magyarországról történő munkavégzés esetén a külföldi munkavégzés mint kivételes lehetőség kiesik, jogszabályi lehetőségek pedig kifejezetten nincsenek. A Munka törvénykönyvének vezető állású munkavállalóira vonatkozó rendelkezéseiből levezethető ugyan, hogy az általános szabályoktól ebben a tekintetben is el lehet térni, ezt meghaladóan azonban kivételeket nem találunk és egyelőre az RSM szakértőinek sincs tudomásuk olyan irányról, ami a kivételes esetek körének szélesítésére irányulna.

„Amennyiben a külföldi munkáltató és a magyar munkavállaló abban állapodik meg, hogy a kettejük közötti munkaviszonyra a külföldi jogot kell alkalmazni, akkor külföldi jog vélhetően nem fogja akadályozni, hogy a munkabér is az adott ország által használt pénznemében kerüljön kifizetésre. Viszont ebben az esetben is értelmezési kérdés lesz, hogy a forintban történő munkabérfizetés olyan védendő érték-e, amelytől a Magyarországon dolgozó munkavállaló nem fosztható meg még a külföldi jog alá tartozó munkaszerződés alapján sem”  - idézik a magyar jogszabályt.

Magyarországon a bért terhelő adókat forintban kell megállapítani, bevallani és megfizetni abban az esetben is, ha a jövedelem szerzése nem forintban történik. Az átváltáshoz a bevételszerzés napján, vagy a bevétel szerzését megelőző hónap 15. napján érvényes MNB által közzétett árfolyamot kell alkalmazni.